Rossz lépés volt

A politika nyelve más, mint a hétköznapi beszédé. Nem magasabb rendű, dehogyis. Ugyanazokat a szavakat használjuk, csak néha más a jelentésük. A politika nyelve kódoltabb, rejtjelesebb.

Nézzük Fremond Árpád portálunknak adott – azonnali – nyilatkozatát a róla kiszivárgott hangfelvétellel (lásd: itt) kapcsolatban: „Szerkesztőségük ma megkeresett egy félórás, rendkívül rossz minőségű és érthetetlen hangfelvétel kapcsán, amelyet egy magát megnevezni nem kívánó személy juttatott el Önökhöz, éppen a nemzeti tanácsi választás kampányhajrájában. Egy ilyen anyag eredetének, és hitelességének vizsgálatához idő kell, ezért az üggyel a választások után foglalkozom majd. Nem ért meglepetésként egy ilyen újabb személyemet lejárató kísérlet, hiszen nem először történik velem ilyen közéleti szerepvállalásom során. A következő napokban továbbra is arra összpontosítok, ami a választók számára valóban fontos: közösségünk előtt álló feladatokra, a programunkra és a személyes találkozásokra.”

Most nézzük Pásztor Bálintnak, a VMSZ elnökének a Facebook-on másnap közzétett ezzel kapcsolatos posztját: „Az ellenzékünknek nem megy, látványosan nem megy. Csupán néhányan vannak a lakossági fórumaikon, pedig most már nincs mitől félni, mert megbukott a Vučić-rendszer, megbukott az Orbán-rendszer. A listavezetői vitán is Fremond Árpád sokkal konkrétabb volt, mint Mezei Zoltán. Ezen kívül azt mondta az ellenfelünk, hogy új, fiatal, képzett emberek találhatók a listájukon. Ezzel szemben az az igazság, hogy a Magyar Összefogás listáján találhatók új, fiatal, képzett emberek, az ellenfeleink listáján pedig újrahasznosított VMDK-s és ligás pártkáderek láthatóak. És hát ráadásul az Egyetemista Lista is bejelentette tegnap, hogy senkit nem támogatnak a nemzeti tanácsi választásokon. Eltűnt a csodafegyver, éppen ezért elő kellett húzni a sufniból, vagy pedig fabrikálni kellett egy csodafegyverként bemutatott rozsdás kardot, egy hangfelvételt, amelyen az ő állításuk szerint Fremond Árpád hangja hallható. Arra szeretném kérni a vajdasági magyar közösséget, hogy vasárnap a nemzeti tanácsi választásokon álljanak ki a Magyar Összefogás mellett és Fremond Árpád mellett.” (…)

Arra kell figyelni, amit nem mondanak. Amiről hallgatnak. Nincs tagadás. Nincs cáfolat. Nincs, hogy ez hazugság, hamisítvány, nem is így volt, ez csak a mesterséges intelligencia által összerakott tákolmány, vagy valami. Semmi ilyet nem mondanak, mert tudják, hogy nem mondhatnak.

Persze mindenki eldönti, hogy mindezt – mindazt, ami elhangzott, és mindazt, ami nem – hogyan értelmezi. Az én számomra ezek a megnyilatkozások egyenértékűek a beismeréssel.

Azt megértem, hogy valamit reagálni kellett. Ezek megint csak a politika íratlan törvényei. Nem lehetett hallgatni az egészről, úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Kellett valami reakció, ezt elismerem. De nagy kérdés szerintem, hogy ez, és ilyen reakció volt-e a megfelelő.

Semmilyen szenzációsan új dolog nem derült ki ebből a felvételből. Ezt én mondom, itt, ezen a portálon, ahol ez a hangfelvétel először megjelent.

Hogy mindvégig a Fidesz és Orbán Viktor mellett kampányoltak, és minden tőlük telhetőt igyekeztek megtenni a magyarországi stratégiai partner választási sikere érdekében? De hát ezt eddig is tudtuk. Mindenki tudta. Annyira nyilvánvaló volt ez, hogy – stílusosan – még a Holdról is látszott, ezt még ők sem próbálták tagadni, eddig sem.

Hogy mindent igyekeztek rátolni a CMH-ra, hogy a VMSZ lehetőleg még az árnyékban se látszódjon? Ebben sincs semmi új, pontosan tudtuk, láttuk ezt, nem egyszer meg is írtuk és dokumentáltuk.

Hogy ezért pénzt kaptak az aktivisták? Legfeljebb annyi, hogy ezt most már egy hangfelvétel is bizonyítja, de ezt is tudtuk.

Hogy a befolyásuk alatt álló igazgatókat, intézményvezetőket arra utasították, hogy a náluk dolgozó aktivistákat engedjék munkaidőben is borítékokat kézbesíteni? Emelje fel a kezét az, aki ezt nem tudta.

Az „ellenség” és a „hülye”. Hát igen, ennek a két szónak a használata az igazán problémás. Fremondnak óvatosabbnak kellett volna lennie, még akkor is, ha úgy érezte, gondolta, most zárt körben, a „sajátjai” között van. Hogy nehogy véletlenül az történjen, ami végül megtörtént. Óvatlan volt, hibázott.

De ez a két szó ezalatt a két nap alatt már örökre ráégett, ezt már ebben a (politikai) életben levakarni magáról nem fogja. Ez a kár már megtörtént.

Akkor meg, mindezt összegezve és átgondolva, nem egy bűnbánó beismerés lett volna a célszerűbb? Fremond elismeri a felvétel hitelességét (mást úgysem tehet), egyben elmondja, hogy hibázott, bocsánatot kér mindenkitől, akit megsértett, mélységes megbánást tanúsít, bűnbánatot gyakorol, mea culpázik egy sort, és aztán úgy megy tovább. Nem lett volna kisebb a politikai kár? Nem lett volna ez hitelesebb?

Felmérték a hadállást, értékelték a pozíciót a táblán, és úgy döntöttek, ezt lépik. Ezt a suta, ügyetlen, hiteltelen mellébeszélést.

Szerintem rossz lépés volt.

Fotó: Facebook