Nem teljes két héttel a szerbiai választások után az ország politikai színtere nem, hogy letisztultabbá vált volna, hanem még kuszábbak a dolgok: köztársasági és a főváros szintjén is, különböző okok miatt. Belgrádban a most szombaton néhány választókörzetben megismételt szavazás után lesz világosabb, hogy ki, kivel, mikor tudná vezetni a várost, de lehet, hogy teljesen új városi választás lesz még az idén. Dragan Đilas, az ellenzéki Szabadság és Igazságosság Pártjának (SSP) elnöke, aki a hatalom és az őt támogató sajtó szemében még egy hete maga volt az ördög, Aleksandar Vučićtyal tárgyalt, aminek még egyáltalán nem világos minden részlete – a tárgyalásnak sem igazán, de annak hozadékának sem. A legnagyobb ellenzéki koalíció gyakorlatilag megszűnt létezni, elnökjelöltjük, a Néppárt egykori alelnöke, Zdravko Ponoš kilépett a pártból (tegyük hozzá, azt, hogy meglépi ezt a lépést, már a választások előtt bejelentette) és állítólag egy új, szociális értelemben baloldali, nemzetiben a jobbközépen álló mozgalmat, pártot tervez alapítani. Az oroszbarát jobboldali pártok pedig megerősödtek, jutott belőlük a parlamentbe is.

Az események tükrében Veselin Simonović a Nova.rs hírportálon megjelent jegyzetében arról ír, hogy Aleksandar Vučić köztársasági elnöknek, aki egyben a köztársasági parlament legerősebb listáját vezető Szerb Haladó Párt elnöke is, most már végérvényesen el kell döntenie, hogy milyen irányba vezeti az országot.

– Néhány napja Dorćolon sétálva ráfutottam egy belgrádi rendszámtáblás parkoló autóra, amelyen orosz zászló díszelgett. Mindig mérgesen reagáltam a háborús uszítókra, bőrszíntől, vallástól és nemzetiségtől függetlenül, de aznap megszégyenültnek éreztem magam, amiért ilyen emberekkel élek egy városban, akik, ahogyan azt a mögöttünk álló választások mutatják, az itt élők legalább ötven százaléka. Ha valamilyen oknál fogva Putyin jelöltette volna magát a szerbiai választásokon, magabiztosan legyőzte volna Aleksandar Vučićot.

A háború és az orosz pénz viszont az SPS-nek és az oroszbarát jobboldali pártoknak segített abban, hogy javítsanak az eredményeiken és átlépjék a választási küszöböt. Ha tudjuk, hogy Vučić szinte összes szavazója minden szinten annyira szereti Putyint, mint őt magát, akkor megállapíthatjuk, hogy Szerbia régi/új elnöke pürrhoszi győzelmet aratott.

Csak, hogy érthető legyen, Vučić sohasem viselkedett és nem is fog úgy viselkedni, mint minden szerbiai polgár elnöke, és úgy ahogy eddig sem, a jövőben sem fog demokratikus választásokat szervezni, most viszont olyan helyzetbe került, hogy sem a köztársasági parlement, sem a városi képviselőházban nincs abszolút többsége. Ezért kényszerül arra, hogy az oroszbarát pártok tanácstagjait és képviselőit megvásárolja vagy, hogy a szocialistákat arra kényszerítse, radikálisan változtassák meg a politikájukat, csakhogy a problémája megmarad, mert a Nyugaton már nem hisznek Ivica Dačićnak. Biztos vagyok abban, hogy már Vučić sem hisz neki és ezért rá a legdühösebb. még annál is, amennyire arra a Šapićra, aki a legnagyobb választási baklövése volt.

Az Ukrajna elleni orosz agresszió végérvényesen megszüntette a Kelet és Nyugat közötti balanszírozás lehetőségét, ezért oldalt kell választania annak, aki Szerbiában mindennek az elnöke, és méghozzá nagyon gyorsan.

Ha nem a gyerekeim, a hozzám legközelebb állók és a barátaim jövőjéről lenne szó, akkor azt mondanám, ő maga a hibás mindenért és most „égjen” azon a tűzön, amelyet hatalomra kerülése, és még az azt megelőző idők óta szít. Ezért most nyilvánosan leírom, hogy maximálisan támogatni fogom őt, ha Szerbia egyértelműen az Európai Unió felé fordul és szankciókat vet ki Oroszországgal szemben. Sohasem leszek oroszimádó csak azért, mert Vučić hátat fordított nekik. Csak egy kis gondom van – nehezen hiszek már el bármit is neki.

Bárki, aki egy kicsit is politikailag írástudó, tudja, hogy a Nyugaton akkor lennének a legboldogabbak, ha megtartanák Vučićot, ő pedig a polgári és Európa-párti pártokkal alakítana kormányt. És ha egy kicsivel több demokratikus potenciál, kevesebb radikális lendület, valamint több államfői bölcsesség lenne benne – először az Európa-párti pártokat hívná tárgyalásra, ha Szerbiát valóban a Nyugaton akarja látni, és nem a Keleten.

Az viszont, hogy találkozott Dragan Đilasszal nem jelenti azt, hogy népiesen szólva „csapatot váltott” volna. Ezzel ő szerez néhány pontot Brüsszelben és Washingtonban, Đilas pedig valószínűleg az év végéig új belgrádi választást.

Az egész ellenzék letámadta Đilast, mert úgy tűnik, mindenki elégedett a választások eredményeivel. Van, aki átlépte a választási küszöböt, és nem biztos abban, hogy meg tudja majd ismételni ezt az eredményt, van, akinek széthullófélben van a pártja, és olyanok is, akik parlamenti tényezővé váltak. Ők nem hiszik azt, hogy néhány hónap múlva többet tudnának elérni. Ezért szurkolok a választások megismétlésének, hogy még jobban letisztuljon az ellenzéki paletta – írja a Nova.rs hírportál igazgató-főszerkesztője.

Eredetiben ezen a linken.

Nehéz

A magát baloldali és zöld beállítottságúnak valló, környezetvédő civil szervezeteket és aktivistákat is soraiban tudó Moramo koalíciónak 13 képviselője lesz a 250 fős szerbiai parlamentben, nem egész öt százalékos támogatottság mellett. Az aktuális „nagypolitikai” történések – elsősorban az oroszbarát jobboldali pártok előretörésének és a Đilas–Vučić találkozónak – tükrében foglalkozott a koalíció sorsával Miloš Janković, a belgrádi Filozófiai és Társadalomtudományi Intézet kutatója a Peščanik véleményportálon megjelent jegyzetében.

– Nézzük meg, hogyan néz ki a jelenlegi politikai helyzet a Moramo szemszögéből. Amikor a választások előtt azt állítottuk, hogy az elnökválasztás esetleges második körében Ponošra lenne ésszerű szavazni, pontosan ebből a megközelítésből mondtuk azt. Próbáljuk meg ugyanígy megvizsgálni a választások utáni pillanatot. Mivel még minden spekuláció szintjén és zárt ajtók mögött zajlik, ezt a szöveget nagy fenntartásokkal kell kezelni.

A figyelem középpontjában Đilas és Vučić megbeszélése áll. Az SSP elnöke állítja, kizárólag a belgrádi választásokról tárgyaltak. Nem tudjuk, mi az igazság, de úgy tűnik, jó okunk van azt hinni, hogy valami más is a terítéken volt.

Az már elhangzott, hogy a haladóknak gyorsan dönteniük kell az EU és Oroszország között. Maga Vučić is hangsúlyozta az RTS-nek (a szerb köztévének) adott interjújában, hogy a semlegesség nem opció. Egy világos elkötelezettség nélkül mindkét fél ellenségesen néz majd ránk. Leegyszerűsítve, a földgáz és a gázolaj is kérdésessé válik.

Az interjújában Vučić előrevetítette a döntését. „Mindaddig, amíg az európai úton vagyunk, mi katonailag igen, politikai értelemben viszont nem számítunk semleges országnak.” Ez valószínűleg azt jelenti, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók bevezetésére készül, amit a német külügyminiszter már nyíltan kért is. Egy ilyen döntés meghozatalához a nem jobboldali parlamenti ellenzék támogatására is szüksége van. Nem kell csodálkozni azon, hogy ezen a politikai támogatottságon keresztül tekintenek Đilas és Vučić találkozójára. Boško Obradović ezt azonnal, nyilvános ki is mondta.

Már szinte közhely, hogy Vučić azért alkotta meg, vagy erősítette fel Szerbiában a jobboldalt, hogy kívülre azt mutassa, ő a stabilitás tényezője és a béke garanciája. Láttuk, hogy ez a néhány menetoszlopba felsorakozott jobboldal lecsippentette a haladó szavazatok egy részét, átlépte a lecsökkentett választási küszöböt és az SNS-et olyan kellemetlen helyzetbe hozta, hogy nincs lehetősége önállóan kormányt alakítani. Azt is tudjuk, hogy a kisebbségekkel alkotott kormány instabil lenne, mert állandóan jelen kellene lennie az összes képviselőnek a parlamentben ahhoz, hogy megtartsák a többséget, és ez nem reális.

Úgy látszik, Vučićnak ezért felelne meg egy új, minden szinten megszervezett választás, a régi, 5 százalékos bejutási küszöb mellett. Úgy tűnik, a magasabb küszöbbel szervezett választások megismétlése Đilasnak is megfelel. A választók valószínűleg taktikai okokból az erősebb indulókra szavaznának – írja a szerző, a fenti forgatókönyvet pedig azért is tartja elképzelhetőnek, mert a Dveri és a Zavetnici már most szövetséget kötöttek egymással. A jobboldal csoportosul és vár, írja Janković.

– Most térjünk vissza a Moramo koalícióhoz. Ha Đilas és Vučić valóban e két vágány mentén tárgyalt, mit jelent ez a zöld-balos koalíció fejlődése tekintetében, és milyen lehetőségei lesznek arra, hogy a jövőben érvényt szerezzen a politikájának?

A Moramo szerint a stratégiai irány Szerbia EU-s társulása. Amennyiben Vučić a jobboldali pártokkal alakítanak kormányt és Oroszországot választaná, az valószínű, hogy végzetes lenne a Moramo számára. Jól ismerjük mind Putyin uralkodási modelljét és az állandó életveszélyt, amelyben az orosz ellenzéki politikusok vannak. Egy Oroszországgal kötött szövetség valószínűleg jobbra tolná a közhangulatot, ami végzetes lenne a Moramo és a zöld-baloldali politika számára. Vagyis nekünk, akik ezt a koalíciót éreztük közelinek fontos, hogy ne köttessen szövetség Oroszországgal.

Mivel az egyetlen megmaradt lehetőség az EU (még egyszer, a semlegesség nem opció), az csak úgy valósítható meg, ha az Oroszországgal szembeni szankciók bevezetéséről döntő szavazáskor Vučićot támogatják. Azt nem is tudjuk, hogyan reagálnának erre a nem jobboldali pártok szavazói. Úgy tűnik viszont, hogy ez a forgatókönyv, a mi nagy sajnálatunkra, biztosít a jövőre vonatkozóan teret a baloldalnak. Bármennyire is hirtelenek ennek az opciónak a szavazói, ha nyíltan közlik velük, van rá esély, hogy megértik és támogatják.

A választások megismétlését illetően teljesen más a helyzet. A rendelkezésükre álló forrásokat figyelembe véve a Moramo jó eredményt ért el. Egy megismételt választáson, főleg ha a választási küszöböt újra 5 százalékra emelik, reális eséllyel képviselők nélkül maradnának és a városi tanácstagok egy részét is elveszítenék. Magának a koalíciónak és a zöld-balos agenda jelenlétéhez fontos, hogy megmaradjanak a képviselői helyek. A jelenlét az intézményekben a jövő záloga.

Miként lehet most a zöld-baloldali opció szemszögéből megítélni azokat a dolgokat, amelyekről lehet, hogy szó volt az Elnökségben megtartott megbeszélésen? Ha elvetik, Szerbia valószínűleg Oroszország felé veszi az irányt, a nem jobboldali ellenzék pedig a szakadék felé. Ha elfogadják, fennáll a veszélye, hogy kiszorulnak az intézményekből és, hogy az egy ember hatalmát két ember hatalma váltja fel. Egyik sem jó. Meglátjuk, hogyan helyezkedik a Moramo koalíció.

A jegyzetet eredetiben ezen a linken találják.

A semlegességről szóló történetnek minden bizonnyal vége, Szerbiának el kell döntenie, melyik csapatban játszik