Aznap a pokolban fagyos volt az idő. Lucifer eldöntötte, hogy melegebb helyre költözik, amíg nem változik meg szülőhelyén ez a „pokoli” időjárás. Magával vitte ördögi útravalóját és füstté válva már távozott is.
Lent a földön sem volt jobb a helyzet. Régiónk egyik legsikeresebb országában, amely a gyors gazdasági fejlődésre hivatkozva balkáni tigrisnek nevezte magát, a helyzet egy kicsit kaotikus volt. Mordor elnöke, szeretett Farkasovics Sándor idegesen tépdeste körmeit. Nagy szemüvege állandóan lecsúszott az orrán. Reggel óta fel volt paprikázva. Nem tetszett neki a pillanatnyi helyzet. Éjjelei is álmatlanok voltak. Csak egy dologra tudott koncentrálni és gondolni.
Megszokta, hogy hosszú uralma alatt szinte minden nap megnyitott valami új beruházást: gyárat, utat, iskolát, stadiont. És most tessék, már harmadik napja semmi! A csapata éjt nappalá téve elkeseredetten kereste, mit is bírna Mordor szeretett elnöke megnyitni. De egyszerűen már nem akadt semmi. Egyébként is, az utóbbi hetekben már elég „gáz” megnyitók voltak. Híd folyó nélkül, alagút sík területen. De bölcs Farkasovics elnöknek legjobban a legutóbbi megnyitó fájt, ahol át kellett vágnia a szalagot. Nem is csoda, hogy felháborodott. Szalagvágás után megkérdezte munkatársait, mit is nyitott meg. Azt válaszolták, éppenséggel egy vegán vágóhidat…
Ez volt az utolsó csepp Mordor jótevőjének poharában. Visszafogott és emberi hangon leordította és megfenyegette csapatát: vagy találnak holnapra valami érdemes megnyitni valót, vagy mindegyiküket kirúgatja a jól fizetett igazgató bizottságokból.
Mindeközben Mordor északi tartományában, egy Menta nevezetű városkában Misi bácsi felkelt régi, recsegő-ropogó ágyából. Mindene fájt. Nem érezte jól magát. De ahhoz képest, hogy már a kilencvenedik évében járt, fürgén mozgott, és az esze is éles volt. Születése óta nem ismerte a jólétet. Gyerekkorában kezdett dolgozni mások földjein, mert sajátja nem volt. Megnősült az ugyanolyan nincstelen Dvoricskó Máriával. Hat évtizedig együtt művelték mások földjeit. A város szélén, szerény házukban éldegéltek, gyermekáldás nélkül. Maris nénit néhány éve az Úr visszarendelte magához.
Mint minden szombaton, Misi bácsi felöltözött. Kopottas fekete ünnepi zakójába, alatta fehér ing, nyakig gombolva. Egyetlen öröme, amire áldozott egy kis pénzt már hatvan éve, a lottózás volt. Elindult hát Menta központjába. Céljához érve beadta a múlt heti szelvényt, és rögtön meg akarta venni a jövő hetit is. Még két találata sem volt mindeddig. De mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.
Átadta a hölgynek a szelvényét. Lottós Zsuzsa bedobta a gépbe, és megmerevedett… „Misi bácsi, ötös találata van! Ez azt jelenti, hogy maga most legalább 800.000 euró tulajdonosa!”
A bácsika megtántorodott. Kért egy pohár vizet, majd leült az első székre. Lassan hazaballagott. Otthon leült a konyhaasztalhoz. Sokáig ült mozdulatlanul. A nap lassan kezdett nyugovóra térni. Hatvan évig várta azt a nyavalyás ötöst. Hatvan évig semmi. És most itt van. De minek? Rájött, hogy neki már örömöt nem szerez. Túl későn érkezett. Milyen jó lett volna szeretett Máriájával együtt élvezni ennyi pénzt! De ez a vonat már elment…
Pár nap kellett, amíg a Szerencsejáték Rt. átutalta az összeget Misi bácsi számlájára. Főhősünk ekkorra már döntött, mit tesz a pénzével. Elhatározta, hogy Menta város központjában felemeltet egy hatalmas nyilvános WC-t. A legdrágább anyagokból, a legmodernebb illemhelyi technológiával. Egyetlen kikötése a város vezetése felé az volt, hogy ő adhassa át az új létesítményt a megnyitó ünnepségen. Így akarta tudatni az emberekkel, azért emel nyilvános illemhelyet, hogy mindenki az ő szerencséjének köszönhetően végezhesse el szerencsésen a dolgát. Úgy érezte, csak így bírja visszaadni a sorsnak azt a végső iróniát, amit az tett vele.
Mordor fővárosában Farkasovics elnök jó híreket kapott a megnyitókra vadászó csapatától. Mentán holnap avatnak fel egy nyilvános WC-t. De nem akármilyet! Hatalmas, drága, ultramodern. Reggel a népéről gondoskodó elnök elindult Menta felé.
Természetesen szó sem lehetett arról, hogy Misi bácsi nyissa meg az általa pénzelt objektumot. Úton az ünnepség felé a forgalmisták lekapcsolták, arra hivatkozva, hogy a roncs biciklije, amivel elindult, nem biztonságos.
A kedves elnök pedig megérkezett, megnyitotta, amit meg kellett nyitni, fotóztatta magát. Nyilatkozott a Lila TV stábjának, aztán elrobogott a kíséretével, újabb megnyitók után kutatva.
Misi bácsit délután a belügyesek elengedték. Hazament. Utána ki a temetőbe, szeretett Mariskájához. „Semmi sem segíthet rajtunk kedvesem, csak a sír”, gondolta. Lefeküdt, és többet nem tért haza.
Lucifer már nem vágyott annyira a meleg környezetre. Rájött, hogy lent a földön ő csak kispályás. Nála jóval nagyobb ördögök is játszanak a pályán. Csettintett egyet, és visszatért.
A „pokolba”.
Boris Zec
