a csillagokat nem ismered
csupán a rádszegeződő
reflektorfényeket benne
a nem is tökéletes öröklétben
megszégyenülten teljesen
feketén és meztelen
kis csúcsos melleid közt
egy jel %
kissé előre dőlve állsz
könyökben behajlítod
jobb kezed mint aki
elgurult aprót keres
pedig nincs szemed
nem beszélsz mert valahogy
a szájad is lemaradt
nincs arcod füled
nem hallod a távozó lépteket