Vágtak a kések ereket a földbe:
nevét mondta, s hogy nem szereti,
s nem szeretne ördögfióka lenni.
Jelentést kérek! Birodalmam összegyűlt
június idusán. Kinyújtottam karom,
nyúltam feléd azon az estén, ám
amikor hajad vékony szálait elérte
azt visszahúztam, hogy szemrehányást
tegyek – neki; utána szégyenében
zsebembe bújt. S felrobbant a bomba.
Szólítani is megpróbáltalak, de már
látszik, hogy hiába, s látszott már akkor
és ott: a hópelyhek óriásai estek,
s a jégvirág megtelepedett szemüvegemen.
Nem tapinthatlak, Reni, drágám, mert
kiátkoznál a világból, ha még olvasni
tudnál. Nézd meg birodalmam! Bizonyítani
nem fogok, de elviszlek majd – hova is?
Megengeded majd, hogy kis fekete mellényed
én adjam rád, s érett nő leszel – paraszt-
lány, Béla bácsi pedig tapsolni fog majd.