A terjáni réten,
mélyen mezítlábas
gyermekkorom szalad,
s körülötte a télálló
fűszálakra a felhők
olykor gyöngyöt hamisítanak.
A terjáni rét tisztásán
villogva járkál
egy fehér árnyékú madár.
Az apadó vízben úgy kaptat,
mintha régen elillant
gyermekkorom után kutatna,
a mocsár csöndet csipegető
kecses madara.
De rezzen a szél
az elhagyott nádasban,
és szárnyra kap,
messzire elszáll
az a fehér árnyékú
madár.