A „vaktöltényként” végződő oroszországi Wagner-puccs körülményei és következményei továbbra is foglalkoztatják a világsajtót – erről már egy hétközi rendkívüli sajtószemlében is beszámoltunk. Ennek ellenére érdemes még néhány cikket idézni az ügyben. Befejeződött a parlamenti választás Görögországban, ahol a jobboldal győzött. Egy türingiai megyei választáson történelmi sikert ért el a jobboldal, aminek következtében a szélsőjobboldali AfD azonos népszerűségre emelkedett a kormánykoalíció szociáldemokratáival. Még egy német téma: tovább tart a Volkswagen dízelbotránya, folytatódnak az ahhoz kapcsolódó perek. – Átlapoztuk a világsajtót Stockholmtól Barcelonáig és Zürichtől Sanghajig.
Az orosz káosz Kelet-Európa biztonságát is fenyegeti
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap Putyin beszédével foglalkozik. „Vlagyimir Putyin kontra valóság” – kezdi az újság ezt a cikket, majd így folytatja:
„Az orosz elnök megpróbálja meggyőzni polgárait – és valószínűleg saját magát is –, hogy Prigozsin puccsa azért nem sikerült, mert a »társadalom egységes«. Putyin úgy tesz, mintha nem tudna az internet létezéséről, amely olyan felvételeket terjesztett, amelyeken a Doni Rosztov lakosai tapsolnak a lázadó zsoldosoknak. A Putyinhoz közel álló emberek jobban megértették a helyzetet és felismerték az állami intézmények hanyatlását. Ezért menekültek el a fővárosból, főleg külföldre. Néhányan a mai napig sem tértek vissza.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap nem hiszi, hogy az orosz kormány most egyszerűen visszatér a megszokott napirendjéhez:
„Ennek ellentmond az események példátlan természete, amit Putyin is elismer. Az elmúlt két év fejleményeit figyelembe véve tehát helyénvaló lenne, ha Putyin bizonyos mértékig mintát venne török kollégájától, Erdogantól, méghozzá a 2016-os puccskísérletre adott kemény reakciójáról. Elvileg nem lenne meglepő, ha Putyin időnként személyi változtatásokat hajtana végre a biztonsági struktúrákban, hogy a Wagner rokonok és családjaik is fenyegetve érezzék magukat. Egy dolog azonban egyértelműnek tűnik: Putyin nem ad fel semmit önként.”
A stockholmi Expressen című független-liberális napilap azt hangsúlyozza, hogy az oroszországi káosz nem vonhatja el a NATO és az EU figyelmét a fontos dolgokról:
„A prioritás továbbra is Ukrajna támogatása kell legyen. Kijevnek több fegyverre és szállítójárműre, aknamentesítő felszerelésre, gyógyszerre, ápolószerekre, katonák kiképzésére van szüksége – és pénzre, sok pénzre, különösen, ha az országot a szörnyű pusztítás után újjá kell építeni. Hogy Ukrajna megnyerje védelmi háborúját, egész Európa biztonságára van szükség. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy fukarok legyünk.”
Nyugati szövetségesek arra kérték Ukrajnát a Wagner-lázadás alatt, hogy ne éljen vissza az Oroszországban kialakult helyzettel, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Az amerikai hírszerzés tisztségviselői korábban rendkívül részletes képet raktak össze Jevgenyij Prigozsin Wagner-vezérnek azokról a terveiről, melyek később rövid ideig tartó lázadásához vezettek, beleértve azt is, hogy a zsoldoshadsereg hol és hogyan akart előrenyomulni.
[…] Az Egyesült Államok illetékes szervei hónapok óta nyomon követték a zsoldoscsoportnak az orosz védelmi minisztériummal fennálló, egyre növekvő viszályát, és az is feltűnt nekik, hogy a Wagner fegyvereket és lőszereket halmozott fel a lázadás előtt. Az azonban meglepte az amerikai hírszerzőket, hogy a Wagner-csoport a lázadás során milyen csekély ellenállásba ütközött.
Egy tisztségviselő szerint szombaton, Prigozsin visszafordulása előtt nyugati szövetségesek több szinten is arra kérték az ukránokat, hogy ne használják ki a kialakult káoszt és ne mérjenek csapásokat oroszországi célpontokra. Ugyanis nem akarták, hogy úgy tűnjön, a Nyugat és Ukrajna Prigozsint segíti és Oroszország szuverenitását fenyegeti. Az ukrán vezetőknek hangsúlyozták, hogy ami történik, az Oroszország belügye. A CNN forrása szerint az üzenetet külügyminiszteri szinten, képviselőkön és nagyköveteken keresztül továbbították.”
A jobboldal győzött Görögországban
A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán, közép-liberális, monarchista napilap így kommentálja Micotákisz miniszterelnök görögországi választási győzelmét:
„Kiriákosz Micotákisz a második próbálkozáskor megszerezte az abszolút többséget a konzervatív Nea Dimokratiával. Sem a járvány, sem a lehallgatási botrány, sem a márciusi tragikus vonatbaleset nem ártott Micotákisznak. A választási kampány középpontjában inkább a gazdaság állt – és ez megmutatta, hogy a görögök végre maguk mögé akarják tolni a pénzügyi válság keserves éveit és a mentőcsomagokat a nehéz körülményekkel együtt. Alekszisz Ciprász, a baloldali Sziriza jelöltje sok tollat veszített emiatt.”
Az athéni Kathimerini című liberális-konzervatív, Európa-párti napilap azzal foglalkozik, hogy három jobboldali párt jutott be a parlamentbe:
„A választások megmutatták, hogy a populizmus vadállata Görögországban nem halt meg. Nem, él, és a polgártársak köreiben nagy százalékot képes elérni. […] Hatalmas erőfeszítésekre van azonban szükség ahhoz, hogy véglegesen visszaszorítsák őket. A populizmus elleni harcot azonban most meg kell nyerni.”
Nea Dimokratia nyerte a választást Görögországban, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A Nea Dimokratia (ND) korábbi miniszterelnöke, Kiriákosz Micotákisz vezette konzervatív párt egyértelműen megnyerte a görögországi parlamenti választásokat. Vasárnap este a szavazatok 91 százalékának összeszámlálása után az eredményük 40,5 százalék volt. A legnagyobb ellenzéki párt, az Alekszisz Ciprász vezette baloldali Sziriza alig ért el 18 százalékot. Mivel a választójogi törvény értelmében a legerősebb párt legalább 20 további mandátumot kap, a konzervatívok 200 parlamenti mandátumból 160 körüli többséggel alakíthatnak kormányt.”
Az AfD győzelme egy türingiai megyében
Még egy jobboldali győzelem: A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap így kommentálja az AfD [Alternative für Deutschland, Alternatíva Németországnak nevű szélsőjobboldali párt] jelöltjének győzelmét az egyik türingiai kerületben:
„A szélsőjobboldali AfD történelmi választási győzelme politikai földrengésnek tekinthető Németországban. A fejlemény összefügg a jelenleg is zajló ukrajnai válsággal és a nyugati szankciókkal, amelyek következményeit a németek egyre inkább a magas energiaárak és az infláció formájában érzik. A fősodrú pártok által marginalizált AfD mindenekelőtt bevándorlásellenes és euroszkeptikus hozzáállásával tudott pontot szerezni a választók körében. Hasonló fejlemények figyelhetők meg már egy ideje más uniós országokban is, például Olaszországban, Svédországban és Franciaországban. E tekintetben ezen országok kormányainak el kellene gondolkodniuk azon, hogyan tudnak konstruktívan hozzájárulni az ukrajnai válság megszüntetéséhez.”
Az århusi Jyllands-Posten című liberális-konzervatív napilap ezt jegyzi meg az AfD győzelméről:
„A türingiai jobbra tolódás miatt más német pártok politikusai azért küzdenek, hogy ne folyamodjanak az AfD retorikájához a szavazók visszaszerzése érdekében. A politikai pártokra nyomás nehezedik. Még az AfD erős negatív médiavisszhangja sem vette rá a választókat, hogy fordítsanak hátat a belsőleg is mélyen megosztott jobboldali pártnak. Olaf Scholznak [SPD], Friedrich Merznek [CDU] és Robert Habecknek [Zöld] minden okuk megvan tehát a reszketésre – nem beszélve az FDP vezetőjéről, Christian Lindnerről. Az idő majd eldönti, mit húznak elő a kalapból.”
Ki a felelős Robert Stuhlmann AfD-politikus sikeréért? Az Unió a jelzőlámpás koalíciót, a Zöldek a CDU-t hibáztatják. A Baloldali Párt keze pedig egyszerre mindkét irányba mutat, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„A Die Linke hétfőn alaposan kihasználta lábterét. Mivel nem tagja a jelzőlámpás koalíciónak, és nem is kell figyelembe vennie a CDU-t, két személyt hibáztatott azért, hogy vasárnap Sonnebergben először választottak Németországban kerületi adminisztrátornak egy AfD-politikust. »Elsősorban nagyon nagy volt az elégedetlenség a szövetségi kormány politikájával« – mondta Martin Schirdewan, a Baloldali Párt elnöke a ZDF-en. Példaként az épületenergetikai törvényt hozta fel, amelyet jelenleg a jelzőlámpa-koalíció második parlamenti kísérletével próbál befejezni.
Ezenkívül »hatalmas probléma« van a CDU és a CSU, valamint részben az FDP viselkedésével is, mert »néha kiterítik a vörös szőnyeget az AfD számára«. Nevezetesen, Schirdewan úgy folytatta, hogy »elfogadta feltevéseiket, átvette politikájukat például az éghajlatváltozással, a migrációs politikával vagy a nemi szempontokra érzékeny nyelvezet kérdéseivel kapcsolatban«.
Annyi okot és felelőst neveztek meg a sonnebergi választók döntéséért, hogy a tudásgyarapodás csekély maradt. Arra mindenesetre nem érkezett válasz, hogy az elsősorban keleten horgonyzó Baloldali Pártnak miért nem sikerült megakadályoznia az AfD támogatóinak hatalmas beáramlását.”
Se vége, se hossza a Volkswagen dízelbotrányának
Hosszú idő után megszületett egy ítélet az akkori Audi-főnök, Standler ellen. „Stadler elismeri, fizet, és jó üzletet kap érte” – összegzi a müncheni Süddeutsche Zeitung című progresszív-liberális, közép-baloldali napilap a Stadler ellen ítéletet:
„Az a tény, hogy ez nem meggyőző vallomás, nem zavarta az igazságszolgáltatást. Az az 1,1 millió euró, amit Stadler a szabadságáért fizet, nem teszi szegény emberré. Így könnyen megveheti a szabadságát, aki ezt megengedheti magának. És mindez annak ellenére, hogy a hosszadalmas bizonyítási folyamat a bíróság szemszögéből egyértelműen megmutatta: a Volkswagen anyavállalat kipufogógáz-manipulációinak nyilvánosságra hozatala után a Stadler nem csapott le az Audira.”
A Stuttgarter Nachrichten című liberális napilap szintén elégedetlen a bírósági döntéssel:
„Úgy látszik, a bíróság börtönbüntetésre gondolt, amit Rupert Stadler egy vallomással hárított el, amely azonban nem lelkiismeret-furdalásról, hanem hűvös számításról szólt. Az, hogy megúszta, azt mutatja, hogy a jogállam nehéz helyzetben van a háború utáni időszak egyik legnagyobb gazdasági botrányában.”
A berlini nd.Der Tag című szocialista napilap számára az igazi botrány abban rejlik, hogy
„…a jogi munka nagyon kemény és hosszadalmas. Még a vásárlók kártalanításának kérdése is sok évig foglalkoztatja majd a bíróságokat. Az állam és az igazságszolgáltatás tétova hozzáállása hozzájárult ahhoz, hogy az autóiparban még mindig nem ismerik a jogsértéseket.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
