gyertek csak új
maró és önmaró
verses szidalmak
ti régiek, hallgatni
sem tudók
gyertek s hirdessétek
utálatát
régi bandájú utálatosoknak:
furcsa világ
haszontalan velőknek
százszor kell betörni
ronda lakhelyük
s minden halottat
újból agyonütni!
szálljon hát a szó
ide közelre
fekete és piros
ma is az ő kedve
(meghalt az É-é-é-n, éljen az ő
úgy ám, Ady Endre!)
s bár utálói egyre számosabbak
a minden-mindegy kulcsát
máig se lelte:
az Élet és Utálat oly maró
hogy patinás piszkukat
lebírja
nem kedvel, ám
megszólal ismét, lám
ki hitte, hogy hullákat
nem öl már mihaszna
s e sorokat mégis
jaj
ellenversek, ethoszok
magánsiralom
anno EZERKILENSZÁZNYOLCVANKILENC
sírja!
