A megkérdezett szerb állampolgárok egy ötöde nem szeretné, ha gyermekének magyar vagy montenegrói nemzetiségű nevelője lenne. A szerb nemzetiségűek majdnem egyharmada nem szeretné, ha rokoni kapcsolatba kerülne magyar személlyel kötött házasság vagy a gyermekének a házassága révén.

A megkérdezett szerb nemzetiségűek mintegy egyharmada nem szeretné, ha az említett két nemzet tagjai vezető pozíciót töltenének be az ország intézményeiben. És nem, ez nem egy kilencvenes évek eleji, hanem egy friss, i. sz. 2021. május végén végzett kutatás eredménye, amelyet a Ninamedia marketingügynökség végzett a Montenegrói Elektorok Szerbiai Egyesületének felkérésére. Az eredmények végül pont azt mutatták ki, amitől az egyesületben tartottak: Szerbiában megnőtt a montenegróiakkal szembeni ellenséges érzés, amely elsősorban a napi szintű negatív médiakampánynak köszönhető.

Egyéb adatok mellett azt is megtudhatjuk, hogy Szerbia lakosságának nem kevesebb, mint 62 százaléka gondolja azt, hogy a montenegróiak szerbek. És az említett 62 százalékhoz még hozzájön az a másfél százalék, akik a következőket gondolják: hogy a montenegrói nemzetet Tito és Sekula Drljević hozta létre, hogy a mostani montenegróiak főként törökfajzatok vagy usztasák, és hogy a montenegróiak egy félművelt banda (a montenegrói/crnogorac új, szerb csúfneve a milogorac). Emellett azt is mondták, hogy félig szerbek, félig muzulmánok; hogy félig szerbek, félig montenegróiak; hogy montenegrói senkiháziak; hogy valamikor szerbek voltak, most meg „isten tudja, mik”; hogy valamikor szerbek voltak, most pedig milogoracok, tisztelet a kivételnek; hogy ők maguk sem tudják, hogy mik, elvesztették az identitásukat a téves politikai nézetek miatt; hogy maguk sem tudják, hogy kik; hogy torzszülöttek; hogy a szerb nemzet árulói; hogy jövendőbeli kínaiak; illetve, hogy a montenegróiak voltaképpen valamikori szerbek. Nos így állnak a dolgok manapság Szerbiában.

Továbbá felmerül az a kérdés is, hogy létezik az, hogy a magyarokkal kapcsolatos adatok bizonyos kérdésekben még rosszabbak, mint eddig, amikor a szerb-magyar kapcsolatok történelmi csúcson vannak jelenleg? Vajon nem pont a magyarok a kívánatos és hű koalíciós partnerei ennek a kormánynak ma tartományi és helyi szinteken egyaránt egész Vajdaságban? Vajon nem Orbán Viktor a haladók jó testvére, és vajon nem Várhelyi az, aki folyamatosan óv bennünket a gonosz Európai Unióval szemben? Szóval összességében az a helyzet, hogy a magyarok az ősellenség, a montenegróiak pedig a legújabb ellenségei a szerb népnek. A montenegróiak vannak manapság a fókuszban, a magyarok iránti gyűlölet inkább lassan parázslik, várja a megfelelő pillanatot, hogy lángra lobbanjon.

A felvetett probléma egyik okára feltételezhetően a kutatás egy másik érdekes eredményében lelhetünk rá, ugyanis a válaszadók nem kevesebb, mint 4,6 százaléka véli úgy, hogy Szerbiában a szerbek jogai veszélyben vannak, míg 12 százalékuk szerint úgymond többnyire veszélyeztetettek a jogaik. Tehát még egyszer: a szerbek jogai Szerbiában. Veszélyben vannak. E két adat együttvéve a legszélsőségesebbek 16,6 százalékát teszi ki. Majd őket követik azok, akik általában hallgatnak, ám akik az idegengyűlölő és rasszista üzenetekre mindig fogékonyak. És az eredmény az a szerb kétharmad, akik tagadják, hogy a montenegrói nemzet létezik, de egyéb nemzetek létezését is adott esetben. A „nem létező nemzet” címkéje pedig a mindent vivő kártya: ha nem létezel, vagy álnemzethez tartozol, semmire nincs jogod. Nincs tisztelet irántad, nincs veled együttműködés, nincs veled párbeszéd, egyszóval – nincs együttélés.

És mit látunk, éppen a minap bizonyította mindezt a srebrenicai bosnyák áldozatokkal szembeni empátia teljes hiánya. Bizonyos emberek egész nap gúnyolódtak, illetlenül poénkodtak, csakhogy szándékosan újra megsértsék az áldozatok hozzátartozóit. Himnuszokat zengtek annak a háborús bűnös Ratko Mladićnak, aki egész életét egy börtöncellában fogja megérdemelten tölteni. És természetesen a bosnyák nemzet is egy nem létező, kitalált nemzet a nagyszerb nacionalisták szerint. A bosnyákok tulajdonképpen elrabolt szerbek. A bosnyákokat is és a montenegróiakat is Tito rabolta el a szerb nemzettől, csak hogy a szerbek száma minél kisebb legyen.

És akkor most minden érintettnek következzék (már ha ezt egyáltalán elolvassák…) egy kemény és súlyos igazság: tudniillik MINDEN NEMZET FIKCIÓ. Az emberek kezdetben, általános iskolás tananyag történelemből, kisebb, rokoni közösségekben tömörülve vándoroltak, majd törzsekben, és végül törzsszövetségekben gyülekeztek. Később egyesültek egymással, leigázták egymást és végül olyan államokat alapítottak, amelyekben e törzsi, vallási és egyéb szempontok szerint vették számba őket. Hogy végül, a 18. században, etnikailag homogén csoportok értelmében, nemzeteket hozzanak létre, amelyek aztán saját nemzetállamaikat alapították meg.

Ám mindezek ellenére, még mindig vannak olyanok, akik számára a nemzeti hovatartozás a legfontosabb életelv. Akik mindenkit megfosztanak a saját nemzetükhöz való tartozás jogától, aki csak nem tetszik nekik. Mintha kvázi ki lenne lőve az ún. nemzetek kitalált kvótája – és most már senki sem döntheti el magának, hogy hova tartozzék. Volt, nincs, kész. Voltak zsetonok, kihasználtuk őket, vége. Majd, ha kihal egy nemzet, akkor felszabadul egy hely egy másiknak. De addig tessék csendben maradni.

És mi is határozza meg azt, hogy melyik nemzet a valós és melyik a hamis? Miféle kritériumok? A független nemzetállam létezése? A nemzeti nyelv? A vallás? Hiszen Svájcban, Belgiumban vagy Kanadában több hivatalos nyelv is használatban van, miközben ezek közül egyik sem svájci, belga vagy kanadai. Akkor ez a logika szerint nincsenek brazilok sem, mert a brazilok portugálul beszélnek? A teljes Latin-Amerika spanyol és portugál nyelvű területekre oszlik. Akkor tehát semmi sincs az argentinokból, a paraguayiakból, az uruguayiakból és a többi latin-amerikai nemzetből? Sőt, Amerika északi részével sem minden olyan egyszerű és tökéletes, amilyennek tűnik. Hiszen, annak ellenére, hogy az amerikai angol mindenképpen eltér a brit vagy az ausztrál angol változattól, nem létezik amerikai nyelv. Akkor ez is azt mutatja, hogy az amerikaiak sem léteznek, hanem az amerikai nemzet „George Washington és a nemzet úgynevezett atyáinak a képződménye?”

„Szerbnek lenni annyi, mint pravoszlávnak lenni… Egy szerb nem lehet ateista… A meg nem keresztelkedett szerb, az nem létezik…” – mondta egyszer Pál pátriárka. Vajon mit válaszolna minderre egy német és egy magyar protestáns, vagy egy német és egy magyar katolikus? Vagy az említett Latin-Amerika többségében katolikus lakossága? Nem léteznek az argentinok vagy a chileiek sem nemzeti egyház nélkül? Természetesen, ez mind nem így van. Mindenki annak vallja magát, ami lenni szeretne. A vérsejtek számlálgatása ördögtől való dolog. Azzal, hogy ez a számlálóknak sehogy sem tud eljutni az agyáig, pedig mindannyian a három évtizeddel ezelőtti vérsejtek számlálgatásának következményeit szenvedjük. Ne legyünk vérsejtszámlálók, mert az óhatatlanul gyűlölködést és uszítást eredményez. Az uszítástól pedig szó szerint egy lépésre vannak a véráztatta kezek és a tömegsírok.

Dalibor Stupar – a szerző az Autonomija.info és a VOICE újságírójaként, valamint az előbbi portál karikaturistájaként dolgozik. (ford.: Lenkes L.)

A cikk szerb nyelvű változata ide kattintva érhető el.