A múlt héten hozta nyilvánosságra a Freedom House amerikai szervezet éves jelentését, amelyben Szerbiát a leginkább visszafejlődő balkáni államként nevezte meg. A szerbiai államvezetés az elmúlt évek alatt különbözőképp reagált ezekre az éves jelentésekre, az idei eléggé cinikusan, idegesen, írja szerkesztőségi kommentárjában a belgrádi Danas napilap.

– Annak ellenére, hogy a hazai hatalom évek óta azon a véleményen van, hogy a Freedom House jelentései nem hitelesek, a szervezetet pedig nem tartják mérvadónak arra, hogy megítélje a szerbiai demokrácia helyzetét, a legutóbbi eredmények láthatóan felkavarték a vezetőinket.

Míg tavaly írtak a Freedom House-nak, és azt kérték, változtassák meg a jelentést, Aleksandar Vučić ez alkalommal mérgesen azt üzente, ez a dokumentum úgy néz ki, mintha egy gyakornok, írástudatlan, a Moramo koalíció írta volna, és azt ajánlotta az embereknek, olvassák el, hogy nevethessenek egyet.

Brnabić szerint szégyenteljes a jelentés.

A legfrissebb jelentés, a Tranzíciós országok – A demokrácia gyengülésétől az autoriter agresszióig baljós nevet viselő dokumentum semmiképp sem volt kellemes a hazai hatalom számára.

A jelentésben az áll, hogy a balkáni államok közül a demokratikus reformok végrehajtása tekintetében nálunk volt a legnagyobb a visszaesés.

Országunk sorozatban harmadik éve nem tartozik a demokratikus államok közé, hanem olyan hibrid rendszernek számít, ahol a tekintélyelvűségen alapszik a hatalom.

A kormányfő is igyekezett megmagyarázni, hogy „aki egy kicsit is ismeri a politikai viszonyokat, az emberi jogok, a médiaszabadság és a joguralom állapotát, tudja, hogy ez nem igaz.”

De ha bárki egy kicsit is ért a fent említettekhez, nagyon könnyen megértheti, hogy mennyire igaz az, hogy Szerbia a jelenlegi hatalmával sebesen egy közvetlen autokráciává változik.

De ilyet nem jó hallani sem, és a hazai hatalmat birtoklók népszerűségének sem tesz jót, így a már kipróbált módszerekhez nyúlnak, amelyekkel különben is le szoktak számolni a politikai ellenfeleikkel és azokkal a tényekkel, amelyek nem az ő malmukra hajtják a vizet.

Először is ész nélkül ismételgetik valamilyen saját „igazukat”, olyat, amit az elnök mondott, hogy „a jelentés egy szeme annak a láncnak, amely az ország szabadságára és valódi demokráciájára gyakorol nyomást”.

Egyidőben csökkentik az egyébként tiszteletnek örvendő nemzetközi szervezet elemzésének jelentőségét, lejáratják a jelentést készítő személyeket, végül pedig magának a szervezetnek a hírnevét is lerombolják, komolytalannak mutatva be azt.

Természetesen sem Vučić, sem Brnabić nem árthat a Freedom House-nak, és nem is cáfolhatják meg a megállapításukat, de bizonyos mértékig hathatnak a választóikra, hogy azt higgyék el, amit ők mondanak. Mert végül is csak a népszerűség számít.

Vučić és Brnabić ilyen jellegű magyarázkodásai nem is azokhoz szólnak, akik értik a közölteket, hanem azokhoz, akik kérdezés nélkül a hatalmi pártra szavaznak.

Ilyen sorsra jut majd minden olyan külföldi és hazai civil szervezet és intézmény, amely kritikus hozzáállást tanúsít az SNS szerbiai uralkodása iránt.

Az egyetlen dolog, ami ebben a történetben komolytalan az, hogy a hatalom a szőnyeg alá söpör mindent, ami nem felel meg neki, abban a reményben, hogy az a valami akkor majd eltűnik, úgy, ahogy ezt egy hároméves gyerek gondolja.

A kérdés az, hogy meddig viselkedik még így a hatalom, és hogy ez milyen mértékben veszélyezteti az ország európai integrációját, de az is, hogy meddig tudja még degradálni az országban élő polgárok életszínvonalát – írják a lapnál.

Eredetiben ezen a linken.

A Covid átmenetileg inaktív

A szerbiai kormány megítélésében nagy szerepet játszott az elmúlt két év során az, ahogyan az államvezetés viselkedett a lakossággal. A megtelt temetőkkel történő riogatástól lassan eljutottunk oda, hogy szinte sehol sem érvényes a járványügyi előírások. Marko Vidojković a Danasban azzal a reménnyel írt a járványról, hogy az soha többet nem lesz téma.

– Szó szerint senki sem beszél már a Covidról, hosszabb ideje egyetlen intézkedés sincs már érvényben, ezért feljogosítom magam, hogy megírjam remélhetőleg örök időkig, de ha mást nem, az előttünk álló időszakra az utolsó szöveget erről a betegségről.

A Facebook-oldalalmon van egy kép a híres december 4-i útblokádokról, ahonnan Nenad Kulačinnal közösen tudósítottuk a nova.rs hírportált.

A képen egy sárga újságírói mellényt viselek és maszkot, amelyre filccel ráírtam, hogy Press.

Egy szánalmas fing tegnap azt írta a kommentáromhoz, amit a Bvana és Eufrat új száma alá írtam, hogy „Igen, vedd mán le azt a képet, te, azt, a szájkosarast, nemértedmán, hogy hülyének estetek ki, tik mind, mink meg nem”.

Úgy érzem, mégis azok estek ki legnagyobb hülyének, akik nem tartották magukat a bevezetett intézkedésekhez, covidosak lettek, és meghaltak.

Sajnos ez a szemét nem volt közöttük, de azért íziben letiltottam.

Figyelembe véve, hogy min mentek keresztül, és hogyan végezték azok, akiket elért ez a betegség, sikerként élem meg, hogy én az Együtt a Covid Ellen utasításait betartva, háromszor oltva, elkerültem azt.

Volt néhány „kapufa”, amikor a hozzám közeliek betegedtek meg, de engem elkerült.

Valamelyik nap beszélgettem a komámmal, aki sebészként dolgozik.

Meghalt egy ember, és az érdekelt, hogy volt-e covidos valamikor.

„Mindenki volt”, nevet a komám.

„Na, nem, komám, én nem”, válaszolok, ő meg tovább nevet.

Amikor írom a szöveget, amivel búcsúzok ettől a betegségtől, a kór még itt van.

699 az újonnan fertőzöttek száma. Ez semmi a 18 ezerhez képest, amennyi a nemzeti rekord volt.

A kórházakban továbbra is 417 ember van, akik szidhatnak, mert valami olyasmiről írom, hogy elmúlt, ami náluk még csak most kell, hogy elmúljon.

Harmincan vannak lélegeztetőgépen, nekik ártok csak igazán.

A négy halottról nem is beszélve.

Ahhoz képest, hogy hogyan zajlott le minden, és tömegesen, maszk nélkül (én maszkban) mentünk ki szavazni, ami után a helyzet nem romlott, kijelenthetjük, hogy végre, több mint két évet követően, búcsút inthetünk ennek a szarnak.

Volt, sohase ismétlődjön meg.

De meg fog ismétlődni, másmilyen formában, más név alatt, és az emberek megint kreténül viselkednek majd, ezt a digitális korban már hozzá is írhatjuk a pandémia definíciójához.

Nyugodjanak békében azok, akik elhunytak a betegség miatt, és azok is, akik még csak ezután halnak meg a posztcovid szindróma vagy a két évig tartó stressz és az abnormális életvitel miatt, amelynek kitették őket, a  „vedd mán le” bolondok meg csak hozzájárultak az országunkban uralkodó általános rossz állapothoz.

Sohasem szabad elfelejtenünk, habár látom, vannak, akik már elfelejtették, hogy a feleslegesen meghalt tízezrek haláláért közvetlen úton a hatalom a felelős, és nagyon frusztráló nem csupán az, hogy senkit sem vonnak majd ezért felelősségre, hanem az is, hogy az elhunytakra szinte még a legközelebbi hozzátartozóik sem emlékeznek már.

Valószínű, hogy egyszerűbb nem gondolni erre.

Nem csak az ő hozzátartozóik haltak meg, nincs olyan, aki ne halt volna meg. A lényeg, hogy vége. Tényleg vége? – „búcsúzik” a Covidtól Vidojković.

A jegyzetet eredetiben ezen a linken találják.

Látszólag Aleksandar Vučić és Ana Brnabić sem veszi komolyan a Freedom House jelentését (Fotó: Tanjug/Tanja Valič)