Pásztor István VMSZ-elnök minapi „orbán—roosevelti” rádióbeszéde keretében kitért a Berlinben lebonyolított Szerbia–Koszovó-EU tárgyalások értékelésére is. Nem szándékunk itt pártfőnöki óvatosan megmondó, nyelvtörő stílusról vagy mikrofonállványokról értekezni (az interjú utólag is meghallgatható online), csak a lényegre térünk ki.
2019. április 30.
[Pásztor:] „Az, ami egy picikét aggaszt, de ez se teljesen újszerű, az a fajta kizárólagosság, amit a pristinai vezetők most már hónapokra, ha úgy tetszik, talán egy évre visszamenőleg folyamatosan fölmutatnak, és ennek a szintje, ennek az intenzitása nem hogy csökkenne, hanem újabb és újabb követelések fogalmazódnak meg. Újabb és újabb olyan lépések történnek meg, amik ellehetetlenítik egyáltalán a beszélgetésnek a bonyolítását és a beszélgetésnek a szervezését is. Ilyen volt a védővámok bevezetése, akkor utána az egyedüli föltétele Szerbiának a védővámoknak a hatályon kívül helyezése volt. Ebben a dologban nem haladtunk előre, a védővámok folyamatosan megerősítésre kerülnek a részükről
[Riporter ráerősít:] Sőt azt mondják, hogy most emelik…
[Pásztor] Így van, és most bejött egy új elem, az pedig Szerbia által Koszovó függetlenségének az elismerése. Tehát olyan föltételeket szabnak a tárgyalások elindításához, ami gyakorlatilag a végkifejletet prejudikálja. Azt gondolom, hogy ez azt bizonyítja, hogy igazából se tárgyalni nem akarnak, se pedig egy mindenki számára elfogadható döntést nem tudnak elfogadni és nem akarnak elfogadni, hanem erő pozícióból csinálják ezt.”
Tökéletes szerb álláspont, akárki meglássa. És nemhogy csökkenne az intenzitása, hanem újabbnál újabb lépések „történnek” a szerb politikához való felzárkózás terén. (Picikét aggaszt, de nem teljesen újszerű…)
Pedig a pártelnök a tavalyi Bálványosi Szabadegyetemen még egészen másként, az ítéletalkotástól szigorúan elzárkózva beszélt a koszovói kérdésről saját lapjában.
2018. augusztus 5.
[Riporter:] „Sokan úgy látják, hogy Szerbia előrelépésében óriási gond Koszovó. Ön lát esélyt arra, hogy ezt a gordiuszi csomót átvágja valaki?”
[Pásztor:] „Függetlenül attól, hogy ez befolyásolja a mi sorsunkat is, azt gondolom, hogy ebben a kérdésben nekünk nagyon-nagyon visszafogottnak, mértéktartónak és korrektnek kell lennünk. Ezért nem nyilatkoztam soha erről a kérdésről, és most sem fogok.”
Igaz, hogy Pásztor úr Bálványoson nem mondta, hogy „soha nem is fog” nyilatkozni, de a belgrádi politika melletti minapi felsorakozás azért mégis homlokegyenest ellenkezik a hűvös távolságtartással. Vajon a pártelnök nézetei fejlődtek, vagy feladatot teljesít?
Ha az előbbi, akkor vajon minek alapján?
Ha az utóbbi, akkor vajon hogyan került sor a feladatvállalásra?
Vagy éppen attól függ az „álláspont”, hogy hol nyílik szólásra a száj? „Magyar földön” magyar fülnek, „szerb földön” szerb fülnek mondunk kedveset?
Úgy tűnik, most Belgrádból húzták a talpalávalót. Budapest ugyanis elismerte Koszovó függetlenségét. Márpedig ha északról dől a pénz (délről meg csak csorog, ha csorog), akkor miért nem lehet kisebbségiként a mélyen lenézett, sőt gyűlölt kisebbségi sorsból kiszabadulók érveit is meghallani – vagy legalábbis bölcsen hallgatni?!
Nyitóképünk illusztráció (Pixabay)
