Halkuló, tétova ellenhangokkal szemben álló, olajozottan működő VMSZ-es kampánygépezet. Nem úgy tűnik, hogy bármi vagy bárki megtöri majd a Vajdasági Magyar Szövetség MNT-n belüli dominanciáját. A dolog egyik érdekessége, hogy egyszer már jártunk itt.
Vissza a jelenbe
2014 őszén a Vajdasági Magyar Szövetség által összeállított Magyar Összefogás (MÖ) névre hallgató lista képviselői keresztül-kasul kampányolták a vajdasági magyar nyelvterületet. Ezzel szemben csak a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a Magyar Liga mutatott fel valami alternatívát, de ahogy most, úgy akkor is nyögvenyelve szedték össze a támogatói aláírásokat. Aki minderre emlékszik, abban talán feldereng a hatalom zavartalanságának érzete is. Mintha akkor – és nemcsak a Nemzeti Tanácsban – a VMSZ elért volna a csúcsra. Hogy ez nem így történt, azt nem pusztán az egy hónappal később az Andrási Attila kinevez(tet)ése miatt kipattanó szabadkai népszínházas botrány, valamint a párt számára folyamatos „forró” ügyekkel teli 2015-ös év okozta, hanem az, hogy volt/van még ennél feljebb is a pártnak! Ma ugyanis a VMSZ vezetése és hatalmi pozíciója tekintetében eljutottunk arra a pontra, hogy a párt a négy évvel ezelőttinél még szorosabban függ a belgrádi és budapesti hatalmi centrumoktól, de cserébe sokkal több befolyást és pénzt kapott belső „uradalma” (értsd: a vajdasági magyar közélet és társadalom) rendezésére. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy a VMSZ egy pártszakadást és számos Pásztor-ellenes politikus távozását követően képes volt megerősíteni a belső pártfegyelmet, a rejtett, de annál hatásosabb aknamunkának köszönhetően pedig sikerült a kihívó szerepébe került Magyar Mozgalmat is meggyengítenie (ami a jelek szerint emellett súlyos belső gondokkal is küszködött). Hogy mennyire, az talán éppen most, a nemzeti tanácsi választásokon fog kiderülni, illetve tetőzni.
Egy (újabb) kíméletlen kampány
Vajdasági magyar viszonylatokban a VMSZ kampánya lehengerlő erejű (2014-ben ugyanígy festett) annak ellenére, hogy az ellenzéki oldal jelen pillanatban nem jelent túl komoly fenyegetést. A Magyar Összefogás jelöltjei, valamint az őket segítő pártapparátus úgy működik, mint egy hegytetőn ragadt fanatikus katonai alakulat, amely minden létező fegyvernemmel támad, nem igazán törődve azzal, hogy gyengébbnél gyengébb csapatok közelítenek felé.
A MÖ honlapján megtalálható a kampányrendezvények sora, amelyek java esetében inkább „rátelepedő” kampányról van szó. Az események többsége alapjáraton politikailag semlegesnek tűnhet (bálokról, fesztiválokról, kultúrműsorokról van itt szó), ahol az adott lista csak „megmutatja” magát.
A VMSZ korábban is csinált már hasonlót (és ejtett foglyul helyi fesztivált, tudományos konferenciát, könyvbemutatót stb., sokszor a közönség tudta nélkül), most viszont nyíltan teszi mindezt. Kérdés, hogy ez mennyire kontraproduktív a szüntelen kampányolásokat elviselni kénytelen emberek esetében. Persze jó okkal feltételezhető, hogy a „vegytiszta” kampányeseményre (ilyenek is vannak ugyanis, pl. kerekasztal-beszélgetés, választási gyűlés) legfeljebb a szervezett csoport megy el, míg így, trójai falóként sokkal hatásosabb lehet a „megszólítás”.
Érdemes itt megjegyezni, hogy alighanem a VMSZ rendelkezik a legsokrétűbb kampánytapasztalattal a Kárpát-medencei magyar kötődésű kisebbségi pártok közül. Nem pusztán az önkormányzati, tartományi, köztársasági és államfői voksolásokon mérettetik meg saját magukat, hanem intenzív aktivitást fejtenek ki a Szerb Haladó Párt (államfői szavazás) és a Fidesz (magyarországi népszavazás és országgyűlési választások) érdekében is. Emiatt a Pásztorékhoz teljesen vagy kevésbé hű választók, de voltaképpen az egész vajdasági magyar közvélemény szüntelen győzködéseknek és készenléti állapotoknak van kitéve.
Ami a VMSZ listáját illeti, annak az az üzenete, hogy a Magyar Összefogás jelöltjei mintegy reprezentálják a magyar közösséget. Ez így tényleg jól hangozhatna, még akkor is, ha a pártpropagandában évek óta nyakig elmerülő papok és hivatalnokok mellett ott vannak a szakmájukban többször bizonyított szakemberek is.
Akit azonban – minden eredmény ellenére – a párton belüli hierarchia, az autoriter vezetési stílus és a sokszor botrányokkal teli működés tudata gyanakvásra késztet, az tán okkal feltételezheti, hogy a MÖ-lista sokszínűsége sokkal inkább szólhat a Vajdasági Magyar Szövetség kontrolljáról – vagyis arról, hogy mennyire sikeresen ellenőrzi a saját kis birodalmát. Nyilvánvaló, hogy ha egy politikai szervezet eléggé beleette magát a társadalomba, és különösebb gátlások hiányában ezt nem fél hatalmi érdekekért felhasználni, úgy könnyedén össze lehet szedni elégséges számú párton kívüli embert a listaállításhoz.
Ellenzék. Milyen ellenzék?
Pásztorékon kívül a Magyar Mozgalom, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, illetve a Vajdasági Szociáldemokrata Liga által támogatott Magyar Liga jelezte, hogy indulni szándékoznak a nemzeti tanácsi voksoláson. Nem összefogva, hanem külön-külön. A VMSZ-től eltérően még az aláírások gyűjtésével küzdenek, olyannyira, hogy a külső szemlélő számára egy csak VMSZ-es emberekből feltöltött MNT sem tűnhet túlzásnak. (A szöveg beérkezése óta kiderült, hogy listaállítás csak a Magyar Mozgalomnak sikerült – A szerk. megj.)
A kampányidőszakban fennálló egyensúlytalanság pontosan mutatja az érdekelt politikai szervezetek közti óriási különbséget. Ráadásul a VMDK közlése szerint Topolyán és Feketicsen is akadályokba ütközött az aláírások gyűjtése, és emögött Pásztorékat sejtik. Emellett, míg a VMSZ egy hevenyészett választási programmal kampányol, addig az ellenzék elképzeléseiről még ennyit sem tudunk. Jellemzőnek tartható az is, hogy nincs koncepciózusan folytatott, a szokásos politikai iszapbirkózáson legalább kicsit túllépő közös beszéd és vita a vajdasági magyar társadalomról és politikáról. Minden NT-választás jó alkalom lenne pl. az autonómiáról való diskurálásra és a nézetek ütköztetésére is. Hogy a VMSZ részéről nincs nyitottság egy ilyen közös gondolkodásra, az számos okból borítékolható, de hogy az ellenzéki erők sem hozzák létre (legalábbis eddig nem siettek azokat létrehozni) a maguk alternatív, a kampány idejére kialakított és pénzben nem sokba kerülő fórumait (pl. cikksorozatok, vitaestek), az nem segíti a vajdasági magyar közbeszéd cizellálódását, sem az autonómia ügyét.
Vataščin Péter
Az írás a Családi Kör szeptember 27-ei számában jelent meg.
Nyitóképünkön Hajnal Jenő, a Magyar Összefogás listavezetője Kishegyesen a Kiss Lajos Néprajzi Társaság Kulturális értékeink a Kárpát-medencében című sorozat harmadik kötetének, a Sem magasság, sem mélység nem rettent címűnek a bemutatóján