Továbbra is az orosz–ukrán háború uralja a világsajtót, valamint az azzal kapcsolatos témák: a nyugati egységfrontra való felhívás, a német kancellár tétovázása az Ukrajnába szállítandó fegyverekkel kapcsolatban és a háború okozta világgazdasági válság. Ezen a héten is átlapoztuk a külföldi újságokat, Skandináviától Ibériáig és Bécstől Tokióig.
Új orosz offenzíva Kelet-Ukrajnában
A Frankfurter Allgemeine Zeitung a legfrissebb fejleményeket összegzi:
„Az orosz csapatok fokozták támadásaikat több kelet-ukrajnai város ellen. Az ukrán hatóságok szerint az oroszoknak heves harcok után sikerült elfoglalniuk Kreminna nevű várost Luhanszk megyében. »Most elmondhatjuk, hogy az orosz erők megkezdték a donyec-medencei csatát, amelyre már régóta készültek«, mondta Volodimir Zelenszkij elnök esti videoüzenetében. »Most már elkezdődött a háború második szakasza«, írta Andrij Jermak ukrán vezérkari főnök a Telegramon. Az ország keleti részén állítólag ukrán ellentámadások is voltak, az orosz erők viszont országszerte több nagyváros ellen indítottak légitámadást, és a nyugat-ukrajnai Lemberg (Lviv) városát is rakétatalálat érte, amelyben heten meghaltak és többen megsérültek, közülük néhányan súlyosan. Mint az hétfő este ismertté vált, Vlagyimir Putyin orosz elnök kitüntette azt a brigádot, amelyet a Bucsa városban történtek miatt háborús bűnök elkövetésével és tömeggyilkosságokkal vádoltak meg Ukrajnában.”
A Nyugatnak egységes frontot kell kialakítania
A londoni The Sunday Times című lap vasárnapi száma Németország viszonyulását elemzi a háborúhoz, kritikus módon:
„Ukrajna tankokat, gyalogsági harcjárműveket, radarokat és tarackokat kért Németországtól. Scholz kancellár állítólag aggódott amiatt, hogy az ilyen szállítmányok később hiányt okozhatnak a német fegyverarzenálban, és a NATO-tagoknak sincs közös döntésük a nehézfegyverek szállításáról. Németország emellett ellenezte egyes EU-vezetők kezdeményezését, hogy tiltsák be az orosz olaj és gáz importját — ami nem meglepő, mivel Németország a gázfogyasztásának csaknem 60 százalékát Oroszországból importálja. (. . .) A Nyugatnak egységes frontot kell kialakítania. Más vezetőknek, köztük Johnsonnak is, gondoskodniuk kell arról, hogy meggyőzzék Scholzot, Németország vegye ki a maga részét ebben az egységes frontban. Ez most nem a nemzeti önérdek ideje.”
A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag című lap hétvégi kiadása is kommentálja Olaf Scholz kancellár (SPD) kormányának habozását:
„Nehéz tankokat küldeni Ukrajnába? Éspedig gyorsan, nehogy az orosz gyilkosok hadserege teljesen leigázza ezt az országot? Olaf Scholz német kancellárnak ebben az ügyben ez a hozzáállása: két hete vonakodik, ékesszólóan hallgat, vagy az alkalmazottjaira bízza, hogy megmagyarázzák, miért nem lehet fegyvereket szállítani. Aztán meg az a kifogása, hogy mindez először belső koordinálásra szorul, és hogy az igen bonyolult. (…)
Az SPD, a Zöldek és a Liberálisok jelzőlámpás koalíciójának politikai döntése a nehézfegyverek szállításáról még várat magára. De vajon miért tétovázik Olaf Scholz ennyire? Egyes szociáldemokraták továbbra is szilárdan hisznek a »békét kötni fegyverek nélkül« szlogenben. Az ukrajnai tartályszállítások Putyint is feldühítik. Mindenekelőtt azonban a kancellár makacs karaktere zavaró: nem szereti, ha mások nyomást gyakorolnak rá, hogy gyorsan döntsön.”
A bécsi Standard című napilap így kommentálja Ukrajna egyértelmű, Németországgal szembeni kritikáját:
„Andrij Melnyk, Ukrajna németországi nagykövete hónapok óta nem bújik diplomáciai záradékok mögé, hanem egyenesen arról beszél, hogy Ukrajna szemszögéből mi a rossz a német külpolitikában. Bűn lenne Ukrajna szövetségesei részéről, ha ez a háború fokozatosan kikerülne a figyelmükből. Ez végső soron párhuzamos lenne azzal, ami Szíriával történt. Egyszerűen csak nézni az eseményeket, vagy akár elfordulni tőlük – nem lehet opció. Végső soron az ukrán diplomácia azt akarja, hogy megértsük őket. Az erre adott válaszunk pedig nem lehet felháborodás, hanem egy olyan rendkívüli helyzet megértése, amelyben egy nemzet léte forog kockán.”
Putyin bűnözői őrülete
A madridi El Mundo Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna elleni háborúját, valamint hadseregének és légierejének a polgári lakosság elleni elkövetett brutális támadását kommentálja:
„Az ukrajnai háború veszélyes válaszúthoz érkezett, és sajnos minden jel arra utal, hogy a Putyin-rezsim tovább fokozza támadásait. Fontos, hogy továbbra is támogassuk Volodimir Zelenszkijt. A tét a liberális demokrácia és a humanizmus jövőjének védelme a mindig telhetetlen autokraták bűnös céljaival szemben. Ezért az Egyesült Államok 800 millió dollárt ígért a legmodernebb háborús eszközök megvételére, de a szankciók szigorítása is ezt a célt szolgálja. Putyin eredeti terveinek kudarcában az eddig Ukrajnának nyújtott nyugati segélyek nagy szerepet játszottak. A Donyec-medencét és Dél-Ukrajnát fenyegető veszély azonban most még nagyobb. A világnak fel kell készülnie a következő napokban a háború kezdete óta nem látott tűzviharra. Tekintettel az előreláthatóan jelentős orosz offenzívára, a CIA többé nem zárja ki, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket is be fog vetni. A legsötétebb éjszakában az emberi méltóság tisztelete száll szembe az öntörvényű vezető bűnözői őrültségével.”
A kínai elnök óvatosan ugyan, de elítélte az oroszok elleni nyugati szankciókat, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Kína, mint Oroszország egyik megmaradt nagy szövetségese, nem ítélte el nyíltan az ukrajnai támadást, sőt inváziónak sem nevezte, mert Hszi Csin-ping elnök óvatosan fogalmaz. Ugyanakkor a nyugati szankciókat sem ítélte el nyíltan, csak utalt rájuk – írja a Sky News, a Xinhua kínai hírügynökség beszámolója alapján.
A kínai elnök nyilatkozatában figyelmeztetett, hogy a gazdasági »leválasztás« és más nyomásgyakorlási taktika sem működik, például az ellátási láncok megszakítása sem. Ezzel együtt – jegyzi meg a portál – Kína ügyel arra, hogy semmilyen módon ne segítse Oroszországot, ami miatt a nyugati szankciók célpontjává válhatna.
Hszi Csin-ping azt is mondta, hogy Kína továbbra is elkötelezett amellett, hogy tiszteletben tartja minden ország »szuverenitását és területi integritását«, és fenntartja a belügyekbe való be nem avatkozás politikáját.”
A NATO-t maga Oroszország erősíti
„Egy független ország már nem tudja egyedül megvédeni magát – ez a felismerés jelenleg gyorsan terjed Európában”, állapítja meg a tokiói Yomiuri Shimbun című konzervatív napilap, majd így folytatja:
„Ez a felismerés óriási mértékben megváltoztatja ezeknek az országoknak a biztonságpolitikáját. Magától értetődik, hogy Finnország és Svédország most fontolgatja a NATO-hoz való csatlakozást. Oroszország megerősített katonai jelenléttel fenyegeti ugyan őket a határvidéken, de valójában a Kreml valószínűleg tanácstalan, mivel a helyzet olyan irányba halad, amelyre Oroszország nem számított. Agressziós háborújával valójában Oroszország maga erősítette meg a NATO-t. Ha Putyin elnök tényleg úgy gondolja, hogy a NATO-bővítés veszélyezteti országa biztonságát, akkor azonnal véget kell vetnie a háborúnak, és teljesen ki kell vonnia csapatait Ukrajnából.”
Az oslói Aftenposten című, legnagyobb példányszámban megjelenő norvég napilap így ír az esetleges norvég csatlakozásról a NATO-ba:
„Finnországban és Svédországban fellángolt a NATO-vita. Ennek oka az Ukrajna elleni orosz agresszió, de a viták a NATO-hoz való csatlakozásról a két országban eltérőek. Finnországban minden a biztonsági szempontokról szól, és erre a NATO-hoz való csatlakozás bizonyul a legjobb megoldásnak. Svédországban viszont a történelmi önképről van szó: az ország több mint 200, háború nélküli évének köszönheti semlegességét. De az igazság az, hogy Svédország valójában mégsem semleges, hiszen Stockholm elítéli az orosz háborút, fegyvert küld Ukrajnának, és már most szoros az együttműködése a NATO-val.”
A stockholmi Aftonbladet című, a skandináv országok egyik legnagyobb példányszámban megjelenő napilapja így értékeli a helyzetet:
„Ha Finnország most benyújtja a kérelmet a NATO-tagságra, Svédország utolsó komoly ellenérve is elesik. Mert ha Helsinki úgy dönt, hogy nélkülünk csatlakozik a NATO-hoz, akkor elveszítjük a legfontosabb partnerünket, és ez jelentősen meggyengítene minket.”
És most egy vélemény Azerbajdzsánból. A bakui Müsavat című napilap nem hisz abban, hogy Oroszország sikeres lesz az Ukrajna ellen folytatott háborúban:
„Az ukrán kalanddal Oroszország világszerte megnövelte ellenségeinek számát, és eljátszotta azt, ami megmaradt a hitelességéből. Még Kazahsztán és Kirgizisztán is megpróbál elhatárolódni Moszkvától, Oroszország utolsó barátja pedig Örményország és Fehéroroszország. Zelenszkij ukrán elnök tapasztalatlan és elemzőképessége hiányos. De ez nem igazolja az ukrajnai vérontást, az ártatlan gyermekek és nők meggyilkolását. Isten segítsen minden elnyomott népet és adjon nekik erőt a támadókkal szemben. Dicsőség és tisztelet Ukrajnának.”
A háború következményei a világgazdaságra
A háború megterheli a globális gazdaságot, amely nem képes megerősödni az utolsó válság óta, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„Az ukrajnai háború lassítja a világgazdaság fellendülését. A gazdasági növekedés 2021-ben 6,1 százalék volt, és ez a növekedés az idén és jövőre 3,6 százalékra fog csökkenni. Ez derül ki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank ezen a héten kezdődött tavaszi üléséről közzétett gazdasági előrejelzésekből.
Nyugat-Európában Németország és Olaszország a leginkább érintett államok. Németországban a gazdaság ebben az évben csupán 2,1 százalékkal fog növekedni, jelezték a szakértők. Németország különösen az orosz energiaellátástól függ erősen. Az Egyesült Államok az idén 3,7 százalékos növekedésben reménykedhet. A háború komoly gazdasági következményekkel jár világszerte, mert Oroszország és Ukrajna fontos beszállítói az energia- és az élelmiszer-alapanyagoknak. A földgázt nehéz más anyaggal felváltani, ezért ez a nyersanyag sokáig drága marad. A közgazdászok további áremelkedésre számítanak az élelmiszer-alapanyagok esetében, hiszen a világ búzaexportjának 31 százaléka Oroszországból és Ukrajnából származik.
Az IMF reméli, hogy a globális gazdaság elkerülheti a »stagflációt« (magas infláció stagnáló gazdaságban): az olajárak sokkja alacsonyabb intenzitású, a gazdaságok függése jelentősen kisebb, a központi bankok pedig függetlenebbek, mint az utolsó világgazdasági válságban voltak. Mindazonáltal Európa nem teljesen immunis az erős energiafüggősége miatt. Az IMF attól tart, hogy az infláció makacsabbul tartja majd magát, mint ahogy azt korábban jelezték. Az ipari országok esetében az idei évi növekedés 5,7 százalékos lehet, a jövő évi pedig 2,5 százalékos. Ezek az előrejelzések azonban meglehetősen bizonytalanok, mint ahogy azt a szerzők is beismerik. A kollektív tényezők, mint például a háború és a pandémia ugyanis az ellátási láncok új megszakításához vezethetnek. Kína jelenleg lezárásokkal próbálja megfékezni a járvány terjedését, ami problémákhoz vezethet a bankrendszerében.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
