Az argentin labdarugó-válogatott ma érkezett haza Buenos Airesbe és a kormány ezt a napot ünnepé nyilvánította. Az új labdarúgó-világbajnok szurkolói Messit tekintik a valódi győztesnek. Fotója a világ minden olyan címlapján megjelent, amely a katari vébét kommentálja. A trófea sokat jelent ennek a gazdaságilag romokban heverő országnak, ahol az idei infláció elérte a 70 százalékot. Átlapoztuk a világsajtót Trinidad és Tobagótól Új-Zélandig, valamint Dohától Buenos Airesig.
A aucklandi New Zealand Herald című, 1863 óta megjelenő közép-jobboldali napilap így számol be a labdarugó világbajnokságról:
„A házigazdák megígérték, hogy nagyszerű bajnokságot rendeznek, és bárki, aki hajlandó elnézni számtalan migráns munkás halálát, valószínűleg egyetértene abban, hogy ez sikerült is nekik. Sok szempontból ez volt minden idők legjobb futball-világbajnoksága. A bajnokság nagy áttörést hozott. A játékosok szívesen foglalkoztak a nap nagy politikai kérdéseivel: figyelemre méltó bátorságról tettek tanúbizonyságot azok az iráni játékosok, akik nem énekelték el a nemzeti himnuszukat. Igen, Harry Kane angol csapatkapitány – más csapatok játékosaival együtt – tartózkodott a szivárványos karszalag viselésétől, miután a FIFA sárga lappal fenyegette. De valószínűleg más világbajnokságokon sem lehetett volna ilyesmivel messzebbre jutni. Azt pedig nehéz elképzelni, hogy a játékosok bármelyik másik világbajnokságon úgy takarják be a szájukat egy csapatfotón, mint azt a németek tették tiltakozásul. Ezek apró lépések a sportolók jelentős politikai elkötelezettsége felé vezető úton.”
A londoni The Telegraph című, 1855-ben alapított konzervatív napilap másképp látja a dolgokat:
„A bajnokság a nyugati csapatok groteszk kísérletével kezdődött, hogy »szivárványos« karszalagok viselésével demonstrálják szabadelvűségüket, mielőtt a FIFA nyomására meghátráltak. De Katar számára ez másodlagos volt. Ezt az államot a regionális hatalom és a nemzetközi befolyás foglalkoztatta. Az országot ehetetlen figyelmen kívül hagyni hatalmas földgázkészletei miatt a magas energiaárak idején. Ezenkívül Katar a tuléajdonosa annak a párizsi fociklubnak, amelyben Messi és Mbappé is játszik.”
A dohai Gulf News című angolul megjelenő tabloid nem lát semmi kritikát a világbajnoksággal kapcsolatban:
„A világbajnokság soha nem látott szintre emelte a rendező ország szervezői képességeit. A Katarba özönlő több mint egymillió rajongó tapsolt minden mérkőzésen, és a világ minden szegletéből több milliárdan nézték a közvetítést, akik szintén rajongtak a meccsekért.”
A torontói The Globe and Mail című konzervatív napilap így összegezi a labdarugó világbajnokságot:
„Végül a kollektív emlékezetünk csak néhány eseményre képes emlékezni ezen a világbajnokságon. A döntő meccs és a jubiláló Lionel Messi lesznek azok, amire az emberek legtöbbet fognak visszagondolni. Minden más elmúlik. A versenynek olyan vége lesz, amit valószínűleg nem érdemelt meg. Ez egy problémás világbajnokság volt olyan szerencsével, ami tökéletes játékhoz vezetett.”
A párizsi Le Figaro című, 1826-ban alapított, liberális-konzervatív napilap egy „lenyűgöző, inspiráló, lélegzetelállító fináléról” áradozik:
„Franciaország veszített, de ezért mégsem kell szégyelnünk magunkat. Az ország mára a futball kiemelkedő edzőközpontja lett, olyan virtuózok producere, akik semmivel sem rosszabbak Brazíliánál vagy Argentínánál. Amikor az emberek országunk leminősítésén siránkoznak, játokosaink karizmája egy kicsit csiszolja az imázsunkat.”
Az argentin újságok, mint például a Buenos Aires-i Clarín című szociál-liberális napilap élteti a labdarugó válogatottat:
„A Seleccion [válogatott] 36 év után ünnepli a visszatérést a dicsőségbe, Messi pedig máris legendává lett. Messi a világbajnok. És ez az igazság. Katarban. Egy varázslatos és egzotikus világbajnokságon, amely egy varázslatos és egzotikus döntőt hozott.”
A szintén az argentin fővárosban megjelenő La Nación című konzervatív napilap meg van győződve arról, hogy:
„Messi csapata a történelem legjobb döntőjét nyerte meg, és bebiztosította helyét a futballmennyországban. El kellett viselniük az előző világbajnok, Franciaország rohamát, amely nem készült fel arra, hogy alázatosan adja át a koronát, és ez az első 70 percben látszott is. A győzelemhez tudni kell szenvedni. És most élvezni kell a megszületett eredményt.”
A Port of Spain-i Trinidad and Tobago Guardian című tabloid napilap ebben biztos:
„Végül az izgalmas és kreatív futball a pályán győzött a sok negatívum felett. A sok tízezer nézőt felvonultató, pazarul feldíszített stadionokban az is látszott, hogy Európa és Dél-Amerika hagyományos futballóriásai és a világ többi része között egyre szűkült a szakadék. A FIFA bejelentette, hogy a következő, Amerikában megtartandó világbajnokságon 48 csapat vesz részt. Ez még több csapat előtt nyitja meg a versenyt a hagyományosan domináns labdarúgó nemzeteken kívül.”
Argentína világbajnok, Lionel Messi felteheti az ékkövet a koronájára, írja a budapesti Népszava című napilap:
„A franciák emelhetik a magasba a Rimet-kupát egymás után már a második megméretésen vagy a hétszeres aranylabdás Lionel Messi lesz az, aki a karrierje alkonya felé szerez egy világbajnoki címet? Ez volt a kérdése a Katarban zajló 2022-es futball-világbajnokság döntőjének, a valószínűleg legjobb világbajnoki döntőnek, amelyet valaha játszottak.
Az argentin válogatott utolsó két tagja, aki pódiumra lép Lionel Scaloni szövetségi kapitány és Lionel Messi. Utóbbira terítenek egy aranyozott szegélyű köpenyt, mielőtt átadnák neki a Rimet-kupát, amellyel aztán beáll a csapattársai közé ünnepelni a katari világbajnokság szédítő döntője után. Lionel Messinek ez volt az utolsó világbajnoki meccse. Mi tagadás, szépen fejezte be.”
A The New York Times című, 1851 óta megjelenő napilap a katari világbajnokság örökségéről így ír:
„A tudósítások a globális dél szinte minden országában kizárólag a sportra fektették a súlyt. Az arab sajtó a Katar ’22-t minden idők legjobb világbajnokságának nevezte. Ez volt azonban minden idők legvitatottabb és kulturális szempontból leginkább kétséges világbajnoksága, és ez egy jó dolog. A globális dél személyes, kulturális és politikai jelenléte nyilvánvaló lett, és ez is fontos. Talán a bajnokság legnagyobb hagyatéka az lesz, hogy a média és a közvélemény a világ minden táján kritikusabban hívja fel a figyelmet a kalamajka politikai és kulturális jelentőségére? Ez legalább megérte.”
A bécsi Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap szerint „a valódi győztest Katarnak hívják”:
„A világbajnokság győztese Katar. A labdarúgó-világbajnokság döntőjében csak a sport számít. Bár a vitatott világbajnokságot drágán vették meg, a beruházás azonban megtérült az autokratikus államnak. Míg a kezdetet a nyugati világ felhívásai, valamint az emberi jogok és a szólásszabadság megsértése miatti felháborodás kísérte, a futball és annak (néha tragikus) hősei egyre inkább a középpontba kerültek.”
A világbajnoki cím egy pillanatra feledteti az ország súlyos válságát, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Már a sorsdöntő tizenegyes előtt vibrált a levegő. A másodpercek örökkévalósággá váltak. Aztán jött a lövés, a győzelem, az őrjöngés, a kollektív eksztázis. Teljesen idegenek euforikusan ölelik egymást. Az apák sírógörcsöket kapnak megzavarodott gyermekeik előtt. »Világbajnokok vagyunk!« – kiabálja mindenki.
Kicsit később százezrek özönlöttek Argentína fővárosának, Buenos Airesnek az utcáira, amelyeket a meccs alatt kiürítettek. Minden oldalról a tömegek éneke visszhangzott a város központjában. Motoros felvonulók törtek utat a tömegek között. Minden és mindenki az obeliszk felé tart, ahol az argentinok mindig akkor gyűlnek össze, ha valami fontos dolog történik.
Aligha lehet valahol fontosabb a világbajnoki cím, mint Argentínában. Ezt mindenki láthatta a katari stadionokban. Az elmúlt hetekben az argentinok ezrei utaztak az Öbölbe, hogy szurkoljanak válogatottuknak. Az argentin futballklubok sokat segítettek a szurkolók utazási költségeinek fedezésében. Más argentinok pedig minden megtakarításukat arra használták fel, hogy ott legyenek.”
Üdvrivalgás Buenos Aires utcáin a katari győzelem nyomán (Fotó: Shutterstock)