A Hongkong szabadságát korlátozó pekingi törvény alapjában változtathatja meg a kelet-ázsiai képletet. Akárcsak Biden esetleges győzelme. Kevesebb változás várható azonban a francia kormányváltás és a horvát választások nyomán.

Plenković erősebb, mint valaha

A brüsszeli De Standaard c. flamand napilap ezt írja a hatalmon lévő horvát konzervatív párt választási győzelméről:

„Első pillantásra Horvátország jobbra tolódott a vasárnap tartott parlamenti választásokon. Mind a jobbközép, mind a jobboldali populisták diadalmaskodtak, míg a szociáldemokraták messze elmaradtak az elvárásoktól. De az az ember, aki ismét a jobboldali hullám fölé emelkedett, az Andrej Plenković miniszterelnök: egy többnyelvű, pro-európai diplomata, aki a konzervatív HDZ párt mérsékelt szárnyát képviseli. Az utóbbi években Plenković sok lázítóval szembesült azon a párton belül, amelyet Franjo Tudjman háborús elnök alapított, de Plenković a szocialistákkal együtt egy modern Horvátországot képviselő párttá alakított át. Az ellene lázítók gyakran sértegették őt és »árulónak«, valamint »Brüsszel szolgájának« nevezték. Mivel azonban Plenković a Száborban, a horvát parlamentben 151 helyből 66-ot tudott megszerezni, bebizonyította képességeit. A kormányalakítási tárgyalások során ezért erős pozícióra számíthat.”

Mi lesz Hongkong sorsa?

A londoni Times Kína egyre növekvő önteltségéről értekezik:

„A nyugati cégek rég megértették a kínai rendszer valódi természetét, hogy ti. kénytelenek megvédeni üzleti titkaikat a nagyszabású ipari kémkedés ellen. Peking Hongkong-i akciói most azt a pillanatot jelzik, amikor a nyugati politikusok már nem tudnak szemet hunyni fölötte. Most fel kell ismerni a valódi kockázatot. A globális gazdaság túlságosan össze van fonódva ahhoz, hogy szétzilálják. A status quo azonban nem fenntartható. Ezért a brit kormánynak felül kell vizsgálnia az 5G-hálózat fejlesztéséről a Huawe javára hozott döntését.”

A Hongkongban zajló demokratikus mozgalom elnyomása pirruszi győzelemnek  bizonyulhat, írja a fokvárosi Die Burger c. afrikaans nyelvű napilap:

„Amikor Nagy-Britannia 1997-ben átengedte Kínának koronagyarmatát, Peking megígérte, hogy ott legalább 50 évig fenn fogja tartani az autonómiát és a demokráciát. Az »egy ország, két rendszer« volt a képlet, amellyel Tajvan is visszatérhet Kínához. Azóta azonban még az említett idő fele sem telt el, és az ígéret nem lett betartva. Az új nemzetbiztonsági törvény eredményeként Hongkong elveszíti önrendelkezését és szabadságjogait. Peking kezdetben nyert: a zavaró demokrácia és Kína szárazföldi részére veszélyesnek tűnő példakép megbénult, ami garantálja a diktatúra fennmaradását. Hosszú távon Peking azonban önmagának ártott. Először is azzal, hogy végül megmutatta Tajvannak, mennyire keveset ér a szava. A megbízhatóság és a kiszámíthatóság azonban rendkívül fontos dolgok a politikában. Ez az oka annak is, hogy például Németország mennyire élvezi Amerika befolyásának csökkenését Trump alatt.”

„Carrie Lam, Hongkong főpolgármestere az egy hete érvényben lévő biztonsági törvényt »teljesen alkotmányosnak« és »enyhének» nevezte”, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:

„Ezt a törvényt azonban »szigorúan« fogják végrehajtani, mondta. Így a rendőrségnek – ahogy kiderült – jogában áll »különleges körülmények beálltával« a törvény alapján, még bírósági végzés nélkül is lakásokat és üzlethelyiségeket átkutatni. A hatóságoknak továbbá joguk van a polgárok útlevelének visszavonására annak elkerülése érdekében, hogy elhagyják az országot. Az iskolakönyveket a »jogszerűség szempontjából« fogják ellenőrizni, és a tanároknak el kell távolítaniuk a tankönyvekből mindazokat az anyagokat, amelyek ellentétben állnak a törvényekkel. Az internetes társaságoknak és a magánszemélyeknek mindent ki kell törölniük a hálóból, ami »veszélyezteti a nemzetbiztonságot«. Az amerikai internetes cégek, a Google, a Facebook és a Twitter hétfőn jelezték, hogy nem hajlandók kiadni a hongkongi hatóságoknak a felhasználók adatait. A Microsoft és a Zoom videokonferencia-szolgáltatók szintén nem hajlandók többé továbbítani az adatokat a hongkongi hatóságoknak. A TikTok videószolgáltató, amely a kínai Bytedance nevű társasághoz tartozik, teljesen visszavonul Hongkongból, ahol már nem is lehet kitöltőút nélkül letölteni.”

Megvan az új francia kormány! – Macron nem akar versengeni

írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:

„Az új kormány, amelyet hétfő este mutattak be az Elysée-palota udvarán, nem mutat túl sok újdonságot. Emmanuel Macron elnök különösen jól megalapozott politikusokra bízza az »új útat«, amelyre lépni akar. A Környezetvédelmi Minisztérium legfontosabb új személye a 45 éves korábbi zöld politikus Barbara Pompili, aki a biológiai sokféleségért felelős államtitkárként 2016 és 2017 között szerzett tapasztalatokat a kabinetasztalnál és Amiens-ben megvédte a La République En Marche (Lendületben a köztársaság) kormányzó párt »zöld« identitását. […] Jean-Yves Le Drian, az európa- és külügyminiszter, Florence Parly honvédelmi miniszter és Bruno Le Maire pénzügy- és gazdaságügyi miniszter hivatalban marad. […] Az előző költségvetési miniszter, Gérald Darmanin a belügyminisztériumba költözik Christophe Castaner helyére. A 37 éves volt »Sarkozy-havert« szülővárosának polgármesterévé választották a szavazatok több mint 60 százalékával. Szexuális zaklatás miatt azonban büntetőeljárással szembesül. […] Macron sok dologban kikéri Sarkozy tanácsát. Ez is lehet az oka annak, hogy a híres védőügyvéd, Eric Dupond-Moretti lett az új igazságügyi miniszter, […] aki rekordszámú felmentést ért el a bíróságon.

De valójában nincs fiatal tehetség a kormányban. A 73 éves korábbi ifjúsági, egészségügyi és sportminiszter, Roselyne Bachelot visszatér a kormányba kulturális miniszterként. […] Brigitte Klinkert, a 63 éves elzászi regionális politikus, aki az egészségügyi válság idején koordinálta a francia COVID-19 betegek szállítását a német kórházakba, a kabinetasztal felé tart, és a szakmai életbe történő beilleszkedésért lesz felelős miniszter.”

A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag c. vasárnapi lap az új francia kormány megalakításáról ír:

„Macron egyedül akar uralkodni, nem pedig versenyezni egy olyan kormányfővel, mint Philippe volt, aki az utóbbi időben igen népszerű lett. Mert ez kockázatos lehet számára. Ha a nyári szünet után vihar keletkezik a csupán elhalasztott nyugdíjreform és a munkaerőpiac további rugalmasítása miatt, az elnök lenne mindenért felelős. Macron továbbra is tetszeleg abban a szerepben, hogy ő az, aki elmossa a párthatárokat. Ismét egy mérsékelt konzervatívot nevezett ki miniszterelnöknek. Ezt azért tette, mert végül is már most a 2022-es elnökválasztásról van szó. Macron a középosztályt és azokat a konzervatív francia szavazókat toborozza, akik nem akarnak a jobboldali Marine Le Penre szavazni. A baloldali tábor szavazatait, amelyhez Macron valaha tartozott, egy választás második fordulójában mindenesetre meg fogja kapni Le Pen ellen.”

A brüsszeli De Standaard c. flamand napilap az új francia miniszterelnököt vizsgálja:

„A franciák az elmúlt hetekben »Monsieur déconfinement«-ként (Enyhítő- intézkedés úr) ismerték meg az új miniszterelnököt. Aki nehéz feladat előtt áll, hogy kivezesse Franciaországot a kemény leállásból. Ebben a szerepben megmutatta, hogy csapatjátékos és minden fronton használható. Pontosan ezt várja el Emmanuel Macron elnök egy miniszterelnöktől. Macronhoz hasonlóan Castex is az »Énarque«, a híres közigazgatási egyetem hallgatója volt, és ezen kívül az École Nationale d’Administrationon (ENA – Nemzeti Közigazgatási Főiskola) is szerzett diplomát. De sok más ENA diplomástól eltérően, ő a földön áll. [. . .] Az első reakciók azt követelik tőle, hogy az új kormány zöldebb, baloldalibb és nőiesebb legyen. Mert Castex sokrétű ugyan, de nem nő. Röviddel a miniszterelnök kinevezése előtt Macron azt mondta, hogy egy nőt szeretne mellé helyezni.”

A milánoi Corriere della Sera c. napilap Emmanuel Macron elnök francia kormányváltásáról és Jean Castex új kormányfővé való kinevezéséről ír:

„Legutóbbi beszédeiben Macron azt a benyomást keltette, hogy az elnökségét társadalmi és ökológiai szempontból szeretné megváltoztatni. Ezt a szándékát a pártja, a La République En Marche (Lendületben a köztársaság) a helyi választásokon elszenvedett veresége után, és a zöldek egyidejű győzelme révén olyan nagyvárosokban, mint Lyon, Bordeaux, Strasbourg és Párizs, akarta megszilárdítani. [. . .] Ezért Jean Castex, a (jobboldali) Les Républicains (A köztársaságiak) párt és Nicolas Sarkozy volt elnök magasrangú tisztségviselőjének kinevezése némi meglepetést váltott ki. Macron egy tökéletes végrehajtót választott az új célok eléréséhez anélkül, hogy el kellene hagynia az elmúlt három évben megszabott céljait, ideértve a nyugdíjreformot is.”

A varsói Gazeta Wyborcza c. liberális napilap közelebbről szemléli az új miniszterelnököt:

„Miért fektet súlyt Macron egy konzervatív pontra, amikor fel akarja gyorsítani az ökológiai változásokat és megállítani a Zöldeket? Talán azért, mert Castex kevésbé politikus, és inkább köztisztviselő. Olyan ember, aki hatékonyan végrehajtja a politikai döntéseket, de nem feltétlenül maga hozza meg őket. Macronnak talán most egy ilyen emberre van szüksége. A pandémiát követően a francia gazdaságot fel kell lendíteni és környezetbarátabbá tenni. De a modernizáció áremelkedésekhez is vezet, ami társadalmi feszültségeket eredményez – amint azt a sárga mellény tiltakozásai megmutatták. Egy nyugodt és hatékony adminisztrátor, nagy politikai ambíciók nélkül, valójában egy megfelelő ember erre a pozícióra.”

A Mulhouse nevű elzászi városban megjelenő L’Alsace c. napilap nem hiszi, hogy az új francia kormány egy fordulópontot jelentene a politikában:

„A La République En Marche (Lendületben a köztársaság) pártjával Macronnak kezdetben sikerült több oldal érdekeit egyesítenie és átlépnie az elvállasztó határokat. De lendülete most leállt – képtelen új irányt adni Franciaországnak.”

Bidennek cselekednie kell

A londoni The Observer c. vasárnaponként megjelenő hetilap így kommentálja az amerikai elnökválasztási kampányt, és attól tart, hogy az eszkalálódhat:

„Sok szavazó számára elegendő lehet, ha valaki nem Donald Trump. Ennek ellenére nem lenne bölcs dolog, ha Joe Biden, Barack Obama volt alelnöke minden reményét a »karakter témájába« vetné. Miután megnyerte a Demokrata Párt elnökjelöltségét, Biden »Amerika lelkének helyreállításáról« beszélt. A dolgok fölött állva annak szükségességét hangoztatta, hogy összehozza az embereket és véget vet Amerika polarizálódásának. Mindez rendben is lenne. De hamarosan és gátlástalanul kell cselekednie. Trump a megosztásra és a gyűlöletre fekteti a hangsúlyt, különös tekintettel az etnikai/faji hovatartozás szempontjából. Pénteken a Mount Rushmore nevű hegy előtt mondott hergelő beszédében elítélte a »baloldali fasizmust«, és a »fehér hatalmat« emlegető golfozó videófelvételének twitteres továbbításával újra megmutatta, milyen mélyre képes süllyedni.”

A stockholmi Dagens Nyheter így kommentálja az amerikai elnökválasztási kampányt:

„Nemcsak az amerikaiaknak kell aggódniuk Donald Trump miatt. A jelenlegi elnök aláássa a nemzetközi együttműködést a NATO, a G20 (a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az EU-t tömörítő szervezet), a WHO (Egészségügyi Világszervezet), a WTO (Kereskedelmi Világszervezet) és a párizsi éghajlati megállapodás keretében. Trump azt is rendszeresen megmutatja, hogy nem érti a globális szabadkereskedelem előnyeit. Inkább a kínai, észak-koreai és orosz diktátorokkal parádézik. A Pax Americanát, a világrendet, amelyet Amerika garantált a szabad világ vezetőjeként, Trump egyszerűen szétveri. Az USA-n kívül élő embereknek ezért abban kell reménykedniük, hogy az amerikaiak november 3-án új elnököt választanak. Ebben Trump pártjának, a republikánusoknak fontos szerepet kell vállalniuk. Vissza kell nyerniük a lelküket és hitelességüket azzal, hogy nem segítik ezt a kellemetlen embert a Fehér Házban való maradásban.”

Jean Castex és Emmanuel Macron (Fotó: EPA)