Amikor megjelentek a Szerb Haladó Párt (SNS) választási plakátjai, olyan érzése támadhatott az embernek, hogy nem is ugyanarról a pártról van szó, akiknek a képviselői az elmúlt években láthattuk a parlamenti közvetítések alatt: színészek, tudósok, orvosok, matematikusok mosolyognak ránk az útszéli reklámokon. Ha ilyenkor eszünkbe jut, mit láttunk az ellenzék nélküli parlamentben az elmúlt két során, akkor a két képet nem tudjuk egymás mellé állítani, erről szólt Nenad Kulačin a Danas napilapnak írt jegyzetében, akinek szinte hiányoznak a jól megszokott arcok.

– Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de mi történik a haladók és Vučić úttörőivel.

Mintha a föld nyelte volna el őket. Csak a pártváltó doktornő marad, meg a színész, aki megcsókolná Zelenszkij kollégája ruhájának rojtjait is, ha az adna neki pénzt forgatásra.

Népiesen szólva – Sehun senki!

A teljes „elit krémje”, amely Szerbiát vezeti a szebb honlap felé, és fújja az Aleksandar Vučić által szélesre kifeszített vitorlát, elbújt és elhallgatott.

A parlamenti húzóerők, Aleksandar Martinovićtól kezdve, Marko Atlagićon, Sandra Božićon, Vladimir Orlićon, Luka Kebarán át, egészen Marjan Rističevićig, mind elhallgattak.

Képeken sem szerepelnek, holott valamikor még videókban is jók voltak.

Emlékeznek még arra a repülő autóra, amelynek fülkéjében Orlić ült, vagy arra a szendvicsdombra, amelyet Marija Obradović és Darko Glišić készített.

Világossá vált, hogy Vučić ez alkalommal is eldöntötte, átveri a népet.

Míg az óriásplakátokon párton kívüli mosolygó arcok buzdítanak arra, hogy a Szerb Haladó Pártra kell szavazni, addig a hatalmi koalíción belül komoly csata zajlik a parlamenti helyekért.

És továbbra sem világos, hogy Grujičić, Begović, Ristovski és a többiek parlamenti képviselők lesznek-e vagy a választások után élvezik majd a jól megérdemelt semmittevést.

Nem ez lenne az első alkalom, hogy átverje a választókat, elsősorban a rá szavazókat. Senkinek sem kell meglepődnie majd, ha a doktornő, a színész, a matematikus és a tudós sem ül majd be a parlamentbe.

Be kell biztosítani a már említett csoport helyét a parlamentben.

A haladók koalíciós partnerei pedig egy külön történet.

Ha hinni lehet az interneten fellelhető információknak, Aleksandar Vulin szervezett valahol Belgrád környékén egy kampányrendezvényt, és ha nem cserélte volna össze egy kínai állampolgár vezetői engedélyét egy szerbre, meg sem jelent volna a köztudatban.

Igaz, néhány hete azt mondta, ha nem Vučić győz, akkor megszűnik létezni a boszniai Szerb Köztársaság, de ez egyébként is az ő, szerb világról szóló narratívájának a része, és nehezen lehetne a kampány számlájára írni.

Szinte hiányzik az egyedi egyénisége a választások előtt.

Szinte már megkérdezném – Vulin, élsz még? Sokkal érdekesebb lenne, ha itt lenne, ha minden nap láthatnánk.

Nehezen elképzelhető, hogy Vučić nyerjen, és Vulin nem legyen itt, hogy megadja az ízét a levesnek.

Sokakban felmerül a jogos kérdés, mi történik a Szerb Megújhodási Mozgalommal.

Tudjuk, hogy lesz valakijük a parlamentben, de ők még életben vannak?

A Krkobabić dinasztia, ahogyan az várható is volt, adott magáról életjelet.

Egyszer kihirdették az igét, amikor az önjelölt törzsfőnök, Milan Krkobabić megismételte a szokásos mondandóját – ha nem Vučić nyer, nem lesz nyugdíj.

Ugyanígy tett a múltkor is, és ezzel kiérdemelte a kötelezettségek nélküli miniszteri fotelt.

Vučić nem bolond, nagyon jól tudja, hogy a káderei „ideálisak” a kampányban.

Ezért rejtegeti őket, mint kígyó a lábait.

Hát, Vojislav Šešelj csak a Hit Shitbe idén négyszer elküldte, a sajátjait nem engedi.

Rajta, Ana Brnabićon, Siniša Malin és Vladimir Đukanovićon kívül az SNS-ből senki más nem élvezhette a legismertebb szerb plagizáló, Verica Bradić bájait.

Mindettől függetlenül nincs rendben, hogy ennyire megvesse a párttársait és azzal alázza meg őket, hogy standok előtt lépjenek fel, szórólapokat osszanak, plakátokat ragasszanak és biztos szavazatokat gyűjtsenek és dolgozzanak fel.

A kis Kebara biztosan többet érdemelt, mint ecsetet és ragasztót.

De Vučić így viszonyul a csicskásaihoz. Saját bőrén megtapasztalta ezt a tortúrát Šešeljnél, most pedig ezt a viselkedési formát továbbfejlesztette és frissítette.

És meg kell érteni őt.

Saját maga bőrét viszi a vásárra.

Neki az elnökválasztás a legfontosabb dolog, ami vár rá.

Egyszerűen meg kell nyernie azt, és mindent meg fog tenni azért, hogy ez az első fordulóban megtörténjen.

A második körtől úgy fél, mint Martinovićtól az óriásplakáton.

Bárki karrierjét tönkreteszi, csakhogy elérje a célját.

Érdekli is őt a tudós és matematikus, a doktornő vagy a színész.

A választási izzadság utolsó cseppjét is kifacsarja belőlük.

Nem csak arról van szó, hogy meg akarja tenni ezt, hanem meg is teheti, közben meg semmibe se kerül neki.

Tudjuk, ki fizeti meg az egészet a végén.

Vučić nem válogat az eszközökben és mindennel élni fog annak érdekében, hogy győzzön.

Tisztában van azzal, hogy saját magára és a médiumaira kell támaszkodnia.

Nélkülük olyan, mintha nem is létezne.

Most láthatjuk, hogy sokan mások nem is léteznek, habár még 12 nap van a választásokig. (Március 22-én jelent meg a jegyzet – a szerk. megj.).

Ki tudja, lehet, előbújnak a lyukaikból és megmutatkoznak. Lehet Vučić fellép a Marakanán is, ez senkit sem lepne meg, főleg miután Putyin szerepelt a Luzsnyiki stadionban, ő meg nem láthatta élőben.

A lényeg, hogy a népet megint palira veszik, de ezzel sokan nincsenek tisztában – írja Kulačin.

Eredetiben ezen a linken. 

Hogyan eltávolítani a maffiát az állam éléről

Előbb a sajtó egy része, majd a legbrutálisabb és gyomorfogatóbb bűncselekmények elkövetésével vádolt Veljko Belivuk is arról beszélt, hogy kapcsolat volt, van közöttük és a hatalom között. Sokakban az első reakció a Belivuk vallomása hallatán, hogy mégis, hogyan történhet meg az, hogy ilyen vádak ellenére sem bukott meg a kormány. Erről az összefüggésről írt jegyzetet Ratko Femić a Nova.rs hírportálon.

– Olvasom a Veljko Belivuk és jobbkeze, Marko Miljković által az ügyészség előtt tett vallomásról szóló hírekhez írt hozzászólásokat, többségében azt az álláspontot képviselik, hogy minden normális országban a kormány azonnal megbukna.

Ehhez nincs mit hozzáfűzni csak annyit, hogy az országok nem normálisak és nemnormálisak, hanem a hatalmi elit által fenntartott rendszer teszi azt, hogy annak tűnjenek.

Szerbia is normális lehet.

Az olvasók Belivuk és Miljković vallomására reagáltak, amely a Szerb Haladó Párttal folytatott együttműködésről szólt.

A legsúlyosabb bűncselekmények elkövetésével vádoltak arról beszéltek, hogy mi mindennel bízta meg őket a hatalmon lévő párt, valamint arról, hogy a párt tisztségviselője, az ellentmondásos üzletember, Aleksandar Papić fizette őket.

Miljković korábban azt mondta, hogy Papić ajándékba adott neki egy drága órát, személyre szóló üzenettel. Amikor letartóztatták, lefoglalták az órát.

Belivuk azt mondta, hogy ő, a meggyilkolt Aleksandar Stanković, és a koszovói üzletember, Zvonko Veselinović küldték ki a legényeket, hogy rombolják le az épületeken a Hercegovinai utcában, a Savamalán. Azt is mondta, hogy a letartóztatásuk óta helyettük a škaljari klán működik együtt az állammal.

Isten ments, hogy kételkedés nélkül mindent elhiggyek ezeknek a komoly bűnözőknek, akik még fényképezkedtek is a „véres trófeáikkal”, meggyötört ellenfeleikkel, megcsonkított testekkel…

Amikor az emberek védik magukat, bármit mondhatnak, óriási hazugságokat is.

Mielőtt ez a bűnbanda „elesett” volna, egy maroknyi tisztességes újságíró tudósított az állam és az embereket lefejező klán kapcsolatairól.

Belivuk egyik embere a biztonsági szolgálat tagjai volt Aleksandar Vučić beiktatásán.

A csendőrség egyik vezetője, Nenad Vučković lövészeti gyakorlatra vitte Belivukot Pancsovára. Épp Stanković és Belivuk volt az, aki véget vetett a „Vučiću, pederu” skandálásnak a Partizan pályáján.

Ami a savamalai rombolást illeti, arról, hogy Veljko Belivuk bűnbandáját bérelték fel ehhez az állami projekthez, az oknyomozó hírportálok már azelőtt írtak, mielőtt a bandavezérek elkezdtek volna erről beszélni.

Belivuk katonái részt vettek a 2020 nyarán szervezett tüntetések szétverésében és verték a tüntetőket, a rendkívüli helyzet ideje alatt pedig részt vettek a tömbházak tetején szervezett fáklyagyújtogatásban.

Ez az, amit megjelentettek és amiről tudni lehetett Miljković és Belivuk vallomása előtt.

Az állam és a bűnözői körök együttműködési megkérdőjelezhetetlen tény. Azt teszik, amit a táskás és csokornyakkendős urak mondanak nekik.

Úgy, ahogy anno Szabácson kiugráltak a szolgálati autókból, lécekkel és kalapáccsal felfegyverkezve és megtámadták a fegyvertelen népet.

Minden „normális” államban a normális emberek fellázadnak az ilyen zsarnokság ellen. Ehhez csak egy döntésre van szükség, az embernek saját magával kell megbeszélnie, hogy április 3-án, vasárnap elmegy szavazni. Van kire, és van ki ellen is szavazni. Ennyit megtehetünk – véli Femić.

A jegyzetet eredetiben ezen a linken olvashatják.

Danica Grujičić idegsebész, a Szerbiai Radiológiai és Onkológiai Központ igazgatója az SNS óriásplakátján (Fotó: Wikipedia)