Már megtanulhattuk: az épp regnáló hatalomnak (s most nem csak kizárólag a politikai hatalomról beszélek) mindig igaza van! Akkor is, ha nincs (erre, ha nagy ritkán rájön, vagy akár rá se jön, de kára származhatik belőle, akkor úgy tesz, mintha semmi sem történt volna – lásd: Tanyaszínház, 2021.). Ha van ellenzék (ami a demokráciában a szükséges „rossz”), annak soha nincs igaza! Még akkor sem, ha igen. Akkor viszont kiben, kinek higgyen a sehova sem tartozó átlagember? Nagy kérdés!
Tény, hogy minél közelebb kerülsz a mézesbödönhöz, annál többet nyalhatsz belőle. Ez a bödönt is tisztára mossa, és te is jóllaksz. Tükörbe szoktál nézni?
„Tükreinket befalaztuk
kósza szellem útján járván,
árokszélen állva vártán
bősz hitünket is eladtuk..”
(K. F. Gy.)
Az átlagpolgárnak egy lehetséges útja maradt: higgyen magában. Ez jó neki?
A történelem mindig újra írja önmagát. Hogy pontos legyek, mindig újra írják. Elcsépelt frázis: mindig a győztesek írják a történelmet. Háborúk törnek ki valakinek az igazsága bizonyításáért, országok szűnnek meg, vagy újak jönnek létre, és mindezért emberek ezrei, tízezrei stb. halnak „hősi” halált. A legyőzöttek meg ráb.sztak. Amit eddig negatív előjellel írtunk, a nagy változások során hirtelen pozitív előjelet kap. Tehát megszületik, újraszületik a hivatalos történelem, aminek, ha innen távolról próbálom szemlélni, egy része ki van sminkelve. Hazugság? Nem voltam ott, tehát nem tudom.
Apám viszont ott volt. A Don-kanyarban. Amikor megvettem neki A második magyar hadsereg című könyvet, csak káromkodott, ahogy olvasta. „Nincs igazuk! Hazudnak! Én ott voltam!” – mondta. Ebből akkor milyen következtetést tudok levonni? Nincs elfogadható általános történelmi igazság. Van a kicsi privát ember igazsága. Ebben jobban hiszek.
Drága olvasó! Szerinted hány igazság van? Megpróbálom megszámolni. Szünet. Szünet. Szünet. Szünet. Ebben a pillanatban mintegy nyolcmilliárd és néhány százezer. És hogy kié az igazi?
„…igazság azonban nincs, s ha van is, mindig független az igazságtól. Ezért egyszerűen és becsületesen
MINDENKI DARÁLJA A
MAGÁÉT (…)
NINCSENEK
IGAZSÁGOK
tehát ez sem igaz (…)” /B. S./
