Unió-szerte jegyezték és elemzik a nagy lapok a német Kereszténydemokrata Párt vezetőjének, Angela Merkel kijelölt utódjának, Annegret Kramp-Karrenbauernak (AKK-nak) a lemondását a pártvezetői tisztségről, illetve a kancellári jelöltségről. Nagy kérdés, hogy a Brexit és a most megint saját ügyeivel bíbelődő Németország milyen űröket nyit meg az Európai Unióban, illetve hogy azokat ki vagy mi tölti majd be.

AKK lemondása rossz hír Európa számára

A madridi El País a CDU-elnök lemondásának következményeiről ezt írja:

„Annegret Kramp-Karrenbauer lemondása […] rossz hír Németországnak, de Európának is. A jelenlegi védelmi miniszter [a pártelnöki tisztségről való] lemondása hibái ellenére […] egy átmeneti időszakot vezetett be Európa legjelentősebb kereszténydemokrata pártjában. Ez egy zsákutca, amely megnehezíti a döntések meghozatalát az európai integráció lassú folyamatában, például az új Európai Bizottság környezetvédelmi, társadalmi, digitális vagy adóügyi kérdéseiben. […] Amikor a szélsőjobboldali pozíciók sok országban megkérdőjelezik az EU-t és a demokráciát, addig  Németország továbbra is Európa egyik fénypontja marad. A CDU dilemmája a  szélsőjobboldallal szemben valóban az európai dilemma része.”

Olasz viszonyok Berlinben

A római La Repubblica arról ír, hogy Annegret Kramp-Karrenbauer visszavonulása a CDU vezetői posztjáról milyen következményekkel jár a német politikára nézve:

„Nem a gazdasági mutatók teszik Németországot összehasonlíthatóvá Olaszországgal: ennél sokkal többről van szó. Berlinben új politikai gyengeség jelent meg. […] Angela Merkel nem érte el, hogy Annegret Kramp-Karrenbauer pozícióját egy tipikus hatalmi játék után megerősítse: először ódzkodott egy megbízható utód felépítésétől, és amikor végül eldöntötte, hogy ki lesz az, már nem volt elég ereje ahhoz, hogy ezt a személyt érvényesítse és megvédje. […] Ez egy instabil Németország képe, amely mindenekelőtt nem a kereszténydemokrata „centrizmusra” épül, hanem a szélsőségek felé irányuló menekülés törheti szét. Jelenleg a nagykoalíció még mindig hatalmon van. De mennyi ideig még? A kérdés mindenkit érint, aki úgy gondolja, hogy Berlin szerepe jelentős az európai projekt megvalósításához.”

Európának megerősített CDU-ra van szüksége

A londoni Financial Times így elemzi a CDU elnökjelöltjeinek keresését:

„A CDU jövőjéért újabb küzdelem alakult ki azok között, akik támogatják Angela Merkel politikai irányának folytatását, illetve akik erősebb konzervativizmusra törekszenek. […] A német politika hosszabb ideig tartó önreflexiója jelentős kockázattal jár. Az eddigi multilaterális rendszert Donald Trump amerikai elnök és a Brexit, valamint a populista nacionalizmus előretörése destabilizálta – nemcsak az ex-kommunista, új keleti EU-tagországokban, hanem több régi, nyugati tagállamban is. Franciaország energikus elnöke, Emmanuel Macron üdvözölheti a lehetőséget, hogy felhívja magára a figyelmet. De egy erőteljes berlini partner nélkül az nehéz lesz. Ezért nemcsak Németország, hanem egész Európa számára döntő jelentőséggel bír, hogy a CDU megerősödve és Angela Merkeléhez hasonló rangú utóddal lépjen elő egy lelkiismeretvizsgálat után.”

Merkel sánta kacsa

A CDU elnökének, Kramp-Karrenbauer lemondásának bejelentését követően a bécsi Der Standard  a 2020-as német EU-elnökségre gyakorolt ​​hatásáról ír:

„Németország alig négy hónapon belül átveszi az EU soros elnökségét. A berlini kormánynak ezután az EU intézményeivel együtt kell majd meghatároznia a közös Európa irányát. […] Az AKK-katasztrófa után maga Merkel is politikailag hirtelen sánta kacsának tűnik. Nem számít, hogy jól mennek-e a dolgok Berlinben. Akár új választásokkal, akár egy új kancellárral mint a CDU új vezetőjével (valószínűleg Armin Laschettel vagy Friedrich Merz-cel), akár túléli egyáltalán a koalíció ezt a nyarat, akár nem: az EU-partnerek szempontjából Merkel a múlté, nem egy dinamikus jövőé. A berlini válság Európát is megbénította.”

Merz és Spahn jelezte szándékát a jelölésre

A Frankfurter Allgemeine Zeitung így fejtegeti az utódlást:

„A CDU távozó elnöke, Annegret Kramp-Karrenbauer a jövő héten szeretne találkozni azokkal, akik utódja akarnak lenne, ahogyan erről szerdán értesültünk pártkörökből. Egyelőre nem világos azonban, hogy lesz-e utódlási célú választási pártkongresszus. A CDU következő rendes kongresszusa 2020 végére várható. Eközben Friedrich Merz és Jens Spahn egészségügyi miniszter jelezte, hogy jelöltetné magát. Spahn szerdán kijelentette, hogy »mindig azt mondta«, kész »felelősséget vállalni«. Merz, a CDU Gazdasági Tanácsának alelnöke már kedden este kijelentette Magdeburgban, hogy a CDU-nak egy nagy néppártnak kell maradnia, és ehhez felajánlotta »személyes hozzájárulását«. Később azonban nem akarta sem megerősíteni, sem tagadni, hogy ezzel a kijelentésével saját kancellári jelölésére és a CDU vezetésére utalt-e. Ezenkívül a Deutsche Presse-Agentur (Német Sajtóügynökség) Merz környezetére utalva bejelentette a CDU elnöki tisztségére irányuló szándékát, szerdán este azonban Merz nem volt hajlandó sem  megerősíteni, sem pedig tagadni ezt a hírt. »Békében kell beszélnünk egymással« – mondta az újságnak. »Nincs ok arra, hogy ebben az ügyben hisztérikusan reagáljunk«”


Annegret Kramp-Karrenbauer nem folytatja (Illusztrációnk a Propyläen címlapja nyomán)