A bácsföldvári származású, mindössze húsz éves Füstös Tamás a Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar sport és rekreáció szakán tanul, másodéves hallgatóként. Az elmúlt vasárnap Érden megrendezett PCA Vitaflex GP versenyen szerzett második helyezésével kiharcolta a jogot az október végén, Angliában sorra kerülő világbajnokságon való részvételre.

Hogyan lett az 55-60 kiló között mozgó kis srácból 94 kilós izomkolosszus, és hogy miért választ magának valaki a sport ezen területéről hivatást? A feltett kérdésekre a válaszok kiderülnek a Füstös Tamással készített interjúból.

Mikor találkoztál éltedben a sporttal?

– Ahogy sokan mások is, én is gyerekként kezdtem el a sport iránt érdeklődni, méghozzá a foci volt az, amit kiszemeltem. Magas voltam, és sovány. Ami teljesen megfelelt ahhoz, hogy jól rúgjam a bőrt, egészen tizennégy éves koromig. Amikor is beköszöntött a gimnazista világ, amely együtt járt a kamaszkorral. S mint általában minden fiatal srác, ezen éveimben én is vonzó és jó kinézetű szerettem volna lenni. Ám fogalmam sem volt arról, hogy hogyan kezdjek hozzá, hiszen iszonyatosan vézna voltam, amely rengeteg félelmet generált bennem, így aztán nehezen tudtam rávenni magam arra, hogy benézzek bármelyik konditerembe is. Szorongtam attól, hogy ki mit gondol majd rólam, és hogy hogyan néznek majd ott rám. Viszont az albérlet tulajdonosa, amelyben középiskolás éveimet töltöttem konditermet üzemeltetett. Így aztán úgy gondoltam, csak kapok a lehetőségen. Egyre többet olvastam a helyes táplálkozásról, és a helyes konditeremben végezendő gyakorlatok elsajátításáról, amelyeket próbáltam én is jól elvégezni az ott töltött idő során.

Ennek köszönhető, hogy felsőfokú tanulmányaidat sport és rekreáció szakon kezdted meg két évvel ezelőtt Szegeden?

– Igen, ugyanis a Zentán eltöltött évek alatt oly annyira megszerettem a sportot, és annyi minden érdekelt, ami a kondizással kapcsolatos, hogy úgy döntöttem, hogy a tanulmányaim mellett még nagyobb hangsúlyt fektetek az edzésre és a táplálkozásra is. Mindezt egyedül sok-sok utánanézéssel. Mindig tudtam magam feljebb és feljebb vinni. Aztán úgy nagyjából a második évem első félévének végén azt éreztem, hogy készen állok arra, hogy megmérettessem magam. Felkerestem Kovács Ervin barátomat, aki szintén vajdasági születésű, és akinek ebben már akkor volt némi tapasztalata. Eldöntöttem, hogy a Fitness kategóriái közül a men’s physique-ben indulok majd, méghozzá odahaza a Vajdaságban, 2018 tavaszán. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy pusztán egy esztétikus strand formát kell bemutatni a színpadon. Én pedig úgy voltam vele, hogy hát miért ne.

Milyen folyamaton mentél keresztül a felkészülési idő alatt? Egyáltalán mennyi idő jutott a felkészülésre?

– Mindössze tíz hetem volt a felkészülésre. Először tömegeltem, de csak egy rövid ideig, majd elkezdtem a kemény diétát és az edzést. Ami viszont pluszban nehezítette a helyzetet, hogy a konditerem, amelybe jártam különböző átalakítások miatt bezárt egy időre. Én pedig ekkor a verseny előtt voltam, egy héttel. Gyorsan kerestem hát egy másik termet, ahol folytathattam tovább a munkát, így esett a választásom a szegedi J&M fitness klubbra. Egy alkalommal, amikor már a pózokat gyakoroltam éppen, felfigyelt rám a konditerem személyi edzője, Szalma Attila. Majd odajött és érdeklődni kezdett, ezután pedig bemutatott Kokovai Andornak. Akivel már ekkor elhatároztuk, hogy az idei év őszi szezonjára együtt kezdjük majd meg a felkészülést. A szerbiai versenyen ugyan helyezést nem értem el, de a kialakult helyzetből, a diétázós időszakból, és összevetve mindenből nagyon sokat tanultam, és nagy-nagy erőt és nem utolsó sorban egy jó adag motivációt merítettem. Ezt követően pedig nekiláttam az érdi PCA Vitaflex GP versenyre való felkészülésnek.

Mennyivel volt nehezebb, és változatosabb az Érden megtartott nemzetközi Fitness bajnokságra való felkészülés?

– Nyilván sokkal nehezebb volt úgy szellemileg, mint fizikailag, hiszen tudtam, hogy a tét nem más, mint ezáltal kijutni Angliába a világversenyre a muscle modell kategóriájában. Ugyanis Andor segítségével gyorsan rájöttem, hogy ez sokkal inkább nekem, az adottságaimnak és a testalkatomnak való. És szerencsémre, ez a kategória még nem is annyira elterjedt ezekben a körökben. Hangsúlyoznám viszont, hogy ha valaki rendben van szellemileg és lelkileg, és nagyon elhatározza magát, és kitart a célja mellett, akkor ez fizikailag sem olyan nehéz, mint, amilyen nehéz tudna lenni bármelyik műfajra való felkészülés úgy a testépítés, mind pedig a fitnesz világában. Persze számtalan dologra oda kell figyelni, a táplálkozásra, az ezzel járó diétára, a víz bevitelére, az edzések számára, az edzések műfajára, – ha fogalmazhatok így – napokra, és órákra leosztva. És valljuk be, ez azért ki tudja készíteni az embert. Kevés erőm volt már a felkészülésre szánt utolsó, azaz a tizenkettedik héten. Ennek ellenére úgy gondolom, és valahol az eredmény is, amit elértem azt bizonyítja, hogy nem vittem olyan rossz formát.

Miért választ valaki a sport ezen területéről hivatást magának?

– Ez pont olyan, mint a sport bármelyik területe. Amennyiben meg van hozzá a kellő akarat, és ez párosul a tehetséggel, és van, aki segít abban, hogy elsajátítsd jól, – már pedig nekem van, és nagyon hálás is vagyok az edzőmnek ezért – és egyre feljebb juss, akkor egyszerűen beleszeretsz, és onnantól kezdve persze hobbi, és hivatás is egyben.

Két nappal a megmérettetést követően, tudatosult már benned, hogy az álmod egy része megvalósult?

– Azt hiszem, hogy igen, bár nem vagyok megelégedve teljes mértékben a formámmal. A helyezéssel persze igen, de tudom, hogy az elkövetkezendő négy hétben dupla annyit kell dolgoznom, hogy Birminghamben bekerüljek a döntőbe, avagy a legjobb hat közé. Természetesen a legnagyobb álmom, hogy elismert legyek ebben a világban, és hogy minél több világbajnokságot nyerjek meg.

Fotók: GP exlusive