Polgárjenő parádés öntökönlövése óta túlcsorduló teltházzal fut Kavillón a Tanyaszínház idei, betiltott produkciója, a Kazimír és Karolina.

Ez tulajdonképpen örömteli hír a Magyar Nemzeti Tanács számára is, hiszen az általa finanszírozott színházi műhely nem pusztán hozza az elvártakat, de még túl is teljesíti azokat: a rendszeresen szórakozni, művelődni járó kevesek mellett olyan vajdasági magyar emberek ezreit részesíti színházi élményben, akik anyagi erőforrások hiányában, vagy a nagy távolságok ill. közlekedési problémák miatt csak nagy ritkán, vagy épp soha nem tudnak bekapcsolódni az anyanyelvű művelődési ill. szórakozási életbe, eseményekbe.

A kavillói előadásokra való eljutásban segítő, „teleautós” utazásszervező Facebook-csoport, a Tanyaszínházba mennék/utast vinnék! a létrehozását követően szinte pillanatok alatt önálló életre kelt: a csoporttagok életkortól függetlenül profin önszerveződnek, észak-dél és kelet-nyugat irányokból egyaránt indulnak nézők, akik az autóikkal szívesen elvisznek másokat is, sőt, Topolyáról (meg talán Temerinből és Zentáról is) még szervezett buszt is indítanak jószándékú emberek. (A cikk írásának pillanatában ennyi információ állt rendelkezésre, amit azóta már bizonyára felülírt az élet.)

Igazi magyar közösségi élmény ez, az együvé tartozás megélésének létező legszebb formája, amely mentes mindenfajta rosszindulattól, utálattól, összeférhetetlenségtől, amely egymás mellé ültet a szalmabálákra öreget és fiatalt, falusit és városit, nőt és férfit egyaránt, és amelyhez nem egy politikai párt ingyenkrumplija adja a kötőanyagot, hanem a gondolatébresztő művészet, ami a nemzeti kultúránk, ill. az abból levezetett identitásunk egyik alappillére. 

Pont az a pillér, amelyik minden nemzet számára ugyanolyan fontos, és amelyen keresztül a nemzetek a legkönnyebben kapcsolódnak egymáshoz intellektuálisan, illetve amit legjobban tisztelnek egymásban. Hisz ki hallott már olyat, hogy X nemzet leszólja, lenézze Y nemzet népművészetét, színművészetét, vagy épp zeneiségét? Egy normális világban ez abszurdum lenne. (Abba pedig most ne menjünk bele, hogy egyébként a világ mennyire nem normális, és hogy mennyi köze van valójában ehhez a vázolt idillhez.)

Ha eltekintünk a vidéki tájolás hiányától, akkor a tanyaszínház pontosan azt csinálja, ami célból nagyszerű alapítói 43 évvel ezelőtt kitalálták, ráadásul idén – hála Polgárjenő „bölcsességtől” rogyadozó megnyilvánulásának, és a politikai szarkeverésből életből kirobbanthatatlan főnökének  – sokkal nagyobb sikerrel teszi ezt, mint bármikor korábban. Az ifjú színésztehetségek, ill. tanoncok nehéz és kitartó munkájának gyümölcse tehát szépen, lédúsan beérett. Ami a részükről szakmai és közönségsiker, az a VMSZ dominálta MNT szemszögéből nézve intézményi siker, a támogatási pénzek csapjait hatalmi és üzleti érdekei szerint nyitogató/zárogató forrását biztosító Magyar Kormány szemszögéből nézve pedig egyenesen nemzetpolitikai siker!

Kellene, hogy legyen.

De olybá tűnik, homokszem kerülhetett a gépezetbe, ugyanis a VMSZ kézi vezérlésű, papíron MNT-alapítású, lényegében magyar adófizetői pénzből működő házimédiái, a Magyar Szó, a Pannon RTV és a Hét Nap, sőt, még a névleg független, valójában szintén anyaországi csecsen lógó, szintén a budapesti bábmesterek drótjain rángatott VajdaságMa is nagyban kussol a Polgárjenő-féle betiltás óta:

egyetlen szó sem került legépelésre vagy beolvasásra a hírekben a Tanyaszínház párját ritkítóan bravúros szezonjáról az Orbánhoz hű (és a potyapénzért markukat tartó) vajdmagyar médiumokban.

Miközben a Vajdasági RTV, a Szabad Magyar Szó és az e heti Családi Kör mellett még a szerbiai és magyarországi sajtó független orgánumai is beszámoltak, beszámolnak a Tanyaszínház működésében fellépő zavarról (vagyis a bunkó beavatkozásról a hatalmi politikum részéről, meg az alpári közhangulatmérgezésről, amit a VMSZ-es kamuprofilok, illetve a pénzért kommentelő, fideszes trollhadsereg tagjai végeznek a Facebookon), addig az állítólag a vajdasági magyarság tájékoztatására felesküdött, a Magyar Kormány által ingyenpénzzel vakbélfakadásig kitömött médiumok (parancsra várva) lapítanak, mint süket disznó a búzában.

A Magyar Szó csak annyival „áldozott” a tájékoztatási kötelezettség oltárán, hogy a lábhoz szoktatott Polgárjenő buksiját megcirógató, mindenhez is értő (így a színi kritikához is) pártelnök által aláfirkantott nyílt levelet lehozta, ami egyszerre volt válasz az idei darab rendezőjének, Lénárd Róbertnek az eredeti betiltó parancsra, azaz a Polgárjenő nyílt levelére (nem pedig az 1933-as, náci betiltásra – szóval annyira mégse eredeti ez a tiltás) adott felindult, Facebookon közzétett reakciójára, illetve a Tanyaszínház-alapító, a (vajdasági) magyar színjátszásnak az elmúlt évtizedekben színészek százait adó, rendező- és tanárlegenda Hernyák Györggyel készített, Szabad Magyar Szón megjelent interjúra.

Mármint úgy ala nature, magában hozták le, érted, hivatkozások nélkül. Anélkül, hogy az olvasó megtudhatná, hogy a levél valójában mire válasz, mi volt a másik fél, illetve felek állítása vagy kérdése.

Ez a kizárólag az egyik felet megszólaltató „újságírás”, illetve annak csúfolt pártseggnyalás ugyanúgy jellemzi a Magyar Szót a szégyenteljes Varjú-érában, mint ahogy Magyarországon a Fidesz által leuralt médiumokat, ahol nem ritka az sem, hogy a papíron egymástól és minden mástól független vidéki lapok közül 10-20 is pixelre megegyezően ugyanazzal a címlappal jelenjen meg, amit jellemzően a „jóságos és igazságos” Mátyás király Orbán Viktor fotója és „bölcsessége” dominál.

Az egyszeri olvasó meg csak áll és pislogva kérdezi, hogy mégis mi a gördeszka folyik itt?

A VMSZ-nek most az a baja, hogy nagy sikerrel fut a vajdasági magyar közönség előtt az az előadás, amelyet az a Tanyaszínház állított színpadra, aminek a finanszírozását pont az MNT végzi, pont abból a pénzből, amit a népnemzeti magyar kormány juttat pont arra a célra, hogy a külhoni magyarság kulturális életének fenntartását és fejlesztését elősegítse az intézmény?

Tehát az a baj, hogy valami működik, ráadásul pont úgy működik, ahogy kell?

Nem véletlenül utaltam arra egyik kommentáromban, hogy ezek a VMSZ-es hajjakendek itt baromságokról nyíltlevelezgetnek (pontosabban az aláírásukkal látják el a valójában egyazon személy által írt leveleket, aki ígyesen önmagával nyíltlevelezget), miközben az elmegyógyintézetek üresen konganak.

A durván megroppant elme, az utolsó dobbanásáig gonosz szív és a túlmozgásos szervilizmus klinikai esetével állunk tehát szemben, amelyre csak a politikai eutanázia jelenthet megoldást.

A kifogásolt színdarab messze nem politizál annyit, amennyit a kamujóízlésre hivatkozva sérelmeznek a mindenhezisértők. És sajnos nem mondja nyíltan az emberek arcába, hogy amíg lehajtott fővel, megtörve kullogunk csak és nem nézünk fel sosem, addig nem fogjuk látni, hogy ki miatt szar itt majdnem minden (legalábbis az, ami akár jó is lehetne, mert nem a pénzen múlik), és hogy kit kellene végérvényesen elküldeni a pokolba most már!

Szóval „csalódott” vagyok (sőt, még a növésben is egyből megálltam): én több polgárpukkasztást vártam!

És szívből gratulálok, srácok, a szememben óriások vagytok!

Mindenki másnak üzenem: IRÁNY KAVILLÓ!

A Tanyaszínházba mennék/utast vinnék! elnevezésű, utazásszervező Facebook-csoportot eddig csak egy kamuprofil próbálta meg széttrollkodni. Létrehozója a Tanyaszínház mellett csak Magyar Attilát, a Tanyaszínház korábbi igazgatóját követi a Facebookon. Vajon ki lehet ő valójában?

Szerző: Stephen Bozhen

Túlcsorduló teltház Kavillón (Fotó: Tanyaszínház/Facebook)