Nem kívánok se személyeskedni se levelezgetni, csupán rávilágítani néhány súlyos tévedésre, melyek sajnos általános érvényűek, nagy mértékben jellemzik jelenünket és befolyásolják kilátástalan jövőnk alakulását.
Szinte a semmiből megjelent egy személyautó, az átkelőhelyen gyanútlanul közlekedő gyalogosok közé hajtott, néhányukat elgázolva. Ennyi olvasható a balesetről, ez a szűkszavú félmondat. A gázolóról egy rossz szó nem esik! De akkor ki a negatív hős?
Ki más lenne, mint a lóhalálban érkező mentőorvos, aki minden erejét és tudását latba vetve segít a szerencsétlenül jártakon. A helyszínre érve egy pillanat alatt fölméri ki a legsúlyosabb sérült, hol kell életet menteni, az óbégató – rinyáló pácienst majd később kielégíti, ahogy azt a szabályzat is előírja. „Katonás parancsokat osztogatva uralta a helyzetet” ahelyett hogy elájulna a látványtól, vagy lefagyna, mint a számítógép.
Ki más lenne a bűnös, mint a mentőorvos, aki még itthon maradt bármilyen okból kifolyólag, aki kevéske fizetésért is vállalja, hogy éjjel-nappal szolgáljon másokat, akik bajba kerülnek, szerencsétlenül járnak. A mentőorvos, aki senkitől se kap borravalót, hálapénzt mert Ő nem szülész-nőgyógyász, tőle talán csak a patológus van rosszabb helyzetben.
A mentőorvos, aki munkájának akadályozása közben kénytelen az okvetetlenkedőket leszidni, mert itt már arra sincs keret, hogy leszedálja őket, mint a fejlett világban.
De miért is bűnös a mentőorvos? Mert olyan hivatást választott, hogy vinnyogó rohamkocsival száguldozva, saját életét és testi épségét kockáztatva segíthessen másokon, olyanokon, akik még egy köszönömöt is sokallnak ezért cserébe? Bűnös, mert a helyszínre érkezve nem énekelt karácsonyi dalokat? Bűnös, mert elvégezte az orvosi egyetemet, holott nekünk a hat osztály is sok lenne?
Csízik Károly
Egy közlekedési baleset margójára
Szólíthatnám egyszerűbben is, mondjuk, mentőorvosnak, de lehet, hogy fenti titulusát büszkébben viseli. Én meg most már nagyon meg szeretnék Önnek felelni. Mert akaratlanul is zavartam, bántottam, terhére voltam, és az idegeire mentem. Hála a sors eddigi, irányomban tanúsított jóindulatának, a mentőakciókat máig csak hallomásból, olvasmányaimból, a képernyőkről, a fotelból borzongva tapasztaltam meg.
