A franciaországi elnökválasztás első fordulója nagy visszhangra talált a nemzetközi sajtóban, de persze az orosz–ukrán háború továbbra is foglalkoztatja a lapokat világszerte. Átlapoztuk a nemzetközi sajtót Párizstól Prágáig, Budapesttől Brüsszelig és Zürichtől Washingtonig.

Macron kontra Le Pen

A francia elnökválasztás meglepetése „abban rejlik, hogy nincsenek meglepetések” – írja a párizsi Le Figaro, az egyik vezető jobboldali francia napilap:

„Macron és Le Pen párharca, ez a visszavágó, amit a franciák nagyon nem akartak, most mégis megtörténik. Habár a választás utolsó fejezete még el sem kezdődött, Macron nyugodtan kivárhatja a végét, habár a Rassemblement National [Nemzeti Tömörülés] jelöltje [Le Pen] természetesen ezúttal is újabb választói tartalékokat mozgósíthat. De tekintettel Emmanuel Macron nagyon egyértelmű előnyére riválisával szemben, minden arra utal, hogy az elnök április 24-i győzelmét nem lehet megakadályozni.”

A Washington Post c. napilap így összegezte a franciaországi elnökválasztás eddigi eredményeit:

„Országos viszonylatban a balközép szocialisták és a jobbközép republikánusok már szinte nem is léteznek. A vasárnapi jó hír az, hogy a két szélsőjobboldali jelölt gyengébb eredményt ért el, mint ahogy az néhány hónappal ezelőtt várható volt. De a kihívás ennek ellenére nagy Macron számára. Ki kell állnia a szélsőjobboldal ellen, amely nemcsak saját országát, hanem a liberális demokratákat mindenütt fenyegeti – és talán legközvetlenebbül Ukrajna népét.”

A londoni The Guardian c. napilap részletesen kitért Le Pen megváltozott stratégiájára:

„Franciaország ismeri Le Pen hajdani ellenségeskedését a bevándorlókkal és különösen a muszlimokkal szemben. Országos kampánykörútján [Le Pen] most azonban a gazdaságot tette központi témájává: a kisvállalkozásokat és a helyi termelőket előnyben részesítő «hazafias« gazdaságpolitikát, valamint a külföldiektől való függetlenséget, ami több munkahelyet és alacsonyabb árakat jelentene a franciáknak. Le Pen feladta elképzelését Franciaország EU-ból való kilépéséről – a Brexit önpusztító jellegével már ő maga is tisztában van –, ami segített neki azoknak a többségi szavazóknak megnyerésében, akik eddig Éric Zemmour oldalán álltak.”

Bárki lesz is a következő francia államfő, nehéz kihívásokra számíthat a „dühösek társadalmában”, írja a budapesti Népszava c. baloldali napilap:

„A franciát a dühösek társadalmának is nevezik. A lakosság egy jelentős része elégedetlen a fennálló hatalommal, ami a mai, első fordulóban is megmutatkozik a távolmaradók átlagosnál magasabb aránya miatt. E düh megnyilvánulása volt a sárgamellényesek mozgalma 2018 végétől 2019 közepéig és ennek a jele az is, hogy az emberek több mint egyharmada támogatja a szélsőjobbot.

[…] A sárga mellényesek, illetve az általuk képviselt szegényebb réteg úgy érzi, hogy a Macron által megszemélyesített párizsi elit jobban megveti őket, mint valaha. A Macron-ellenes franciák felháborodását a némethez képest alacsonyabb nyugdíj, a munkahely elvesztése, a magas szállítási költségek és egyéb okok is magyarázzák. Aki tehát Le Penre vagy Éric Zemmourra szavazott, az nem feltétlenül a bevándorlók, vagy az Európai Unió ellen adta a voksát, hanem a rosszabb megélhetés miatt szavazott a fennálló elit képviselőjével szemben. Az emberek haragját az is növelte, hogy Macron közölte, 65 évre emeli a nyugdíjkorhatárt. Mindenesetre a hivatalban lévő elnök is segíteni próbált azoknak, akiket különösen érzékenyen érintett a drágulás. A kormány bejelentette, hogy április 1-jétől 18 centtel csökkenti a benzin és a gázolaj árát a benzinkutaknál. Hogy ezzel sikerül-e elejét venni egy új sárgamellényes mozgalomnak, ez egyelőre nagy kérdés.

A társadalmi helyzetet bonyolítja az oltásellenesek megjelenése. A szélsőjobboldali Florian Philippot pártja, a Hazafiak is az »állami arroganciával« szemben határozta meg magát és a »szabadság« eszmeiségét hirdette. Ebben a felfogásban szabadnak lenni azt jelenti, hogy az embernek nem kell beoltatnia magát, magyarán szabadon veszélyeztetheti mások egészségét.”

Macronnak ezúttal nehezebb lesz nyerni, írja a brüsszeli De Standaard c. napilap a szavazás második fordulójára utalva:

„Marine Le Pen közvetlenül az első szavazás eredménye után a harag koalíciójának létrehozását szorgalmazta. Ellenfelét a társadalom végső képviselőjeként ábrázolja, aki mindenekelőtt gazdag barátait akarja szolgálni és aki elvesztette a kapcsolatot a keményen dolgozó franciákkal. […] Ez az a félelmetes vízió, amelyet a szélsőjobboldali jelölt a vasárnap harmadik helyen végző szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon választóinak megnyerésére szeretne felhasználni. De Macron is reménykedik Mélenchon támogatóiban, és ő is a választók félelmeire játszik. Az elnök a Front Républicain megalakítását szorgalmazza, amely a bal- és jobboldali szavazók nagy szövetsége lehet. […] A múltban ez a félelmetes látomás elégnek tűnt ahhoz, hogy Le Pent távol tartsa a hatalomtól. […] De ezúttal sokkal nehezebb dolga lesz nyerni egy klasszikus republikánus fronttal.”

Ötven napja pusztít az orosz–ukrán háború

„A náci az az ukrán, aki nem hajlandó elismerni, hogy orosz” – olvasható egy most megjelent orosz kézikönyvben az ukrajnai népirtásról, írja a Neue Zürcher Zeitung. (Erről olvassák el külön cikkünket!)

A prágai Pravo c. napilap Nehammer osztrák kancellár Putyinnál tett látogatását veszi szemügyre:

„Gyilkosokkal nem szabad tárgyalni, mert Oroszország csak az erő szavából ért, mondják egyesek. De hogyan kellene másként előrejutni a béke megteremtésére tett erőfeszítésekben? Putyinhoz, a háborús bűnöshöz vezető utazások – ha mer egyáltalán valaki ilyesmit tenni – legalább egy kis reményt rejtenek magukban. Végül is életek megmentéséről van szó.”

A német szövetségi elnök Lengyelország és a balti államok elnökével akart Kijevbe utazni. De Steinmeier szerint „tudomásul kellett vennie”, hogy Kijevben nem kívánatos személy, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:

„Az ukrán vezetés elutasította Frank-Walter Steinmeier [német] szövetségi elnök kijevi látogatását. Az elmúlt napokban Andrzej Duda lengyel elnök azt javasolta, hogy Litvánia, Lettország és Észtország elnökével együtt utazzanak az ukrán fővárosba, hogy »a közös európai szolidaritás erős jelét mutassák Ukrajnának« – mondta Steinmeier kedden, varsói látogatása alkalmából. „Kész voltam erre az útra. De nyilvánvalóan – és ezt el kell ismernem – ezt Kijevben nem akarták.”

Ukrajnában nehézményezik, hogy Steinmeier közvetlenül a háború előtt kampányolt az orosz Északi Áramlat 2 gázvezeték mellett. Andrij Melnyk, Ukrajna berlini nagykövete ezért többször is éles szavakkal bírálta a szövetségi elnököt. Steinmeier a közelmúltban nyilvánosan elismerte, hogy hiba volt a kelet-európai figyelmeztetések ellenére pozitívan megítélni az Oroszország által tervezett gázvezeték építését, amely megkerüli Ukrajnát az európai gázellátásban. Varsóban Steinmeier azt mondta, hogy amig Putyin elnök uralma tart, nem lehet visszatérni a normalitásba Oroszországgal szemben. Az orosz gázszállítás leállításáról szóló vitában ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az EU-tagállamok szankciókkal nem árthatnak saját maguknak jobban, mint Oroszországnak. »A szolidaritás azt is jelenti, hogy el kell viselnünk a terhet« – mondta Steinmeier. Melnyk kedd este azt mondta a ProSieben és a Sat.1 tévének, hogy Volodimir Zelenszkij elnök annak viszont örülne, ha Olaf Scholz kancellár jönne Kijevbe.”

Steinmeier Kijevbe való látogatásának elutasítása együttérzést fog kiváltani vele szemben, írja erről a témáról a freiburgi Badische Zeitung c. regionális napilap:

„A szövetségi elnök most a kijevi frusztrációcsökkentés célpontjává vált. És igen, nyilván sokan azt gondolták, hogy ha megcélozzák Frank-Walter Steinmeiert, a német–orosz barátság egyik közismert figuráját, akkor valószínűleg a megfelelő embert fogják eltalálni. De ezzel Zelenszkij valójában önmagát károsítja. Ez a sértés együttérzést teremthet Steinmeier iránt, és fokozhatja a fenntartást az Ukrajna iránti erősebb elkötelezettséggel kapcsolatban.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)