Tisztelt martonosi és magyarkanizsai lakosok!

Úgy érzem, meg kell írnom, hogy hányadán is állunk. Mi várhat ránk, milyen lehetőségeink vannak.

A martonosi probléma nem új keletű. Lassan 10 éve már, hogy érkeznek a betelepültek, akik javarészt koszovói  muzulmánok. Az utóbbi fél évben azonban az ide érkezettek száma drasztikusan megnövekedett. A helyi lakosságot ismerve, nem is lenne probléma együtt élni más nemzetiségűekkel, vallásúakkal. Ebben biztos vagyok! Hiszen a martonosi polgárok toleránsok és emberbarátok. Nyoma sincs bennük fajgyűlöletnek vagy távolságtartásnak. A lakosokat sújtó probléma lényege tehát nem ez. Hanem az, hogy ezek a személyek, akik betelepültek, nem fogadják el a törvény által előírt szabályokat. Leegyszerűsítve: nem szemetelünk, nem rongálunk, nem teszünk kárt más tulajdonában (ami szent és sérthetetlen), nem molesztálunk időseket, nem erőszakoskodunk fiatalokkal stb.  De a lényeg még ennél is mélyebben van elásva.

Hivatalos forrásokból tudjuk, hogy mindössze 10–12 család tartózkodik Martonoson legálisan, azaz körülbelül 102 személy. Közülük összesen 2 család részesül szociális segélyben. Rendben. De mi van a többi 300-400 betelepülttel? Megmondom mi van, illetve, hogy mi nincs!

Mivel teljes tudatában vagyok annak, hogy a megbízott személyek olvassák írásomat (hiszen azért vannak fizetve), ezért nyilvánosan felszólítom őket, hogy hagyják abba az ujjal való mutogatást másokra, hogy megpróbálják az őshonos lakosokra „kenni” a probléma megoldását, illetve annak hiányát, és hogy saját pozíciójukat-foteljüket védve elbagatellizálják a falu lakosainak mindennapi gondjait. Hogy miért? Azért, mert másképp nem lehet! Rengeteg párhuzamos információ szivárog a médián keresztül, mint például a legfrissebb, amikor Csikós László a Pannon RTV-nek adott interjúban azt nyilatkozta hogy „az egyik, nevét és arcát nem vállaló helyi polgár elmondta, neki jól jön a koszovói romák jelenléte, mert van pénzük, és el tudja nekik adni a faluban lévő három házát.”

Nevetséges. Ez kérem, nevetséges, és egyben botrányos kijelentés!  Hogy engedheti meg magának egy politikus, hogy folyton a polgárokra hárítsa a felelősséget? Mostanában ez a „trendi”? Nincs az a martonosi, aki ilyet nyilatkozott volna. Ezt tudom én is, és ön is, aki éppen olvassa soraimat. Nyilvánosan elmondom, hogy a lakossági fórum után sok megmozdulást szerveztünk. Informálódtunk, információkat gyűjtöttünk, meghallgattuk a lakosokat, és cselekedtünk. Községünk elnökével is találkoztunk. Pozitív hangulatú megbeszélés volt. Fejsztámer úr hajlandóságot mutatott támogatni  szinte minden tervünket, ajánlatunkat, kezdeményezésünket. Dicséret illeti ezért, hisz manapság egyre ritkább az ilyen hozzáállás.  Ezután felkerestem telefonon a falu elnökét, aki enyhén szólva nem örült meg a hívásomnak. Trágár és mocskolódó szavait az olvasók fantáziájára bízom. Pedig csak egy segítséget nyújtó kart akartam felkínálni. Így azonban ez elmaradt.

És hogy mi lenne a megoldás? Nagyon sok mindent lehetne tenni.  Elsősorban is nem kellene elbagatellizálni az emberek problémáit. Továbbá, nem kellene kívülálló községi képviselőknek egymás ellen uszítani az embereket, inkább egységre kellene felszólítani a politikumot. És az is üdvös lenne,  ha az ilyen apró kis „szimbiózisban élő” élősködők (lásd a fenti példákat), inkább elbújnának, mindannyiunk örömére. De komolyra fordítva a szót, hogyan lehetne megoldani ezt a krízist?

Úgy, hogy minden hatósági szerv elvégzi a törvény által rászabott munkáját. Tehát, ki kell deríteni az ide érkezők identitását, megnézni a dokumentumaikat, hogy milyen alapon tartózkodnak Martonos területén, hogy megvették-e a házat, vagy bérlik. Hogy be vannak-e jelentkezve ezekre a címekre. Ha nem, milyen jogon tartózkodnak ott, ahol. És ha illegálisan tartózkodnak a község területén, és ez bebizonyosodik a szervek átvilágítása után, akkor bizony távozniuk kell. Na de, ehhez működnie kellene a belügyi, az ügyészségi és a bírósági szerveknek is. Ha viszont ez a trió nem tud azonos időben együttműködni, akkor bizony már demokratikus országról és jogállamról sem igen beszélhetünk, és ebben az esetben valóban megértem azokat, akik elhagyják otthonaikat örökre.

Ezért, és mindannyiunkért várom a június 15-én tartandó falugyűlést. Kérem Önöket/benneteket, hogy vegyetek részt a probléma megoldásában, hiszen ez mindannyiunk polgári kötelessége!

Baráti üdvözlettel,

Dejan Pejak,  a Magyar Mozgalom községi képviselője,  a Magyar Mozgalom elnökségi tagja