Gondolom, mindenki megtapasztalta már azt a bizonyos társadalmi törvényszerűséget, ami abban merül ki, hogy minden luxus motorkerékpár, vagy autó tulajdonosa mögött, mellett ott ül az a bizonyos kihagyhatatlan „szőke”, vagy épp más hajszínű „bombázó”. Ezzel szemben az átlagos közember, melós, irodista, egyetemista Fiat Punto autója, vagy Tomos robogója szinte soha nem tartalmaz ilyen nőszemélyt.

Mielőtt a politikai korrektség hiánya miatt megtámadnák szerény személyemet, beismerem, hogy az átlagos férfiú is látható néha a nyilvánosságban vonzó hölggyel, viszont a méregdrága motorok, autók, jachtok közelében szinte száz százalékban ilyen csajok találhatóak. Ha a kedves olvasó idáig egyetért velem, akkor tovább szeretném folytatni gondolatomat.

A politikában is hasonló a helyzet. Mindig a hatalmon lévő párt környékén gyülekeznek azok a politikusok, vagy egyszerűen csak haszonlesők, akiknek a fő életcéljuk, hogy befurakodjanak a hasznot hozó hatalmi közegbe. Nem az a baj, hogy a társadalmi fejlődésért és jólétért harcoló párttagok, mikor hatalomra kerülnek, elfoglalnak bizonyos pozíciókat. Az a baj, hogy amikor egy párt hatalomra kerül, érdekesmód akkor „repülnek át” hozzájuk a vesztes pártok soraiból a gátlástalan ingyenélők. És teszik ezt teljesen függetlenül attól, hogy egyetértenek-e a győztes párt programjával, vagy ideológiájával. Őket igazából nem érdekli, milyen irányvonalat képvisel az újonnan kiválasztott pártjuk, vagy hogy jó irányba vezeti-e a közösségét. Egyedül csak az a fontos, hogy pozíciót, pénzforrást, és más előnyöket szerezzenek maguknak és családjuknak. Természetesen mihelyt ilyen pozícióba jutnak, nagy hangon hirdetik, hogy teljes mellszélességgel a „pillanatnyi” pártjuk politikája mögött állnak, mert az a „legjobb”, és ők bizony készek az utolsó polgárig harcolni a pártjuk érdekéért. Persze ez mind képmutatás és félrebeszélés. Az egyetlen dolog, amiért, vagy akiért készek az utolsó pillanatig harcolni, azok ők  önmaguk.

Nyilvánvaló, hogy a VMSZ és annak zentai vezetősége kiváló tanpélda eme politikai prostitúció bemutatásában.

Varga Viktor a zentai önkormányzat tanácsának tagja. Egykor még a Demokrata Párt listáján indult, amíg ez a párt volt a hatalom hordozója. Ahogy megbuktak, alanyunk akrobatikus módon megjelent a VMSZ soraiban, majd a községi tanács tagja lett. Érdekes módon a felesége cége a községi épületfelújításnál igen sokszor elnyeri az építési felügyelet jövedelmező pályázatát.

Kosiczky András a zentai önkormányzat tanácsának tagja.  G17-es volt, majd a Szerbia Egyesült Régiói listáján indult. Szinte identikus módon, régi pártjai bukása után hol máshol, mint a VMSZ-ben kötött ki. Természetesen csakis és kizárólag azért, hogy védje a magyar kisebbség érdekeit.

Czeglédi Rudolf Zenta polgármestere. Ifjabb korában a kommunista párt megbecsült tagja volt. Meg is lett az eredménye, felcsillant az igazgatói hely lehetősége. Mikor a komcsi párt már nem volt menő, úgy gondolta, az lesz talán a leghelyesebb, ha a hatalmi párthoz csatlakozik. És valahogy neki is a VMSZ lett a választása. De ő legalább egy vajdasági magyarnak segített. Ahogy hatalomra lépett, a felesége egy-kettőre kapott egy munkahelyet egy, az önkormányzathoz tartozó intézményben.

Juhász Attila Zenta volt polgármestere, jelenleg községi képviselő. Valamikor a Liga tagja volt. Jó szimattal időben megérezte, hogy a VMSZ az a Kawasaki, amelyre fel kell pattanni, és mint a fent említett szöszik, gyorsan áttáncolt egy olyan pártba, amelyik hatékonyabban védi az ő  érdekeit.

Ők és társaik legnagyobb álszent színészkedését a legnagyobb nemzeti ünnepeken (március 15., október 23. stb.) láthatjuk, amikor a koszorúzásnak nevezett bohózatot viszik végbe. Félkörben körülállják az  emlékművet, látszólagos alázatot és megrendülést mímelve, átkulcsolt kezeiket maguk előtt tartva minden évben megjátsszák, mennyire fontos nekik, hogy kint fagyoskodjanak a magyar hősökre emlékezve. Miközben alig várják, hogy a beszédek minél előbb véget érjenek, ők meg távozhassanak, hogy folytathassák mindennapi harácsolásukat.

Mindezek után felvetődik a következő kérdés: a nemzetárulás és a magyarság lélekszámának vészes fogyása miatt  előbb-utóbb törvényszerűen megbukó „meszesek” vajon milyen gyorsan fogják otthagyni a szeretett, bölcs, és igazságos, Pásztor &  Pásztor vezette pártot. Vajon melyik párt fogja őket befogadni, hogy továbbra is áruba bocsáthassák a megmaradt magyarságot, személyes boldogulásukra? Megjegyzem,  egy részük már csendben kiépítette anyaországi hátterét, gyerekeiket már rég odaát iskoláztatják, jó részüket már ház és lakás várja Magyarországon. Ha a helyzet úgy kívánja, lazán elhúznak. De, ahhoz, hogy ezt megtehessék, évekig kellett „védeniük” bennünket.

Persze mindig is csakis a hatalmi pártban.

Boris Zec, okleveles jogász, a Zenta a zentaiaké! frakció tagja