Soha nem látott szárazság, de a vízlecsapolási illetéket követeli az állam Az aszály miatt újabb drágulási hullám következik

Az elmúlt harminc évben ilyen méretű szárazság még nem volt – mondja Sándor József, a felsőhegyi Napredak Földműves-szövetkezet igazgatója, aki szerint az aszály miatt a földművesek egy része, ha nem kap anyagi segítséget a kormánytól, akkor tönkremegy. A jelentős terméskiesés egy olyan láncreakciót indított el, amely miatt felgyorsult a szarvasmarha- és a sertésállomány felszámolása, ez pedig újabb drágulási hullámhoz vezet majd.

Sándor József a Polgári Mozgalom Zentáért ellenzéki csoport listavezetőjeként a legutóbbi községi képviselő-testületi ülésén képviselői kérdést intézett Veselin Petrović nagytermelőhöz, a testület elnökéhez, valamint Szügyi Ervinhez, a mezőgazdasági ügyekkel megbízott tanácstaghoz, hogy mivel ők is elszenvedői az aszály okozta következményeknek, miért nem indították el a természeti csapás kihirdetésének első lépését, ugyanis az a községek hatáskörébe tartozik.

– Ehhez hozzátartozik, hogy ugyanazon a napon, amikor feltettem a képviselői kérdést, a magyarkanizsai önkormányzat már a tettek mezejére lépett, és a bizottság felmérte a következményeket – nyilatkozta Sándor József a Szabad Magyar Szónak, s hozzátette, a sörárpa esetében mintegy ötven százalékos terméskieséssel kell számolni.

– A búza hatvan, az olajrepce negyven és ötven közötti, a kukorica esetében pedig nyolcvan százalékos a terméskiesés, és ez utóbbinál a betakarítható mennyiség esetében pedig aflatoxin veszély áll fenn az időjárás miatt. Ebből következik, hogy a betakarított kukoricát a jószágoknak nem lehet adni, hanem méregteleníteni kell, és csak utána válik eladhatóvá. A napraforgó esetében szintén katasztrofális a várható termés, ez azt jelenti, hogy a holdankénti 2,5-3,5 tonna helyett 400 kilónál valamivel több várható. Mivel tíz napja vesszük át a napraforgót, így pontos képet kaptunk a helyzetről, ez pedig lehangoló, ugyanis a termés nagy részét visszaküldjük, annyira rossz a minősége. Rengeteg a tört és az üres szem, és emellett nagyon sok a valós szemét, amit az agyonszáradt szárból és fejből a kombájnok beleütnek. Az öt átadásból négyet hazaküldünk.

Mit tehetnek ilyen esetben a gazdák?

– Szelektorba kell tenni, és kifújatni a könnyen kieső szemeket. A múlt héten egy esetben 34 százalékos szemetet mértünk – nincs olyan olajgyár vagy feldolgozó, amelyik ezt megveszi. Jól érzékelteti a helyzetet, hogy maximum kilenc százalékkal vesszük át, afelett pedig vissza kell küldenünk. Vidékünk nem szójatermelő, de idén is sokan vásároltak szójavetőmagot – sajnos tragikusan rossz termést várunk azokról a területekről, ahol nem tudták öntözni ezt a növényt. A paprika hiába indult szépen, egyes helyeken a szél törte össze, a legtöbb esetben viszont a nagy meleg tette tönkre, mivel tudni kell, ha a hőmérő 35 Celsius-fokot mutat, akkor a földeken bizony 40 Celsius-fok felett van.

Több önkormányzatnak is követnie kellene Magyarkanizsa példáját?

– Igen, mivel minden összegezve, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy természeti csapás érte az észak-bácskai és -bánáti termelőket, de az is igaz, hogy nem mindenkit egyforma mértékben. Magyarkanizsa felállított egy tizenkét tagú bizottságot, amelynek a tagjai körbejárták a földeket, elvégezték a méréseket, és az eredmények szinte teljesen megegyezik azokkal az értékekkel, amelyeket én elmondtam az ülésen. Sajnos hétfő délutánig a zentai képviselő-testülettől semmilyen információ nem látott napvilágot, hogy megkezdték volna a kár felmérését.

A gazdák többek között azt követelik, hogy a napraforgó árát a kormány határozza meg, méghozzá tonnánként 700 eurós áron.

– Ami eddig történt a megbeszéléseken a tüntetők és a kormány között, az gyakorlatilag egyenlő a nullával. Valós támogatásra van szüksége a mezőgazdaságnak, ugyanis nagyon sok termelő tönkre fog menni az idén, ha nem kapnak rövid időn belül segítséget. Furcsának tartom az említett követelést, mivel ez nem reális, ugyanis a feldolgozóüzemek már mind magánkézben vannak, és nem úgy működnek, hogy odatelefonál valaki, hogy »hé, gyerekek, mostantól ennyiért kell átvennetek a termést«.

Ha ez a mód nem járható, melyik az, amelyik igen?

– Van egy mechanizmus, amely ilyen esetben működőképes, ez pedig az lenne, ha a kormány átvállalná a reális és az elvárt ár közötti különbséget, és a feldolgozóiparnak vagy a termelőknek kifizeti. Ez minden gond nélkül kivitelezhető, ugyanis az átvevőhelyeken pontos nyilvántartást vezetnek arról, hogy kitől és mennyi termést vettek át. Egyes feldolgozócégek a tervezett 500 eurós tonnánkénti árat 480 euróra szerették volna letornázni, az 500 viszont reális, a termelők viszont 700-800 eurót szeretnének kapni tonnánként. Hogy ez utóbbi valóban jogos követelés, alátámasztja az is, hogy tavaly ősztől a műtrágya ára 50-150 százalékkal drágult, s az üzemanyag ára is jelentősen nőtt. Az is megoldás lenne, ha a kormány megoldást találna, s a bankokkal közösen sikerülne a hitelek átütemezése, nemcsak a termelők, hanem az integrátorok és a szövetkezetek esetében is.

Az is a követelések része, hogy az államvezetés törölje el a vízlecsapolási illetéket.

– Több éve téma a vízlecsapolás, hiszen eddig is vitatott volt, hogy mire fel fizettetik meg, miközben évtizedek óta semmilyen lecsapolás, leszámítva egy kis csatornakipucolást, nem történik a térségben. A múlt héten a postások elkezdték kézbesíteni a városban élőknek a számlákat, azoknak is, akik fizetik a kommunális vállalatnak a víz elvezetést, és felmerül a kérdés, hogy mennyire jogos kétszer megfizettetni ugyanazt. A termelők esetében ez azért vitatott, mert évek óta nem történt beruházás. A követelésük így jogos, így az államnak az idénre mindenképpen törölnie kellene a vízlecsapolási illetéket, s így kellene eljárnia azon polgárok esetében is, akik rácsatlakoztak a víztisztító rendszerre.

Lát erre reális esélyt?

– Egy zentai ismerősöm a Vajdaság Vizei Közvállalatban dolgozik, s amikor nála érdeklődtem ezzel kapcsolatban, akkor annyit mondott, hogy nemrég megkapták az iránymutatást, amely abból állt, hogy a vízlecsapolási illetéket márpedig mindenkinek fizetnie kell, így egyértelművé vált, hogy az állam ezen a téren nem tesz semmilyen lépéseket a polgárok és a termelők érdekébe.

Az elmúlt napokban szóba került, hogy majd a biztosítótársaságok fizetnek.

– Ebből semmi nem lesz, ugyanis aszály ellen a termés nincs biztosítva, csakis jégkár esetén fizet a biztosító. Viszont most először találkoztam olyan ajánlattal, amely arról szól, hogy a cég biztosítást kínál az olajrepcére, aminek a feltétele, hogy a vetőmagot tőlük vegye meg a termelő, és betartja azokat a technikai feltételeket, amelyeket elvárnak tőle.

Jelentős mennyiségű csapadék továbbra sincs, és lassan már a vetésről kellene beszélnünk…

– Hónapokon keresztül egy csepp eső sem volt a térségükben, és ami most volt, az a termésen már nem segít, és arra is kevés, hogy a vetést megalapozza, ugyanis többszáz liter esőre volna szükség. Egy héttel ezelőtt az újvidéki Mezőgazdasági Intézet mérnökével tárgyaltam, aki elmondta, meg el se kezdték a búza és az árpa vetőmag feldolgozását: amíg nem látják, hogy lesz-e rá igény, addig nem kezdik meg a csávázást.

Az eddigi válaszokból az derül ki, hogy hatalmasak a problémák.

– A helyzet annyira drasztikus, hogy egy láncreakció indult el, ami azt jelenti, hogy a szarvasmarha- és a sertésállomány felszámolása felgyorsult. Nemrég olyan termelő jelentkezett nálunk, aki az egy holdról három bála szárított herét takarított be, s teljesen tanácstalan, mivel ennyivel nem tudja kitartani a teheneket, a szárazság miatt pedig nem tud mástól venni. Elindult egy folyamat, aminek a végső következménye az áremelkedés lesz a hús- és a tejpiacon, valamint a tojás árára is kihatással lesz. Nemrég Zentán még tizenkét dinárért lehetett egy tojást venni, a piacon már húsz dinárba került. Az áram és a gáz drágulása mellett jelentős élelmiszerár-növekedéssel is számolnunk kell a közeljövőben.

Csak úgy porzik a föld Vajdaság-szerte a nagy szárazság miatt (AP Photo/Nicholas Garriga)