Mi lenne, ha idén november 4-én a Magyar Mozgalom tagjaiból és független jelöltekből álló lista győzne a nemzeti tanácsi választásokon? A kérdést nevezhetjük akár elméletinek is, hiszen az elmúlt több mint 10 év alatt az önmagát legnagyobbnak nevező vajdasági/délvidéki magyar párt olyan kliensrendszert épített ki, amelynek segítségével minden meg- és meg nem engedett eszköz (lefizetés, korrumpálás, ajándékokkal való megvesztegetés, megfélemlítés)  felhasználása miatt a hatalmi párt azt hiszi, hogy tagjai és hívei mellé meg tudja szerezni a jegyzékben szereplő választópolgárok többségének szavazatát is.

De tételezzük fel, hogy a megfélemlített emberek végre felbátorodnak és szavazatukkal lehetővé teszik, hogy elinduljon a megtisztulás folyamata. Első lépésként akkor olyan Magyar Nemzeti Tanács jöhetne létre, amelyet már nem lehet egy központból, „kézzel irányítani”. Milyen feladatok várnak akkor a választások győztesére?

  • A Magyar Nemzeti Tanács felduzzasztott apparátusának leépítése: meg kell gátolni, hogy ez legyen a hűséges, „sógor–koma–jóbarát” embercsoport kifizetőhelye.
  • Olyan munkaszervek megválasztása, amelyekben a nemzeti tanács tagjain kívül az adott tevékenység legkiválóbb, szakmájukban elismertségnek örvendő, szakértői működhessenek, függetlenül attól, hogy tagjai-e valamely pártnak, vagy sem.
  • Olyan munkaterv kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy az itteni magyarok kulturális autonómiájának is nevezhető intézménye az önmagukat a magyar kultúrnemzethez tartozók valós problémáival foglalkozzon.
  • Minden hatáskörébe tartozó tevékenységben olyan stratégiai dokumentumok megalkotása, amelyeket akár azonnal alkalmazni lehet a gyakorlatban, a mindennapi életben.

Hol látom a saját helyemet a Magyar Nemzeti Tanácsban? Eddigi életem folyamán a legnagyobb tapasztalatot három területen szereztem. Ezek: oktatás, sport, önkormányzati munka. Mindhárom esetben a kezdeti Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács, majd annak utódja adós maradt a jelentkező problémák orvoslásával. Úgy szeretnék részt venni e problémák megoldásában, hogy a megszerzett tapasztalatomat és a legfejlettebb államokban már alkalmazott innovatív megoldásokat ötvözve jobbítsunk közösen a jelenlegi siralmas helyzeten.

A) Oktatás

Felül kell vizsgálni az eddig alkalmazott módok (gyűjtőiskolákba utaztatás diákbuszokkal, kollégiumokba történő elszállásolás stb.) hatékonyságát és költségeit, hiszen ezek segítségével főleg azt lehetett elérni, hogy a gyermekek anyanyelvükön tanultak, de kiszakították őket közösségükből, meggyengítették kapcsolatukat a családjukkal, és ami a legfontosabb, sokkal több időt kellett nekik eltölteniük az eredmények elérésére. A végeredmény legtöbbször az, hogy elhagyják az otthonukat, a településüket. Úgy hiszem, hogy pl. Kanadában vagy Ausztrália gyéren lakott területein alkalmazott távoktatás gyakorlata számunkra is megoldás lenne.

Fel kellene állítani egy internetes/intranetes hálózatot, amely segítségével a minden gyermeknek biztosított tabletről szerezhetnék az egyes tantárgyakból az ismereteket. Így akár az ellenőrzés, az értékelés, sőt az osztályozás is megoldható lenne. Ezáltal megoldást találhatunk a tanárhiányra is, hiszen az ily módon megszervezett rendszerben pedagógiai asszisztenseket is lehetne alkalmazni. Igaz, ez sok más feladatot is a nemzeti tanácsra róna, hiszen el kellene készíteni a távoktatás törvényi szabályozásának javaslatát, amit Szerbia Népképviselőházával kell elfogadtatni. Meg kell alkotni az egyes tantárgyak tananyagának minden tanítási egységéből a szükséges video-anyagot – azt pedig az adott tantárgy legkiemelkedőbb pedagógusainak tudását felhasználva lehetne megtenni.

Ami pedig nem előfeltétel, de jó lenne elérni, hogy Szerbiában a legfejlettebb és legjobb eredményt felmutató országok – Finnország, Németország, Dánia stb. – példáján okulva, szakítsunk végre a középkorból magunkkal hozott, állandóan foltozgatott oktatási rendszerrel (pl. fizika, kémia, biológia tantárgyak helyett természettan tantárgycsoport stb.)

B) Sport

Mindenképpen új alapokra kell helyezni a sporttal való foglalkozást. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindez szorosan kapcsolódik az oktatáshoz. Régebben elegendő volt elérni, hogy minden településen legyen (akár az általános iskola keretében) egy tornaterem, esetleg annak kinevezett nagyobb terem. Mindez nélkülözhetetlen az iskolák munkájához, azonban nem elegendő ahhoz, hogy a gyermekek és a fiatalok aktívan sportoljanak – az pedig teljesen lényegtelen, hogy versenyszerűen vagy rekreációs szinten. Nem támogathatjuk, hogy az élsport utánpótlásának kinevelésére, egy akár több sportágban úgynevezett akadémiákat hozzanak létre, mert ezáltal csak a kiemelkedő tehetségű gyermekek (a felmérések azt mutatják, hog ők a generációjuk 5-10%-át teszik csak ki) számára biztosítunk feltételeket.

Ehelyett a sportstratégia kiinduló alapfeltétele az, hogy minden 3.000 vagy több lakosú településen (illetve összesen 3.000 lakossal rendelkező szomszédos települések közül a legnagyobbikban) a lehető legsürgősebben fel kell építeni egy-egy falusi sportcsarnokot. De figyelni kell arra is, hogy mindez fenntartható legyen, azaz a világítást, fűtést-hűtést alternatív energiaforrások (nap-, szél-, geotermikus és egyéb más energiaformák) felhasználásával kell megoldani.

Gondoljunk csak arra, hogy a nemrégen megépített labdarúgó akadémiára elköltött pénzekből 50-100 falusi sportcsarnokot lehetett volna elkészíteni! Első lépésként meg kell alkotni egy ilyen falusi sportcsarnok típustervét, ami alapul szolgálna a további megoldásokhoz.

C) Önkormányzatok

Talán az itt jelentkező problémákat a legnehezebb megoldani, hiszen a Szerbiában jelenleg érvényben lévő  önkormányzati rendszer az egykori francia rendszer – ami már ott sem létezik – lehető legközpontosítottabb változata. Éppen ezért távlati célként azt lehetne meghatározni, hogy a politikai szervezetekkel karöltve elérjük: az önkormányzati rendszert a 3.000 vagy több lakosú települések (illetve összesen 3.000 lakossal rendelkező szomszédos települések), mint községek, kisvárosok, városok, a székváros és a főváros alkossák. Itt most nem mélyedek bele a közigazgatási rendszer részleteibe,

mert az, hogy miért is tartozik Bánáthoz Ada, Zenta és Magyarkanizsa (a környékükön levő településekkel) mindenkit eleve felháborít!

Amit a Magyar Nemzeti Tanács hatáskörében is azonnal meg tudnánk oldani, az nem más, mint a településekkel (vagy helyi közösségekkel) kialakítandó szorosabb kapcsolat. Minden olyan esetben, amelyben az MNT jóváhagyási joggal rendelkezik (pl. iskoligazgatók kinevezése), nem a jelenlegi hatalmi pártok, hanem a helyi lakosság választott szerveinek és az érintett dolgozók véleménye alapján döntsön a Tanács!