Köszönetel és tisztelettel Vladimir Nabokovnak

(ó, mily sunyítva kell rejtegetni)
kettesben egy vízbefúlt utas reszkető gyermekével,
vörösbarna hónaljának látomása,
karcsú, meztelen karját belém mártva,
hétköznapi szőkeséged, s szőke szemérmed pihéi,
gyermeklányi törékeny álomlátásaim
(rigolyám már ébren)
piciny bokád, s az a térd,
érintetlen márványselymes bőrével
mellednek alacsony kezdete, bimbód közepe

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal

(ó, mily sunyítva kell rejtegetni)
tükör előtt vetkőző nimfácskának tűnt,
csiklócskádnak újabb tapasztalat,
imádó merevséggel áldalak, apró nyelved csókját,
hogy teljes sebességgel száguldjak a magányos kielégülés felé.

A versben részleteket használtam fel Békés Pál Lolita-fordításából