Az egészségben nincs tapintat
illetlenül ragyog
hangos is és könnyed
mint a gazdagság
A betegség bizonytalan és suttogó
nagyban emlékeztet a szegénységre
ami, mint a rühes kutya, nagyon is jól tudja, hol a helye
és tudja, hogy hiányt szenved
Mint a rühes kutya, csendben halad, észrevétlen a hangos falka mögött
oldalazva a szélén lemarad
derekát a kerítésnek vetve a sövény mentén
A rühes kutyán is rögtön látszik, hogy nem tartozik a csoporthoz
s nem is titkolja ezt
farkcsóválásával is jelzi
én más vagyok
és jelentéktelenségében figyelmesen kilép
a sugárzó szemek látóköréből
félre
oldalazva a szélén derekát a kerítésnek vetve a sövény mentén
Látni akar de nem látszani mint a falusi pórnép
búcsúkor
A lányok hátukat a templom még mindig meleg falának vetve
(melynek melegségére nagy szükségük lesz még később)
míg a többiek buján
táncolnak a kert közepén és kacarásznak meg nevetgélnek kisebb csoportokba verődve
Így fognak majd ugyanezek a lányok az ünneplés végén mások menyegzőjéről
a felismeréstől lebetegedve akárcsak a rühes kutya
a hangos tömeg mögé verődve elindulni
oldalazva a szélén derekát a kerítésnek vetve a sövény mentén
az utolsó házakig
ahol rendszerint már csak a legszegényebbek élnek
a betegek
és a rühes kutyák
lázas szemekkel
Zágráb, 2002. XII. 17.
Szabó Palócz Attila fordítása
