Több gond is van a magyar választási rendszer nemzetiségi voksolást szabályozó részével – állapította meg friss ítéletében az Emberi Jogok Európai Bírósága, amely két nemzetiségi szavazónak igazat adva elmarasztalta Magyarországot, és a jogsértő törvényi keretek megváltoztatását írta elő, írja a HVG.

Magyarországot elmarasztaló ítéletet hozott nemrég a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága, megállapítva, hogy sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét a magyar választási rendszer azon része, amely a kisebbségi, nemzetiségi voksolást szabályozza.

A Bakirdzi és E.C. kontra Magyarország ügyben hozott november 10-i ítéletében a bírói tanács – tagjai közt Paczolay Péter bíróval – megállapította, hogy a hatályos magyar választási törvény e tekintetben nem biztosítja kellően a „a nép véleményének szabad kifejezését a törvényhozó testület megválasztása során.”

A bírósági ítélet szerint aggályos, hogy a nemzetiségi listára szavazni kívánóknak le kell mondaniuk a pártlistásra szavazásról. Megállapítja az ítélet azt is, hogy sérül a választás titkosságához való jog a listára szavazás tényének rögzítése és az egyetlen listára szavazás lehetősége miatt, ráadásul a nemzetiségi lista zárt lista, amely nem biztosít lehetőséget a választói akarat valódi kifejezésére. Az ítélet megállapítja továbbá azt is: alapvető jogkorlátozást jelent, hogy a 13 magyarországi kisebbség nagy részének, a 13-ból 11-nek a kis létszáma miatt matematikai esélye sincs arra, hogy parlamenti képviselőt válasszon.„Amire ez a rendszer ki van találva, arra pont nem jó” – foglalta össze a problémákat a hvg.hu-nak az egyik felperes, Bakirdzi Kalliopé, aki a görög nemzetiség tagjaként szembesült azzal, hogy milyen igazságtalan a jelenlegi kisebbségi választási rendszer. Kezdve rögtön azzal, hogy ha valaki a nemzetiségi listára kíván szavazni, az regisztráció után megteheti, de ezzel automatikusan elveszíti a pártlistára szavazás jogát, pártpreferenciáját pedig így nem tudja kifejezni.

A választáson az országos nemzetiségi önkormányzatok egy-egy listát állíthatnak, amire csak úgy lehet szavazni, ha az adott nemzetiséghez tartozó szavazó felveteti magát a nemzetiségi névjegyzékbe. Így viszont nem szavazhat párt országos listájára, csak a nemzetiségi listára (a lakóhelye szerinti egyéni képviselőjelöltrere viszont igen). A 13 elismert nemzetiség valamelyikéhez tartozók így 2014 óta  – kellő számú választó és szavazat esetén – kedvezményes módon képviselőket választanak, vagy nemzetiségi szószólót küldhetnek a Parlamentbe.

Csakhogy – mutattak rá a felperesek, így Bakirdzi Kalliopé mellett a perbe becsatlakozó, az örmény kisebbséghez tartozó E.C. is –, a nemzetiségek többségének számarányuknál fogva nincs esélyük a mandátumszerzésre – még a kedvezményes küszöb ellenére sem. A parlament 93 listás képviselője között most is csupán egy nemzetiségi van: Ritter Imre német nemzetiségi képviselő. Matematikailag még a roma kisebbségnek lenne lehetősége saját képviselőt küldeni, de ők legutóbb listát sem tudtak állítani.Bakirdzi Kalliopé a hvg.hu-nak elmondta: hátrányos megkülönböztetésnek tartja, hogy a 13-ból 11 kisebbségnek a lélekszáma miatt esélye sincs arra, hogy „rendes” mandátumot szerezzen, vagyis parlamenti képviselői helyre juttassa be jelöltjét, legfeljebb érdemi hatás- és jogkör nélküli nemzetiségi szószólót juttathat a törvényhozásba, az ő politikai mozgásterük pedig egy „rendes”, egyéniben vagy pártlistán mandátumhoz jutott képviselővel összehasonlítva valójában nem is létezik.

„Görög nemzetiségiként az én szavazatom így biztosan elvész, ha a nemzetiségi listára voksolok, miközben emiatt szavazni nem tudok pártlistára sem” – mondta Bakirdzi Kalliopé, emlékeztetve, hogy a 2014-es választáson mindössze 140 görög regisztrált – ennyien szerepeltek a nemzetiségi listán –, és közülük 102-en szavaztak végül. Ez szerinte még a magyarországi görögök becsült 3000-3500 fős létszámához viszonyítva is nagyon kevés. (Amúgy 2018-ban 159-en voltak, idén 232-en.)
Pláne úgy, hogy – nyilván az összes választó számától, a részvételről függően –, de ennél sokkal több érvényes szavazatra van szükség egy nemzetiségi képviselő parlamentbe juttatásához is: a kedvezményes mandátumhoz is körülbelül 22 ezer szavazat kell, ezt pedig eddig csak a legnépesebb és választójogi szempontból legaktívabb német nemzetiségnek sikerült megugornia – 2014-ben szószólóit, 2018-ban és 2022-ben már képviselői helyet szereztek.

A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága előtt zajló perben Bakirdzi Kalliopé azt is kifogásolta, hogy a nemzetiségi listát minden esetben a nemzetiségek országos önkormányzatának közgyűlései állítják össze (e testületeket ráadásul korábban, mostaniakat például 2019-ben választották meg, összetételük ily módon kevéssé aktuálisan tükrözi a választói akaratot), ráadásul nem lehet azon belül szavazni, csak az első helyen álló listavezető lehet egyáltalán képviselő, a felperes szerint pedig „egy jelölt nem jelölt”.

Bakirdzi Kalliopé szerint van más gond is: „ha a nemzetiségi listára szavazok, mindenki tudhatja, kire szavaztam, tehát sérül a titkos választás elve”. Magyarázata szerint azért, mert fel kell vetetnie magát a nemzetiségi listára, úgy mehet csak szavazni, ahol aztán egy listára, a görögre szavazhat, így „eleve tudható”, kire voksol – szemben például a pártlistára szavazó nem nemzetiségeikkel, akik többféle pártlistára is szavazhatnak, így nem eleve beazonosítható a szavazási szándékuk.

Bakridzi Kalliopét leginkább az zavarja, hogy a nemzetiségi képviselő és a nemzetiségi szószólók soha nem kifogásolták érdemben a választási rendszer fenti problémáit – szerinte azért, mert „ez egy kirakat dolog”, a jól kereső nemzetiségi képviselők és szószólók pedig nem is igen törekednek a valós érdekképviseletre. Úgy látja, ez a rendszer leginkább csak annak a mintegy tucatnyi embernek jó, aki képviselő vagy szószóló, ráadásul a kormányzat a kisebbségekre – a részben említetteken keresztül – szánt támogatásokkal befolyást is tud gyakorolni.A strasbourgi ítélet egyébként megállapítja, hogy bár a magyar választási rendszer törekszik a nemzetiségek képviseletének megteremtésére, még a kedvezményes mandátumszámítással is, ám azt is kimondja, hogy valóban sérül a titkos szavazás elve a nemzetiségi választásnál, a kisebbséghez tartozók számára aránytalan nehézséget okoz a mandátumszerzési küszöb elérése, továbbá számukra a választási lehetőség jelentősen korlátozott, összességében pedig inkább csökkenti, mint növeli a sokszínűséget és a kisebbségek részvételét a politikai döntéshozatalban.

Mindezek miatt az ítélet is „megállapítja, hogy a kérelmezők választójogát érintő fenti korlátozások együttesen, azok teljes hatását figyelembe véve” megsértik az Emberi Jogok Európai Egyezményének a megkülönböztetés tilalmát kimondó 14. cikkével összefüggő, 1. jegyzőkönyvnek a szabad választásokról szóló 3. cikkét.

A Bakirdzi Kalliopét a strasbourgi perben képviselő ügyvéd, Karsai Dániel a hvg.hu-nak azt mondta, üdvözli a bíróság döntését, bár sajnálatosnak tartja, hogy sérelemdíjat nem, csak perköltséget állapították meg. Hozzátette: az ítélet nem szab határidőt a magyar törvényhozásnak a jogsértés felszámolására, de „ha nem akarnak több ilyen elmarasztaló ítéletet, hozzá kell nyúlni a választási törvény nemzetisági választást érintő szabályaihoz”.

A strasbourgi bíróság által sürgetett jogszabályi változtatás az ügyvéd szerint kivitelezhető lenne, a következő, 2026-os választásig van is rá idő, ráadásul ez „nem politikai, hanem kizárólag jogi-szakmai kérdés”.

A bírósági ítélet nem tett ajánlást a jogalkotónak, miként valósítsa meg a mostaninál jobb, jogilag rendezett helyzetet a kisebbségeket érintően, ezért a HVG az Igazságügyi Minisztériumhoz fordult azzal, hogy mit szólnak az ítélethez, és milyen változtatásokat terveznek, ám a cikk megjelenéséig nem kaptak választ a szaktárcától.