A pekingi téli olimpia megnyitó ünnepsége, az orosz-külföldi kapcsolatok az ukrán válság idején, Scholz német kancellár amerikai látogatása, valamint – micsoda meglepetés! – az Aleksandar Tišma irodalmi díj érdemelte ki elsősorban a világsajtó figyelmét az elmúlt héten.

Egy „fantasztikus kezdés” visszhangjai

„Fantasztikus kezdésnek” nevezi az olimpiai játékok megnyitóját a Gulf News című, Dubaiban kiadott, angol nyelven megjelenő napilap:

„Ez a sport világának legnagyobb globális összejövetele, amely a becsületes verseny és a testvériség eszméit képviseli. A sportolók évekig várnak és edzenek, hogy részt vehessenek a játékokon. Ezért nem lett volna indokolt politikai okokból megtagadni tőlük a részvételt ezeken a rangos játékokon. Ez a sportesemény különösen megérdemli, hogy megünnepeljük, hiszen a világ diadalát képviseli a könyörtelen járvány felett.”

A pekingi China Daily című napilap meg van győződve arról, hogy:

„[…] a nagy olimpiai család korlátlan részvétele jól mutatja, mennyire népszerűtlen a házigazda imázsát rontani szándékozó ordítozás. Kína mindig is kiállt az egyetemes emberiség mellett, amelynek része az olimpiai szellem. Remélhetőleg a játékok hozzájárulnak a globális szolidaritás és az együttműködés előmozdításához, és segítenek a világnak átvészelni ezt a nehéz időszakot.”

A tajpeji Zhongguo Shibao című napilap a játékok előtti félelmekre tekint vissza:

„A kérdés az, hogy Peking felhasználja-e a téli játékokat arra, hogy Tajvant pszichológiailag megfélemlítse? És vajon az USA felháborodik-e, ha Tajvan sportolókat küld Pekingbe? A játékok megnyitása után az ilyen aggodalmak alaptalannak bizonyultak. A bevonuló tajvani csapat tábláján nem „Kína Tajpej” volt olvasható, amitől féltek, hanem „Kínai Tajpej”, ahogyan a NOB-bal megállapodtak. Még azok az országok is, amelyek politikai és emberi jogi okokból diplomáciai bojkottal sújtották ezeket a téli játékokat, nagy csapatokkal vannak jelen. Az olimpiai játékoknak olyannak kell lenniük, amilyenek, vagyis az atlétikai versenyek helyszínének, nem pedig a háború színterének.”

A londoni The Guardian című balközép lap pedig egy furcsaságot vél felfedezni a megnyitó kapcsán:

„Amikor a kétórás show látványos végéhez közeledett, és két fiatal sportoló egyesült, hogy együtt gyújtsák meg az olimpiai lángot, egy bökkenő merült fel. A szimbolikus aktust végrehajtó kettő közül az egyik az ujgur származású kínai sífutó, Diniger Jilamudzsang volt. Ez enyhén szólva erősen provokatív tett volt.”

A Washington Post ebben az összefüggésben is Kínára tekint:

„Hszi Csin-ping kínai elnök és orosz kollégája, Vlagyimir Putyin baráti találkozója a téli olimpia megnyitóján rendkívül szimbolikus volt. Abban az időszakban, amikor más országokat nyugtalanítanak ennek a két óriásállamnak a tettei – Oroszország ukrajnai fenyegetésétől a kínai ujgur népirtásig – a két diktátor rivaldafénybe lépett, hogy támogassa egymást. […]. Azonban számos olyan potenciális konfliktusterület is van Oroszország és Kína között – gazdasági, területi és egyéb –, amelyek ugyanúgy megoszthatják őket, mint 60 évvel ezelőtt. […] A legfontosabb céljuk azonban jelenleg egy erőteljes közös ellenségeskedés az Egyesült Államokkal szemben, mert meggyőződésük, hogy az egy hanyatló hatalom, amelynek gyengeségeit ki lehet használni. […] A béke és a fejlődés megkérdőjelezhető csodaszerei mellett Hszi és Putyin a jelek szerint arra törekszenek, hogy diktatúráik egy biztonságos világot teremtsenek számukra. Ezért a nyugati demokráciáknak ugyanolyan elszántnak kell lenniük, hogy szembeszállhassanak velük.”

A téli olimpia minősítése nem lenne teljes, ha nem említenénk meg azt is, hogy az európai, az amerikai, az ausztráliai és az ázsiai sajtó visszhangzik a sportolók panaszaitól, ami az elszigeteltséget, az elhelyezés alacsony színvonalát, a robotok tálalta ételek csapnivaló minőségét és főleg a szervezők politikai intrikáit illeti. A versenyzőknek például meg kellett fogadniuk, hogy nem bírálják a kínai politikát. A ritkán látott módon „hazahúzó” bírói részrehajlásnak a magyarok is megitták a levét legjobb, elsőként célba érő gyorskorcsolyázójuk döntőbeli kizárása nyomán, akit a – szintén részrehajlással, az előfutam koreai győzteseinek diszkvalifikálásával – döntőbe juttatott három kínai lökdösődve „intézett el”.

Az sem válik a házigazdák becsületére, ahogy a hazacsábított nyugati születésű, de kínai felmenőkkel (is) rendelkező sportcsillagokat csak akkor hajlandók ünnepelni, ha győznek. Egyébként pedig sok ezres tömegek gúnyolják őket a közösségi hálókon a – nem meglepő módon – idegennek tűnő kínai kiejtésük miatt, sőt gyalázzák őket, ha veszítenek.

Hogyan fogja Putyin befejezni a „pókert”?

Az olimpiai megnyitó ünnepség előtt Hszi kínai államfő és Putyin orosz elnök kölcsönös támogatásukról biztosították egymást az energetikai és biztonságpolitikai kérdésekben. A barcelonai La Vanguardia című, spanyol és katalán nyelven megjelenő liberális napilap erről megjegyzi:

„Ez nem annyira egy ideológiai szövetség, mint a hidegháborúban volt, hanem egy pragmatikus és stratégiai szövetség. Putyin és Hszi együtt lépnek fel a liberális demokrácia ellen. Az Ukrajna elleni orosz támadás miatti esetleges nyugati szankciók miatt pedig a gazdasági együttműködés is szóba került közöttük. Most a Kínába irányuló orosz gázszállítás növelését tervezik, amellyel Oroszország mérsékelheti az esetleges nyugati szankciók hatását. Peking pedig jelenleg közelebb áll Moszkvához, mint régen, és Putyinnak szövetségesre van szüksége, hogy megtörje elszigeteltségét. De továbbra is látni kell, hogy Hszi segítsége meddig megy el. Lehetséges, hogy ez a kettő jelenleg közös tengelyt kovácsol a Nyugat ellen, de arra is vigyáznak, hogy egyikük se legyen erősebb, mint a másik.”

Az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktussal kapcsolatban a milánói Corriere della Sera esti napilap ezt jósolja:

„Putyin nem tesz semmit a téli játékok ideje alatt, mert el akarja kerülni, hogy elrontsa barátja és pártfogója, Hszi buliját. De ezt követően Putyin fokozhatja az eszkalációt az ukrán határon, mert Zelenszkij ukrán elnök továbbra sem hajlandó jelentős engedményeket tenni neki. De Zelenszkij is nehéz helyzetbe került, mert az ország keleti része nagyobb autonómiájának engedélyezése, vagy a csapatok kivonása a szeparatista térségből kapitulációként lenne értelmezhető a saját országában. Putyin már kijátszotta a legjobb lapjait, de még bizonytalan, hogyan fogja befejezni ezt a pókert arcvesztés nélkül?”

Oroszország fel akarja éleszteni a hidegháborút. A londoni Sunday Times így kommentálta Oroszország és Kína államfőinek pekingi találkozóját:

„A két államfő találkozója után kiadott közös nyilatkozat »új korszakot« üdvözölt a két ország kapcsolatában, és kifejezte Oroszország támogatását az úgynevezett egy Kína elve mellett, amely szerint Tajvan Kína »elidegeníthetetlen« része. Ukrajnával kapcsolatban Oroszország erős támogatást kapott azzal, hogy elutasította »a NATO további bővítését«, és felszólította »az észak-atlanti szövetséget, hogy hagyja abba az ideologizált hidegháborús megközelítést«. Ez hibás értékelés. Ugyanis Oroszország az, amelyik megpróbálja újraéleszteni a hidegháborút, ragaszkodva ahhoz, hogy a volt Szovjetunió minden része a befolyási övezetében maradjon. Kína támogatja Moszkvát ebben a törekvésében. Talán tapsolnunk kellene annak a ténynek, hogy mindkét ország szókimondó ezekben a kérdésekben. Így legalább tudjuk, hol tartunk.”

Magyarország egyre jobban Kelet felé sodródik, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Amikor Orbán Viktor kedden Moszkvában tárgyalt Vlagyimir Putyinnal, látogatását békemissziónak nevezte. Szép gondolat, de felmerül a kérdés: Putyinnal szemben kinek az érdekeit képviselte a béke megvalósulása érdekében. Ukrajnáét? Az Európai Unióét? Esetleg a visegrádi államokét? Az kiderült, hogy miniszterelnökünk mit kért Magyarország számára az orosz elnöktől, de arra egyetlen megjegyzés sem utalt, hogy a konfliktusban bármely más nemzetközi szereplő érdekében is fellépett volna.”

A párizsi Le Monde című szociálliberális esti lap belső információkkal is rendelkezik:

„Két beavatott forrás is azt közölte Macron moszkvai útja kapcsán, hogy az elnök időt akar nyerni, mert azt szeretné, ha legalább áprilisig befagyna a helyzet. Akkorra ugyanis már tudni lehet, mi lesz a magyar, a szlovén, illetve a francia választás eredménye, noha a politikus hivatalosan még nem közölte, jelölteti-e magát másodszor is.

Mindenesetre ezzel a látogatással magasra tette a lécet, mert kínos lesz, ha üres kézzel tér haza most, amikor Franciaország látja el az EU soros elnöki teendőit. Macron jó ideje rengeteg gesztust tett a Kremlnek, ám ez nem akadályozta meg az orosz vezetést abban, hogy Afrikában behatoljon egy hagyományos francia érdekövezetbe, pl. a múlt év végén Maliba, ahová orosz zsoldosok érkeztek, francia illetékesek szerint Moszkva támogatásával.”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung pedig megjegyzi:

„Scholz Washingtonban; Macron Moszkvában, Kijevben és Berlinben, ahol találkozik a német kancellárral és Duda lengyel elnökkel; Scholz jövő héten Moszkvában – a német és a francia vezetőknek semmi sem fontosabb, mint hogy megakadályozzák Ukrajna orosz megszállását. Putyinnak biztosan tudnia kell, hogy egy Ukrajna elleni invázió sokba kerülhet Oroszországnak, és hogy a Nyugat nem engedi megosztani magát ebben a konfliktusban.”

Scholz és Biden találkozója Washingtonban

A tokiói Nihon Keizai Shimbun című napilap így kommentálja Olaf Scholz német kancellár és Joe Biden amerikai elnök találkozóját:

„Amit a találkozó után tegnapi sajtótájékoztatójukon bejelentettek, az azt mutatja, hogy Biden és Scholz hatékonynak tartják közös lépéseiket annak érdekében, hogy megakadályozzák az orosz támadást Ukrajna ellen. Az Északi Áramlat 2 gázvezeték lehetséges meghiúsulása azonban rendkívül nehéz, messzemenő döntést jelent Németország energiabiztonsága szempontjából, amiért sok mindent fel kellene áldoznia.”

A pekingi Huanqiu Shibao című napilap ezt fejti ki erről a találkozóról:

„Scholz első látogatása Bidennél minden bizonnyal kísérlet arra, hogy eloszlassa a német hűséggel kapcsolatos kétségeket. Valójában Berlin nem követte vakon a Fehér Házat az ukrajnai válságban. A német kormány nemcsak, hogy nem akar hadifegyvert szállítani Kijevnek, de még azt is megtiltja NATO-szövetségeseinek, hogy olyan fegyvereket exportáljanak Ukrajnába, amelyek német technológiát tartalmaznak. Emellett Berlin vállvetve dolgozik intenzíven Párizzsal az úgynevezett normandiai formátumban, azaz Washington nélkül. Az Egyesült Államok ezért valóban megkérdőjelezheti az új kancellár hűségét a transzatlanti partnerséghez.” [A minapi Biden–Scholz találkozó ennek pont az ellenkezőjét demonstrálta, úgyhogy ez az oroszpárti értékelés a kínai napilap vágyvezérelt kommentárjának számít – a Szerk. megj.]

Aleksandar Tišma Alapítvány Irodalmi Díj  

Irodalmi díjat hirdet az újvidéki Aleksandar Tišma Alapítvány. A zsüriben Peter Handke és Mathias Énard szerepelnek, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:

„Az újvidéki Aleksandar Tišma Alapítvány és a szerb író (1924-2003) szülővárosa egy »Aleksandar Tišma« nevű Nemzetközi Irodalmi díjat hirdet meg. A 10.000 euró értékű díjat 2019-ben adták át először, ezt követően azonban az alapítvány nem tudta tartani a díjkiosztás tervezett kétéves ciklusát. Idén ismét egy, az elmúlt 24 hónapban megjelent irodalmi alkotást fognak díjazni –, ami eredetiben német, angol vagy francia fordításban jelent meg. A zsűrit Peter Handke, Ilma Rakusa, Márton László és Mathias Énard írók, valamint az alapítvány képviselőjeként Vladislava Gordić Petković irodalomtudós alkotja. A pályázatokat, amelyek irodalomkritikusoktól, de médiától és intézményektől is érkezhetnek, március 31-ig kell leadni. A nyertes könyvet május végén fogják kihirdetni. Részletek az »Aleksandar Tišma Alapítvány« honlapján találhatók.”

Napilapok a világ mnden tájáról (Illusztráció: Pixabay)