Milyen boldog voltam, amikor kiskoromban szaladgálhattam a virágos réten,
amikor félelem nélkül a ringlófa hajló végében a barátaimmal beszéltem.
Milyen boldog voltam, amikor a lekaszált fűből kuckót építettünk,
Amikor a lemenő nap fényében cserebogarakat kergettünk.
Milyen boldog voltam, amikor a parkban a füves réten a lepkék,
Mint a színes papírfecnik le-fel szálltak, milyen boldog voltam,
amikor szaladhattam a barátaimhoz, akik már énekelve hintáztak.
Milyen boldog voltam, amikor beborul az ég és mi, mint az ősi indiánok
lármázva, esőtáncot jártunk, és télen, amikor jajgatva hóemberépítés közben
vacogva fáztunk.
Milyen boldog voltam, amikor eső után saraskodni mentünk, amikor a fehérre
meszelt falra rózsaszirmokból piros betűket kentünk, milyen boldog voltam,
amikor mezítláb szaladgáltunk a meleg betonon és néztük, hogy
kinek lesz piszkosabb a talpa, és ijesztgettük azokat, akik sötét este kiültek a parkba.
Milyen boldog voltam, amikor a friss vakondtúrásból tortákat formáztunk és amikor
összejöttünk fiúk-lányok és egy jót labdáztunk.