Fasiszták garázdálkodnak Újvidék utcáin. Daško Milinovićot konkrétan azért támadták meg, mert antifasiszta, antinacionalista és baloldali. Nem akar megfelelni a „nagyszerbség” mércéjének. Folyamatosan a nacionalista, sőt, a fasiszta bálványokat rombolja.
„Meg akartok semmisíteni mindent, ami hazafias és nemzeti”, „Szerbgyűlölők és szeparatisták”, a „Pravoszláv lény”, a „Szerb világ” és a többi és a többi. Ilyen és ehhez hasonló hozzászólásokat irkálnak a fasiszták bajtársaiknak Daško barátunk elleni támadásaik igazolására az (anti)szociális hálókon.
Nézzük akkor, mi az, amivel ennyire idegesíti őket Daško (a következő mondatok Uspeh Petrović, Daško alteregójának Twitter-profiljáról származnak):
„A Szent Száva éltesse a szerb rendőrséget, amely mindig az igazság oldalán áll! 1991-1999-2021!”
„A Szerbiának nevezett szennygödörben minden gazdag polgár gyakorlatilag egy háborús profitőr. Közvetlenül vagy közvetetten. De mind egy szálig!”
„Íme Njegoš sapkája a négy tűzcsiholóval…”
„A pedofil szerzetessel kapcsolatban megjelent újságcikkek apropóján: A szerbsoviniszták borszorkánykonyhájából eredő klasszikus támadás ez mindenre, ami szerb és pravoszláv…”
„Minek nekünk egyáltalán a nap? A barna az barna marad esőben és hidegben is. Mi egyébként is utáljuk a színeket. A színek a homokosoknak valók. Aki még emlékszik a nyolcvanas évekre, az látott már színeket. Azután elutasítottunk minden színt, majd felvettük a kereszténységet és most mindenki boldog. A fogadóirodák színesek, annyi elég is nekünk.”
„Kint pedig nácizmus és nyomor. SOHA nem jöttem még haza jókedvűen a sétából. Méreggel és gyűlölettel teli. Szomorú, szürkés-drapp emberek vonszolják magukat az utcákon, és arra várnak, hogy mikor köszönt be a halál, a falakról mindenféle csetnikek és fasiszták bűzlenek. Fogadóirodák és eső.”
„A nacionalizmusból kigyógyultak száma kb. annyi, mint a heroinfüggőségből kigyógyultaké…”
„Milyen sikeresen belemagyarázták mindenki fejébe, hogy minden létező baj forrása 1999. március 24-én kezdődik, csak úgy, hirtelen és semmiféle előzmény nélkül. És hogy ez a létező legigazságtalanabb dolog a föld kerekségén! A fiatalok 99 százaléka és a felnőttek legalább 80 százaléka meg van győződve erről nálunk…”
„Nem. A nemzetek közötti intolerancia az az, amit a szerb állam szított Koszovón, amióta 1912-ben elfoglalta, vagy amit a csetnikek véghez vittek a Szerb állam segítségével Boszniában. Szarajevóban és Srebrenicában. Az állam nem tolerálta ezeket a nemzeteket és ezért akarta kiirtani mind. Ha csak simán nevettek volna rajtuk, mint ahogy most én nevetek rajtad, minden rendben lett volna…”
„A szerb nép mindig csak védekezett – bűnöző/olaj, vászon, Bjeljina, 1992” (Ron Haviv hírhedt fényképének felirataként, amelyen a szerb félkatonai alakulat egyik tagja a járdán fekvő asszony holttestébe rúg bele éppen)
„Amikor az államnak az volt a célja, hogy el legyünk kápráztatva Vukovár megsemmisítésétől, akkor el is érte azt, a nagy többség ujjongott. Ha most az lenne a célja, hogy a nagy többség felvegye a vakcinát, akkor azt is elérné úgy, ahogy kell… Ez az egész, ami most végbemegy, csak a Puszta Formalitás, a mi nemzeti művészetünk.”
„Isten hozta a migránsokat – fasiszták, kopjatok le!”
„Nikolaj Velimirović antiszemita”
„Isten hozott mindenkit a nem látogatott kerekasztal-beszélgetésemre, amelynek témája: Hogyan szervezzünk nem őrült ellenzéket őrült rezsim ellen Szerbiában”.
„De jó lenne, ha ettől egy kisebb lúzer terrorizálna!”
„Ugyan már, március 9-én semmiféle háborúellenes összejövetel nem volt. Az SPO-nak saját, csetnik félkatonai alakulatai voltak. Igaz, hogy elég gyorsan szélnek eresztették őket, de azon a napon óóóóóóriási többségben voltak azok, akik még ettől is keményebben háborúztak volna és azonnal „elfoglalták volna Zágrábot”. Ne misztifikáljunk és ne ködösítsünk…”
Daško, tehát, ezért idegesíti őket, mert például „van mersze” megkérdőjelezni a Szent Száva kultuszt (svetosavlje). Mi köze van az otthonról megszökött, szerzetessé vált és fontos történelmi tetteket véghez vivő Rastko Nemanjić valós, történelmi alakjához a Szent Száva kultusz katasztrofális ideológiájának, amely egy sor politikai-vallási-történelmi hamisítás eredményeként jött létre, és ennek értelmében egy merő politikai konstrukció? A Szent Száva kultusznak a nevét viselő Szent Szávához annyi köze van, mint a manapság BMW-kben kocsikázó papoknak Jézus Krisztushoz. Ez, tudniillik, tiszta farizeusság. Nikolaj Velimirović, ennek a huszadik századi vallási-politikai eszmének egyik korifeusa, szenvedélyes antiszemitaként ismert, aki képes volt összehasonlítani Hitlerrel is Szent Szávát. Nikolaj Velimirović a szerb pravoszláv egyház szentje. A Szerb Pravoszláv Egyház ilyen néven I. Sándor király rendelete nyomán jött létre, és nem a XIII. században, ahogy azt folyamatosan hangoztatják a nyolc évszázados történelmi egyház emlegetésekor. A kultusz követői enyhén szólva is rettenetesen konzervatív egyének, akik állandó konfliktusban vannak a modern társadalommal. Az etnofiletizmus, azaz a vallási nacionalizmus, a vallás és a nemzet egyenértékűsége mellett szállnak síkra. Vagyis azt vallják, hogy az egyházhoz való tartozás az egy nemzethez való tartozás is egyben, amely halálos bűn. Ez olyan, mint az a vicc, hogy mik a magyarok? Horvátok-e vagy szerbek?
Belgrádból rendelték meg az újvidéki újságíró elleni támadást
A Szerb Pravoszláv Egyház papjai között igenis vannak pedofilok. Az, hogy valaki reverendát visel, még nincs felmentve a bűncselekmény elkövetésének vádja alól. Főként nem a gyerekekkel való fajtalankodás alól.
A koszovói mítoszt nem hiába nevezik mítosznak. A mítosz és a történelmi tény két külön fogalom. Sőt. A Koszovó-mítoszt ugyanis a gyűlöletes, „latin”, keresztény Európa” találta ki, és először ilyen formában csak a XVII. században említik. Vuk Branković nem volt áruló. Miloš Obilić a néphagyomány része. Lazar nem fejedelem volt, hanem herceg. A mennyei és a földi birodalom közötti választása szintén csak egy mítosz és merő stílusalakzat. Kraljević Marko valójában az a Marko Vukašinović, aki török hűbéresként vesztette életét a rovinei csatában. A Notre-Dame harangjai nem a rigómezei csata tiszteletére szólnak. A szerbek nem győztek a Rigómezőn. Koszovót csak 1912-ben csatolták Szerbiához a Balkán-háborúban kiharcolt győzelem után. Majd 1999-ben elvesztettük a NATO és a Koszovói Felszabadító Hadsereg elleni vereség eredményként. Szerbiát 1999-ben nagyon is súlyos okok miatt bombázták, és nem „semmiféle előzmény nélkül”. Tudniillik a világ 1999 előtt is létezett. Ugyanis Szerbiának az volt a terve, hogy kiűzi az albánokat Koszovóról és még egy népirtást szervez. Ez előtt pedig, 1991 és 1995 között, Szerbia részt vett a horvátországi és a boszniai háborúkban. Megszállta Horvátország területének egyharmadát és Bosznia-Hercegovina háromnegyedét.
Petar Petrović Njegoš montenegrói fejedelem volt. Montenegró szabad államként volt ismert a történelem során és nemrég megint azzá vált. A montenegrói egy nemzet. Nem más nemzetek döntik el egy adott népcsoport számára, hogy különálló nemzetként határozzák-e meg magukat vagy sem. Az adott népcsoport dönti el. A nemzet a XIX. századi, európai romantika politikai-ideológiai konstrukciója. A XXI. században a nemzet fogalmát XIX. századi formában értelmezni tiszta maradiság.
Ratko Mladićot dicsőíteni ugyanaz, mintha a népirtást dicsőítenéd, és nem csak a srebrenicait, hanem mindegyiket. Aki a népirtást ünnepli, elég nehezen nevezhető emberi lénynek. És aki a népirtást ünnepli, annak a bíróságon a helye. A szerb nép nem mindig „csak védekezett”, sem régen, sem a legújabb történelemben. Nincs olyan nép, amely kizárólag (anti)fasiszta. Nem léteznek két nép között igazat tevők. Csak emberek közötti igaztevő létezik. A hatalom, nem csak a politikai, a háborús profitőrök kezében van ma is Szerbiában.
Az autosovinizmus kifejezés egy nonszensz. Egyszerűbben fogalmazva – egy hülyeség. A melegek nem betegek, hanem egy ország egyenjogú polgárai. A vakcina az egyetlen kiút a járványból. A legtöbb „migráns” egyáltalán nem migráns, hanem menekült, aki a háború és a nyomor elől menekül. Emlékezzünk csak vissza, hogy is neveztük a Boszniából, Horvátországból menekült szomszédjainkat, menekülteknek-e vagy migránsoknak? Vajon mi a különbség? Ha csak a „migráns” bőrszíne vagy a neve, akkor ön egy rasszista és soviniszta ember.
A magát Vučić oppozíciójaként bemutató ellenzék valójában nacionalista. A nacionalizmus nem alternatíva, hanem mainstream. Az 1991. március 9-én szervezett demonstrációk nem voltak háborúellenesek. A demonstrációkat Vuk Drašković vezette, a nyíltan csetnik Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO) elnöke. Szerbia 1990-ben az első többpárti választásokon tömegesen szavazott Slobodan Miloševićre. Slobodan Milošević egy balkáni hóhér. Drašković volt a legkomolyabb vetélytársa ezen az első választáson. Az egyedüli lényeges alternatívát akkor Miloševićtyel szemben az azóta megboldogult Ivan Đurić jelentette.
Hadd idézzük újfent Uspeh Petrovićot: „Mondhatom, hogy az életenergiám legnagyobb részét a legbanálisabb, nyilvánvaló dolgok magyarázkodására pazaroltam. Úgy érzem magamat, mintha az ujjammal próbálnék egy merülő hajón bedugni egy olyan a léket, amelyen a hazugság szivárog. Egy olyan hajón, amelyen egy tucat lék van, nem csak egy… Itt folyamatosan mindenről hazudnak.”
A vörös vonalat átlépték. Legalizálva lett az ún. „magánkezdeményezés”. Ha igaz, hogy a Daško Milinović elleni támadás mögött nem az állam, hanem „magánszemélyek” állnak, akkor az is világos, hogy miként fogta el hirtelen ilyen hatékonyan az állam ezeket a fasisztákat, akik meg akarták verni Daškót. Tudniillik a rezsim is megijedt, mert jól tudja, hogy az erőszak magánosítása a végén majd azokon csattan, akik hozzájárultak a cselekmény véghezviteléhez szükséges hangulat létrehozásához az országban. És a szerb rezsim ezt tette és teszi éjjel-nappal.
Egyik barátom mesélte egyszer, hogy Szarajevóban a háború alatt pontosan addig a pillanatig terjedt a pacifizmusa, amíg egy napon meg nem jelent valaki a háza előtt fegyverrel, hogy elzavarja vagy megölje őt. Itt véget ért minden pacifizmus, magyarázta a barátom. Az én és a családom életében is egy nap megjelentek, s ocsmány szlogenjeikkel összevissza firkálták a tömbházunk bejáratát, amelyet legelőször a gyerekeim olvastak el. Daškót pedig a saját lakása közelében támadták meg.
Ne feszegessétek a pacifizmusunk határait.
Dinko Gruhonjić – az Újvidéki Egyetem Média Szakának docense, a Független Vajdasági Újságírók Szövetségének (NDNV) programigazgatója, a VOICE főszerkesztője, a Beta hírügynökség vajdasági részlegének főnöke, a Deutsche Welle tudósítója, valamint háborúellenes és polgárjogi aktivista.
Nacionalizmus (Fotó: kathmandupost.com)
