SANCI ELTÁVOZOTT…: Egeresi Sándort, a Tartományi Képviselőház egykori elnökét, szeptember 7-én temették el szülővárosában, Topolyán. Két nappal előtte hunyt el, 58 éves korában.

KÖZZHÍRRÉ TÉTEL NÉLKÜL: Halála hírét nem tették közzé sem a Vajdaság AT Képviselőház honlapján, sem a Tartományi Kormány, azaz a Tartományi Regionális Fejlesztési, Régióközi Együttműködési és Helyi Önkormányzati Titkárság honlapján, amelyben 2016 óta segédtitkári tisztséget töltött be.

CSAK TOPOLYÁN: A megemlékezést a topolyai színházteremben tartották. Az embertől, aki egy mandátumban a Tartományi Képviselőház elnöke volt, két mandátumban pedig alelnöke, tehát a Tartományi Képviselőházat úgymond olyan második otthonaként élte meg, ahol életének majdnem háromnegyedét töltötte el, nos, ugyanez a Képviselőház egyszerűen nem tartotta fontosnak, hogy méltó módon búcsúzzon el egykori elnökétől.

AZ OK: Állítólag a Képviselőházban nem szokás megemlékezéseket szervezni az egykori tagoknak, még ha azok az intézmény élén is álltak egykoron. Itt megemlíthetnénk például Živorad Žika Smiljanićot is, a Tartományi Képviselőház egykori elnökét, aki 2018-ban hunyt el, róla szintén nem emlékeztek meg.

37 ÉV: Annak ellenére, hogy történelmi szempontból sohasem álltak azonos oldalon, Egeresinek és Smiljanićnak mégis van köze egymáshoz a betöltött elnöki tisztségen kívül is. Tudniillik a többpárti Tartományi Képviselőházban összesen 37 évet töltöttek el. Mindkét politikus kizárólag a többségi rendszer szerinti választásokon szerezte meg a mandátumait, Egeresi hat alkalommal is, Smiljanić pedig ötször.

MEGÉRDEMLI-E: Lehet, hogy a képviselőház elnöke csak úgymond első az egyenlők között, de az alapszabály alapján az intézményt képviseli itthon is és külföldön is; az elnök az intézmény arca a nyilvánosság előtt. És egy olyan intézmény, amely lemond az egykori elnökeitől való méltó búcsúzástól, a saját történelméről mond le. Emellett ez arról is vall, hogy valakinek az elnöki mandátuma, függetlenül, kinek az oldalán áll, nem érdemli meg a hozzá méltó búcsúzást.

HELYI KERETEK: Egy adott helyi önkormányzat szintjén szervezett megemlékezés az egykori tartományi elnököt is helyi politikusi szintre redukálja. És ha valaki nem, akkor Egeresi biztos sohasem volt csak helyi politikus. Amellett, hogy mindig büszkén vallotta magyar származását, Egeresi bárhol megjelent, büszkén hirdette Vajdaság iránti szeretetét, és a tartományban élő összes nemzet együttélésének ügye melletti elkötelezettségét. Egyszerre volt „topolyai, vajdasági és európai” polgár. Nagyon sokan nem is tudják, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség előtt a Vajdasági Szociáldemokrata Liga színeiben politizált.

A FŐVÁROS: Egeresi imádta Topolyát és ezt mindenki tudta róla, aki egyszer is szóba állt vele. A legtermészetesebb dolog, hogy az ember, aki szülővárosát bizonyos értelemben a tolerancia európai fővárosává emelte, hiszen itt szervezték meg még néhány évvel ezelőtt is, a nemzetközi Tolerancia tábort, kiérdemelte a topolyai polgártársai és az utcabeli ismerősei méltó búcsúját, amely utcában, ahogyan dicsekedni szokott, mindenki kiváló pálinkát tud főzni.

A MI GYÖNYÖRŰ VAJDASÁGUNK: A Vajdaság etnikai és kulturális sokszínűségéről szóló, kicsit naiv felfogásától – amelyben senki nincs bezárva a saját nemzeti akoljába, ahol a tolerancia az úr, és ahol mindenkinek muszáj helyet biztosítani –, amilyen mértékben otthon tudta érezni magát mindenütt Európában, ugyanolyan mértékben taszították ugyanezek az értékek és ugyanez a világnézet „a mi gyönyörű Vajdaságunk” perifériájára.

VANNAK MÉG… : „Búcsúzunk egy olyan politikustól, amilyenek már gyakorlatilag nem léteznek”, mondta Egeresiről a topolyai megemlékezésen a sok éves pártelnöke, a Tartományi Képviselőház elnöke, Pásztor István.

Nos, ilyen emberek, valójában, igenis léteznek, csak már egy jó ideje nem kívánatosak a politikában. Éppen annyira, amennyire nem kívánatos a hozzájuk méltó búcsú sem, amint tapasztaltuk.

Denis Kolundžija

(fordította: Lenkes L.)