Az idei tavaszra halasztott davosi konzultációk és az Oroszország elleni uniós olajembargó előkészítése foglalkoztatta leginkább a világsajtót az elmúlt napokban. De meglepetést okozott a kolumbiai elnökválasztás első fordulója is, az ENSZ emberi jogi biztosának kínai látogatása pedig újra rámutatott a kettős mércékre. Átlapoztuk a világsajtót Stockholmtól Párizson át Madridig és Washingtontól Londonon meg Frankfurton át Pekingig.
Kissinger Davosban
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap az aggastyán Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter davosi jelenésével foglalkozott:
„A Világgazdasági Fórumon Kissinger volt amerikai külügyminiszter a 19. század reálpolitikáját demonstrálta azzal, hogy szerinte Ukrajnának engedményeket kell tennie Oroszország felé. Ha azonban Oroszország a háború elején úgy döntött, hogy felborítja az asztalt a Nyugattal való tárgyalásai során, akkor hagyni kell, hogy ezt az öngyilkossági kísérletet a végsőkig vigye. Putyinnal most kezet fogni abszolút nonszensz lenne.”
A stockholmi Dagens Nyheter című bulvárnapilap erről így vélekedik:
„Kissinger volt amerikai külügyminiszter azt javasolta, hogy a békekötés érdekében Ukrajna adja át Oroszországnak a Krímet és a Donyec-medence egyes részeit. Kissinger kijelentései senkit sem lephetnek meg. Az ő világában nem létezik mindenek felett álló erkölcs, csak a túlélésért és befolyásért küzdő államok léteznek. A nagyhatalmakat csak kölcsönös egyensúly tudja kordában tartani, és egy ilyen egyensúlyért szinte bármi megengedhető. Az egyetlen probléma az, hogy ilyen esetekben a szándékozott cél fordítottja is bekövetkezhet. Az 1938-as müncheni egyezmény, amelyben a szudétanémet területeket engedték át a Német Birodalomnak, világosan mutatja, milyen következményekkel jár, ha engedményeket tesznek egy zsarnoknak a status quo megőrzése érdekében. Hitler megragadta a lehetőséget, és hatalmas katasztrófa lett belőle. Nem, Ukrajnának és a Nyugatnak egy centit sem szabad engednie.”
Németország „önmagával birkózik”
„Megnyerheti-e Ukrajna a háborút?” – teszi fel a kérdést a párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap:
„Vlagyimir Putyin fegyveres erői sok hibát követtek el, és a Kijev vagy Harkov elleni offenzíva kudarcot vallott. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ezért elkezdte azt hinni, hogy lehetséges nemzetközi katonai támogatással visszafoglalni az elveszett területeket. Ukrajna nyerhet – kezdték mondogatni – anélkül, hogy a Nyugat egyetértene abban, mit jelent Vlagyimir Putyin veresége. Ahhoz, hogy az egyik fél nyerjen, a másik félnek el kell fogadnia a vereséget, akár tetszik ez neki, akár nem. De ettől még messze vagyunk.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap Olaf Scholz német kancellárnak a Bundestagban elmondott beszédét elemzi. Az NZZ szerint a központi kérdés megválaszolatlan maradt:
„Ha a fegyverszállítások úgy mennek, mint a karikacsapás, és azt mondják, hogy minden »egy konvojban halad szövetségeseinkkel«, akkor Németország miért nyújt ilyen lehangoló képet kifelé? Miért nem telik el egy nap sem anélkül, hogy Ukrajna ne fejezné ki csalódottságát? A lengyel elnök pedig még hazugsággal is megvádolta a német szövetségi kormányt és azt mondta, hogy hazája hiába bízott Németországban az Ukrajnának átadott tankok pótlásában. Olaf Scholz alatt Németországot az a veszély fenyegeti, hogy a nemzetközi kapcsolatok bizonytalan kantonjává válik, olyan országgá, amely kétség esetén inkább önmagával birkózik, mint az agresszorral.”
Bachelet Kínában
Bachelet, az ENSZ emberi jogi biztosa Kínába látogatott. A Washington Post kétségbe vonja a látogatás értelmét:
„Megjósolható volt Peking azon kísérlete, hogy egy tekintélyes ENSZ-megbízott jelenlétét propagandacélokra használja fel. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma »hibának« nevezte Bachelet utazását, mert az az ujgur helyzet alábecsülését jelenti. A Biztonsági Tanács állandó tagjának számító Kína erős befolyása alatt az ENSZ-nek nincs olyan lehetősége, hogy felelősségre vonja a kommunista diktatúrát. Olyan emberekre van szükség Kínában, mint az a bátor spicli, aki kiszivárogtatta a hszincsiangi rendőrség aktáit.”
A pekingi Huanqiu Shibao című napilap persze máskép értékeli Bachelet kínai utazását:
„Bachelet értékes lehetőségnek nevezte a látogatást egymás meghallgatására, és dicsérte Kína sikerét a szegénység enyhítésében. Utazása során Bachelet meglátogatta a vitatott Hszincsiang tartományt is. Ott szabadon barangolhatott a gyapotföldeken, megnézhette a Kína terrorellenes sikereiről szóló kiállítást, és felügyelet nélkül beszélhetett az ujgur lakosság képviselőivel. Ez közvetve megcáfolja a Nyugat Hszincsianggal kapcsolatos vádjait. Az igazság világos. Egyesek azonban ezt egyszerűen nem akarják tudomásul venni.”
Egykori gerillaharcos lehet Kolumbia új elnöke
Kolumbiában az egykori gerillaharcos, Gustavo Petro nyerte meg az elnökválasztás első fordulóját. A bogotai El Tiempo című, legnagyobb példányszámban megjelenő kolumbiai napilap erről ezt írja:
„Nem annyira az a meglepetés, hogy Petro bejutott a második körbe, hanem az, hogy ott Rodolfo Hernández ellen lép fel. Ez két olyan politikus harcát jelenti, akiknek nincs közvetlen kapcsolatuk a hagyományos pártokkal és politikai struktúrákkal. Petro sok polgár elégedetlenségére támaszkodik ebben a nehéz gazdasági helyzetben, amiért az előző kormányt okolják. Hernández viszont néhány hónappal ezelőtt még teljesen ismeretlen volt a politikában. Ő ennek ellenére nemcsak konkrétan mutat rá a különböző intézmények hibáira, hanem valódi alternatívát is kínál a csalódott polgároknak.”
A madridi El País című közép-baloldali napilap ezt írja a kolumbiai elnökválasztás közelgő második fordulójával kapcsolatban:
„A kolumbiai szavazás első fordulóját a baloldali Gustavo Petro nyerte meg (a szavazatok 40,8 százalékával). Győzelme kevésbé volt meglepő, mint a populista Rodolfo Hernández sikere, aki a szavazatok 28 százalékával, amelyek között sok jobboldali szavazó is volt, szintén bejutott a június 19-i második fordulóba. A két jelölt ideológiailag a politikai spektrum ellentétes pólusán áll, és sok szavazó változás iránti vágyát tükrözi. Ennek oka a társadalom mélységes elégedetlensége, amelyet a koronajárvány következményei még nagyobb szegénységbe sodortak. Kérdéseket vet fel a részben Donald Trump nyomdokaiba lépő populista Hernández sikere. A harmadik helyezett a jobboldali jelölt, Federico Gutiérrez, aki Hernández megválasztására szólította fel híveit a választás éjszakáján. Petrónak csak akkor van esélye a populista jobboldallal szemben, ha meg tudja győzni a centrum szavazóit és azokat is, akik korábban nem szavaztak rá, hogy győzelme mindenki számára javulást hoz.”
Magyarország „nagyot játszott”
„Magyarország nagyot játszott, és szinte minden kívánsága teljesült. Ez volt az az ár, amelyet az uniós országoknak kell fizetniük azért, hogy fenntartsák az egység látszatát” – írja a polgári-konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung az EU Oroszország elleni olajembargójáról:
„»Egyáltalán nincs megállapodás« az olajembargóról« – jelentette be Orbán Viktor magyar miniszterelnök, amikor hétfő délután Brüsszelbe érkezett az Európai Tanács ülésére. Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke is »valószínűtlennek« tartotta a megállapodást. A diplomaták harminc százalékra tették a megállapodás esélyét. De aztán úgy alakultak a dolgok, ahogy azt Orbántól a 16 éves tanácstagsága alatt már megszokták. Amikor a Tanács elnöke, Charles Michel megkérte őt vacsora közben, hogy magyarázza el neki fennmaradt aggodalmait, Orbán békésebbnek tűnt. Amint arról utólag beszámoltunk, csak arra az esetre vonatkoznak az olajszállítási garanciák, ha az olajáramlás a Druzsba vezetékein állna le. Korábban Budapest 15-18 milliárd eurót is kért az energetikai infrastruktúra átalakítására. Ezt azonban most már nem követelte. Ezután a magyar delegáció irodájában közvetlen megbeszélésekre került sor Orbánnal. A kompromisszum nem sokkal éjfél előtt született meg – ez megmentette az uniós államokat egy kínos helyzettől, ami az Unió gyengeségét jelentette volna.”
„Már a héten életbe léphet az Oroszországgal szembeni hatodik szankciós csomag”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap, majd így folytatja:
„Győzelmi jelentéssel tért haza a másfél napos brüsszeli csúcsról Orbán Viktor, aki Facebook-oldalán azt tette közzé, hogy »Az apa férfi, az anya nő, a benzin marad 480«. A miniszterelnök ezzel arra utalt, hogy ismét sikerült »megvédenie a magyar családokat«, mivel a találkozó résztvevői ugyan megállapodtak az Oroszországgal szembeni hatodik szankciós csomagról, és benne az olajembargó bevezetéséről, ez utóbbiból azonban Magyarország kimarad.
[…] Emmanuel Macron francia elnök a tanácskozás után újságírók előtt védelmébe vette a kompromisszumot, mondván: a mentességek korlátozottak és minimális hatást gyakorolnak a szankciókra. […] Philip Lamberts, az Európai Parlament zöldpárti frakcióvezetője közleményében másként vélekedett, szerinte »a magyar miniszterelnök sikeres zsarolásának« köszönhető, hogy az EU nem tud teljes körű tilalmat bevezetni.
Az Orbán-kormány hosszabb ideje követelte, hogy a vezetékes nyersolajat vonják ki az általános olajembargó hatálya alól, majd a csúcs előtti napokban újabb kéréssel állt elő. Felvetette, hogy Magyarország kapjon garanciákat energiaellátásának biztosítására akkor is, ha a Barátság kőolajvezetéken váratlanul zavar támadna és megszakadna a szállítás. A csúcs résztvevői ebbe is belementek.”
Mint ismeretes, Orbán még a megállapodás után is újabb követeléssel állt elő, hogy ti. mégse vonják embargó alá a háborúra uszító orosz pátriárkát. Az Európai Tanács végül ebbe is belement.
Balkáni korszakforduló
Az ukrán háború a Délkelet-Balkánt is megváltoztatta, írja a polgári-konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„Putyin népszerűbb a boszniai Szerb Köztársaságban, mint bárhol másutt Európában Oroszországon kívül. »A politika és a domináns narratíva a nyilvánosságban és a médiában oroszbarát« – mondja Tanja Topić, aki évek óta figyeli a közéleti történéseket a Friedrich Ebert Alapítvány megbízásából. Az egyik pillanat, amely még jobban megerősítette a Republika srpska és legerősebb politikusa, Milorad Dodik és Putyin közötti szövetséget az volt, amikor Nagy-Britannia 2015-ben olyan határozatot próbált elérni az ENSZ Biztonsági Tanácsában, amely elítéli a szerb csapatok által 1995-ben végrehajtott srebrenicai népirtást, és ezt ezen a nevén is kellett volna nevezni. Oroszország vétója miatt azonban nem sikerült.
Topić szerint az Ukrajna elleni orosz háborút sok médiában és a politikai diskurzusban – akárcsak Oroszországban – »különleges hadműveletnek« bagatellizálják. Moszkvához hasonlóan a vérengzést azzal indokolják, hogy Ukrajnában meg kellett akadályozni az oroszok elleni népirtást. Ez a szerb nacionalista diskurzusra emlékeztet az 1995-ös srebrenicai népirtás igazolására. Topić szerint: »Azt állítják, hogy erre a bűncselekményre azért volt szükség, hogy a szerbek ne váljanak olyan népirtás áldozataivá, mint a második világháborúban.« Topić azt is hangsúlyozta, hogy ebben a kérdésben nincs nagy különbség a hatalmon lévők és az ellenzék között: »Nincs empátia az ukrajnai lakosság szenvedései iránt. Az együttérzés az orosz félnek szól. A kormánypártok és az ellenzék itt ugyanazt az álláspontot képviseli. Hivatalosan semlegesek ugyan, de általában a sorok között kiolvasható Oroszország támogatottsága.« Egy közvélemény-kutatás szerint Putyin a legnépszerűbb politikus a boszniai szerb köztársaságban. Októberben Boszniában választások lesznek, amelyen Milorad Dodik indul majd, aki retorikájában továbbra is teljes mértékben Putyinra támaszkodik, ami rövid távon megerősítheti ugyan személyét a köztársaságban, de ez őt továbbra is elszigeteli regionálisan és Európában.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
