Töredékes bevezetője egy soha meg nem
írandó s meg sem írható ellen-hősköltemény-
nek
…s Erósz bíz’ neki se nem volt víg ajándék
lovagi birkózás, tréfás kopja-játék
volt csak neki is gyászosan-víg torna
játék a Nemléttel, titkos életforma
de volt-e ő bárkinél tisztább és fehérebb?
volt méla gyermeke egyetlen Nősténynek?
becsületes hímként csapott Nő-zavarnak?
becsületes volt-e embernek, pannonnak?
e délceg Síkságon, hol ezer év óta
hímnek is az derék, aki pátrióta,
fölböffenő, fals tréfa-zokkal mondja:
Erósz csataterén erre is volt gondja!
mert gazdagok ringyóit el nem szerette
koldusok mátkáit soha el nem vette
csak ha biztatta az a némber Másik –
akkor lopott volna, ha lett volna mersze!
hajh, igen, ő is tudván-tudja:
nem az „asszonylélek” a legdicsőbb ajándék –
az omló, habos szoknya s a habos ágyék-játék:
mindig ez a Cél, mindig ez a Szándék!
de ő nem tud „nagyszerűen, költősen szeretni”
bár valaki számára szeretne Egy lenni
elmerülni végleg részeg szerelemben
hogy perverz álmokban se lehessen szebben!
mert a harctér: Harctér, és az ágyék: Ágyék
s asszony-test volt mindig, mit őkelme is „vágyék” –
mélyebben az Életnél, mélyebben a Halálnál
mélyebben az álmodnál, mellyel vágyva halnál!
elhallgatni mindezt, elhallgatni dalba’:
sohase ütődne farizeus-falba!
elhallgatni mindezt: „pannon erény” volna –
de vallani mindent: volt élete dolga
