Öreg napjaikra az emberek bekattannak, amikor hirtelen arról értesülnek, hogy létezik egy teljesen ismeretlen amerikai nagybácsikájuk, jelesül egy milliomos, aki a körülmények összejátszása folytán 108 éves korában elhunyt valahol Dixville Notch-ban New Hampshire tagállamban, és a végrendeletében rájuk testálta a medencés házát, 250 millió dollárt, egy aranyozott Rolls-Royce-t, Frank Sinatra autogramjainak gyűjteményét és egy hat hónapos nőstény bivalyt gyémántnyaklánccal.

– Már miféle nőstény bivaly? – kérdezik, amikor hírt szereznek a teljesen idegen amerikai nagybácsikáról, akinek se kutyája, se macskája nem volt („de éppen nőstény bivalya?!”), ám mégis mindenét ráhagyta egy szerbiai ismeretlen rokonára, akit azelőtt sohasem látott. Meglehet a nagybácsi egy részeges magánnyomozót bérelt fel, hogy posztumusz ágat növesszen a családfájának, és hogy örököst találjon a számára.

Vučić elnök is éppen így járt, amikor öreg napjaira megtudta, hogy létezik egy amerikai nagybácsikája, egy milliárdos, aki a körülmények fura játéka folytán a hetvenes éveibe lépve az Egyesült Államok elnöke lett, ám aki mégsem hagyott rá semmit: sem úszómedencés házat, sem olyan bankszámlát, amelyen ötmilliárd dollár pihen, de még csak aranyozott Rolls-Royce-t vagy Frank Sinatra autogramjainak gyűjteményét sem, nem is beszélve a hat hónapos nőstény bivalyról, amely gyémántot visel a nyakában.

Ettől függetlenül Vučić elnök ezekben a napokban mégis majd’ kiugrik a bőréből, mintha mind a felsoroltakat rátestálták volna, hiszen pár nappal ezelőtt Washingtonban járt és találkozott az eleven és egészséges nagybácsival. Mindez feltételezi azt, hogy a szerencsés körülmények ahhoz fognak vezetni, hogy végül átszáll rá az örökség, s ehhez csak az szükséges, hogy a nagybácsi 108 éves korában távozzék az örök harcmezőkre.

Csakis így lehet értelmezni Vučić elnök viselkedését a Washingtonból való visszatérte után, hacsak nem zakkant meg teljesen, és annak örül, amit nem hagytak rá vagy attól a megegyezéstől repdes, amitől semmi különösre sem számíthat.

Elnökünkben megvan az a furcsa szokása, hogy amikor csak Amerikába látogat, a fejére idéz valamilyen szerencsétlenséget. Amikor utoljára az Egyesült Államokba látogatott és Hillary Clintont biztosította a támogatásáról, röviddel a találkozás után Donald Trump győzött az amerikai elnökválasztáson. Most hogy másodszor is Amerikába utazik és Trumpot támogatja, feltételezhetően Joe Biden fog győzedelmeskedni. Könnyen lehet, hogy ezután minden amerikai elnökjelölt bújni fog eme szerencsétlen flótás elől, legalábbis addig, míg nem győz, hiszen miután elnökké avanzsált, éppúgy bolondot csinál majd belőle, mint az a bolondos nagybácsi pár nappal ezelőtt. Vučić elnök pedig örömmámorban fog úszni, noha csupán egy töltőtollat kapott vagy a Fehér Ház kulcsát, amelyet Washingtonban minden sarki bazárosnál centekért vesztegetnek.

Csakugyan: az aláírt megállapodás arról tanúskodik, hogy a felek két napig csak azon tanakodtak a Fehér Házban, hogy mind képtelenebb dolgokat vessenek papírra, hadd tűnjön úgy, hogy a lehető legkomolyabban viszonyulnak az egész helyzethez. Ezért tehát ne csodálkozzanak, ha egy nap valamilyen internetes oldalon, mondjuk a Szabad Magyar Szó honlapján a „Tessék, ezt írtuk alá Washingtonban!” hangzatos cím alatt kibővített leírását találják azoknak a titokzatos megegyezéseknek, amelyeket a szerbek, az amerikaiak és az albánok fundáltak ki, csak amiatt, hogy „történelminek” nevezhessék a találkozójukat. Mert a szakramentumát a találkozónak, ha az nem történelmi!

Tessék, ezt írtuk alá Washingtonban:

– Szerbia kötelezettséget vállalt arra, hogy a Jeruzsálem melletti Golgotát a 10-es közúti folyosóra helyzeti át Predejane közelébe;

– Szerbia kötelezte magát, hogy Nikola Tesla porhüvelyét Melania Trumpnak ajándékozza, hiszen alkalmas arra, hogy az ékszereit belerejtse, Tesla hamvai pedig elférnek a dohánytartóban is;

– Koszovó kötelezettséget vállalt arra, hogy Avdullah Hoti ezután AVdullah Hotiként írja a nevét, megtisztelve ezzel is AV elnök urat;

– Marko Đurić ígéretet tett arra, hogy Donald Trump hajviseletét fogja reklámozni, így amint megérkezik a belgrádi repülőtérre, azonmód az amerikai elnökéhez hasonló frizurát fog készíttetni;

– Goran Vesić elfogadta, hogy Stefan Nemanja szerb fejedelem szobra helyén ezután Michael Jackson szobra fog állni;

– Donald Trump köteles a Metallica együttest Zubin Potokba, Bruce Springsteent pedig Ðakovicába vinni;

– Az Egyesült Államok örökre odaajándékozza Aleksandar Vučićnak azt a töltőtollat, amellyel Donald Trump aláírta a megállapodást – igen, ebben az esetben az államfő csakugyan tartós uralmat szerezhet;

– Az Egyesült Államok vállalja, hogy „A Fehér Ház kulcsa” cím alatt az amerikai költségvetésből forrásokat különítenek el arra, hogy washingtoni bizsuboltokban ajándéktárgyakat vásároljanak a szerbiai elnök számára;

– Az Egyesült Államok elismeri a Szerb Haladó Párt (SNS) győzelmét a szabácsi (Šabac) helyhatósági választásokon;

– Koszovó vállalja, hogy elismeri Szabácsot és Szabács elismeri Koszovót;

– Ivica Dačić megfogadja, hogy soha többé nem keresi fel a csendes-óceáni szigetvilágot, ahogyan az amazóniai dzsungelbe sem látogat, ahol szokása volt addig énekelni a kedves vendéglátókhoz, míg vissza nem vonták Koszovó elismerését – Dačić ígéretet tesz arra is, hogy többé nem fakad dalra;

– Szerbia az „Amerika és Anglia a proletárok földje lesz” című dalból kihúzza az Amerika szót. A továbbiakban így fog szólni a Rambo Amadeus slgere: „Anglia a proletárok földje lesz”. Anglia megígéri, hogy nem vétózza meg a határozatot;

– Az Egyesült Államok fogadalmat tesz arra, hogy a Fehér Házban folyó tárgyalások után Marko Đurićot elkalauzolják Disneylandbe;

– Az Egyesült Államok biztosítani fogja, hogy egy ismert rendező, mondjuk Steven Spielberg készítse el a Košare című tévés sorozatot, hiszen pillanatnyilag a szerbek képtelenek eldönteni, hogy az 1999-ben Koszovóban harcoló katonákról szóló 12 részes sorozatot ki rendezze meg;

– Szerbia garantálja, hogy Miloš Biković ezután nem fog orosz játékfilmekben szerepelni, hanem hollywoodi sorozatokhoz adja a nevét;

– Oroszország eléri, hogy Marija Zaharova megszünteti a Twitter-fiókját;

– Sharon Stone megtiltja, hogy az Elemi ösztön híres jelenetét arra használják fel, hogy feltárják Vučić elnök és Donald Trump washingtoni találkozójának titkait;

– Koszovó köteles Donald Trump, Richard Grenell és Sharon Stone szobrát állítani Pristinában Madeleine Albright és Bill Clinton szobra mellé;

– Milo Đukanović kötelességet vállal arra, hogy semmire sem kötelezi magát.

Tessék, ezt írtuk alá Washingtonban. Mi ebben a meglepő?

Dragoljub Draža Petrović, a Danas napilap fő- és felelős szerkesztője, újságírással 1994 óta foglalkozik. A Danas előtt a Borba, a Naša Borba és a Glas javnosti lapoknál dolgozott, miközben számos más médiának írt jegyzeteket: a NIN-től a Kuriron át a Nedeljnikig, és az N1-gyel közel sem bezárólag. A Nova S. Televízióban sugárzott PLJiŽ című szatirikus műsor társszerzője. Számos díjat kapott.

A szerb küldöttség a dokumentumot tanulmányozgatja (Fotó: Nova.rs)