Talpnyalókkal, megvásároltakkal és kiszolgáltatokkal nem lehet közösséget építeni. Meg vagyok róla győződve, hogy ezt tudják a VMSZ mindenhatói is, és a párttagság jó része is tisztában van ezzel. Mégis miért csinálják? Hatalomért? Pénzért? Az igazság az, hogy erre a választ csak ők, a „földesurak” tudják. Nem igazán érdekli őket az, hogy ezzel a politizálással-hozzáállással mekkora károkat okoznak a vajdasági magyar közösségnek. Mert lehet szépíteni, megmagyarázni a dolgokat, de a tények azok makacs dolgok. Néhány óvodát fel lehet újítani (a magyar adófizetők pénzéből) de attól még több óvodás nem fog oda járni, vagy néhány többvasú ekét szét lehet osztania a földművesek között, de attól még nem javul a mezőgazdasági termelők helyzete, nem lesz vonzó a fiataloknak a földművelés. Szavazatokat persze lehet vásárolni, de az exodust megfékezni, vagy a szerbiai kisebbségi jogok helyzetén javítani ezekkel a malőrökkel nem lehet. Hiába a rengeteg támogatás, pályázat, beruházás, hiába vannak történelmi csúcson a szerb-magyar kapcsolatok, a vajdasági magyar közösség megsemmisülését mindezek még csak lelassítani sem tudják. Valamiért nem működnek a dolgok. Látják ezt ők is, és mégsem változtatnak! Holott pénz, paripa, fegyver rendelkezésükre áll. Úgy tűnik ők már réges-rég feladták, és a történet már csak a saját túlélésükről szól.
Az elvszerű politizálás és a Szerb Haladó Párt kegyeit kereső megélhetési-politizálás nem fér össze. Tetszik vagy sem, de „csicskás” lett a magyar Vajdaságban! Ebből lett elege sokunknak. Többek között ez is a VMSZ vezetőinek köszönhető.
És ott van ennek a pártnak a tagsága. Mert különbséget kell tenni a párt vezetői és a tagság között. Ők a kiszolgáltatott, megfenyegetett, megzsarolt emberek, akik valamilyen függő viszonyban vannak a párttal. Ez személyes tapasztalat! A Magyar Mozgalom megalakulásakor jó néhányukkal volt alkalmam beszélni. Valamennyiükkel ugyanaz, vagy nagyon hasonló párbeszéd bontakozott ki: a „munkámat, megélhetésemet teszem kockára”—mondták többen, az emberek félnek a párt bosszújától! Azóta a helyzet csak rosszabbodott.
Pásztorék mindenhatóságának ellenére, és mindennek ellenére úgy tűnik maradt még egy kis csipetnyi erő a vajdasági magyar közösségben, vannak akik még nem adták fel. Akik másféle befejezést szeretnének, és talán tovább éltetik majd a reményt a közösségben, tovább éltetik a közösséget. A Magyar Mozgalom átadta a támogatói aláírásokat és a jelöltlistáját! És csodák csodájára el is indulhat az MNT-választásokon.
Egy biztos: ha a mostani MNT-választások egyetlen indulóval (A Magyar Ligát nem számolom indulónak, ugyanis azt suttogják, nekik a VMSZ gyűjti az aláírásokat) zajlanak le, akkor tényleg le lehetett volna húzni a redőnyöket Vajdaságban. Megszületett volna az ideális állapot, a tökéletes összefogás: a talpnyalók és kiszolgáltatottak összefogása! Velük sok mindent lehet építeni, de közösséget biztos nem!
A VMSZ tagság, és mindenki más, aki még vajdasági magyarnak érzi magát, hálás lehet a Magyar Mozgalomnak azért, amit ebben az igencsak barátságtalan környezetben elért.
Még talán nincs minden veszve Vajdaságban! Nem kell mindenkinek pakolnia, hiszen ha mindenki elmegy, akkor nem lesz hová hazamennünk nekünk, akik elmentek.
Persze, ha mindenkinek úgy jó, ahogy most zajlanak a dolgok, akkor semmi! Akinek pedig nem tetszik az elmegy, a többiek meg szem- és fültanúi lehetnek annak, ahogy a VMSZ „jó éjszakát, Vajdaságot” suttog a füleikbe miközben lekapcsolja a lámpát.
Vendégszerző: Tomek Viktor
Nyitókép: wallpeperswide.com
