Bár több hatályos rendelkezéssel is ütközik, az utóbbi hetekben számos helyen cserélték csak cirill betűvel írottra az útirányjelző táblákat a Vajdaságban. Többségében magyarlakta települések környékéről van szó, a Szabad Magyar Szó is megírta, hogy a szerb–magyar határtól nagyjából 30 kilométerre fekvő Zenta, Ada és Magyarkanizsa melletti utakról tűntek el az amúgy törvényesen háromféleképpen – cirill és latin betűs szerb, és magyar – írott táblák. Erről írt riportot a Szegeder.hu.
A hivatalos nyelvhasználatra vonatkozó szabályok és törvények továbbra is életben vannak Szerbiában, de a probléma nem újkeletű. Ezek azt is kimondják, hogy a helységnevek tábláin, valamint a helységek határába kihelyezett névtáblákon is kötelező jelleggel többféleképpen kell, hogy szerepeljen adott település neve.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) pár hónapja azért emelt szót, mert számos település határában is csak szerb nyelven írták ki, hogy hova is érkezett az ember. A szervezet a dolgot jogi útra terelte és kiderült, hogy ténylegesen jogsértésről volt szó, a felügyelőség aztán elrendelte a feliratok pótlását magyar, illetve horvát nyelven.
Ezután tűntek fel a csak cirill betűs útirányjelző táblák, amire a Magyar Polgári Szövetség egy közleménnyel is reagált. Szerintük a csak cirill feliratok használata „nemzeti alapú diszkrimináció és alkotmányellenes”, ezért többször is javasolták azok kijavítását, de ezt a hivatalos szervek elengedték a fülük mellett.
„Próbáltunk megértőek, toleránsak lenni a szerb–magyar megbékélés jegyében, ám egyértelmű, hogy ez csak felbátorította a szerintünk sovén, magyarellenes viselkedést” – fogalmaztak a közleményben. Úgy látják, hogy a táblák cirill betűsítése egy módszer a magyarság elidegenítésére, hogy ne érezzék magukat otthonosan a szülőföldjükön.
Csak megzavarná az embereket
Csonka Áron, a VMDK elnöke szerint sok magyarlakta település érintett a táblák által, de főleg a határmenti és a Tisza-menti tömb, ahol a magyarok jelenléte a lakosságban akár 95%-os is lehet. A szerb alkotmány és a hivatalos nyelvhasználatról és írásmódról szóló törvény mellett ez a gyakorlat az önkormányzati törvény, a törvény a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló törvény és a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának rendelkezéseit is sérti.
„Ezek mind biztosítják a kisebbségi nyelvhasználati jogot, amit a gyakorlatban nem tartanak be” – mondta a Szegedernek lapunknak Csonka.
A Közlekedési Minisztérium ugyanis közlekedésbiztonsági kockázatnak véli a kisebbségi nyelveken is szóló útirányjelző táblákat. Egy korábbi, hasonló jogsértéssel kapcsolatban 2021 júliusában fordult beadvánnyal a VMDK a hivatalos szervekhez, de a Szerb Kormány Köztársasági Jogalkotási Titkárságának igazgatója szerint „a többnyelvűség, vagyis
a több nyelven megjelenő feliratok csak megzavarnák a forgalomban részt vevőket,
ami esetleges balesetekhez is vezethetne, vagyis »közlekedésbiztonsági kockázatot« jelentene” – meséli Csonka, hozzátéve, hogy az új táblák a másodrangú, regionális utak mentén lettek kihelyezve, ami azért is érdekes, mert a Vajdaságban élő kisebbségek mellett sok gondot okozhatnak a turistáknak is, akik nem ismerik a cirill írásmódot.
Máshol is problémás a kisebbségi nyelvhasználat
Több releváns minisztériumhoz, felügyelőséghez is fordultak már jogorvoslatért, ám a helyzet nem változott. „Ezek az intézmények nekünk adtak igazat, azonban a terepen, az önkormányzatokban az általuk kiadott határozatok, döntések végrehajtásánál ellenállásba ütköztünk.
Mondvacsinált okokból, mint például az anyagi források hiánya, nem hajtják végre a törvényes kötelezettségüket.
Időhúzásra és idegharcra játszanak, ami számunkra elfogadhatatlan, hiszen a törvény nem ismeri az ilyen kategóriákat.” A politikus szerint ez a gyakorlat a kisebbségek elleni támadásként is értelmezhető, hiszen a többség erőszaka nem csak fizikai értelemben nyilvánulhat meg, hanem a nyelvi erőszakban is.
„Vegyed el valakinek a nyelvét, történelmét, és már asszimiláltad is. Látványos módon helyezzed ki az egynyelvű feliratokat vagy ortodox kereszteket oda, ahol hagyományosan nagy számban kisebbségek élnek és a többségtől eltérő vallást gyakorolnak, és
azt üzened nekik: ez már nem a ti földetek, hanem a miénk.”
Elmondása alapján főleg az igazságügyben és a hivatalos ügyek lebonyolítása körül adódnak még gondok a kisebbségi nyelvhasználat területén, de az állami szervekben történő részarányos foglalkoztatásnál és a magyar nyelven történő felsőoktatásban is.
Papíron eleget tesz Szerbia, a gyakorlatban nem
De mit mutat ez az Unió felé igyekvő Szerbiáról? Csonka úgy látja, az elmúlt években hatalmasat csökkent a csatlakozási kedv az EU-hoz, a folyamatok szinte leálltak, az országról szóló jelentésekben egyre csak nő az elmarasztaló álláspontok száma, többek között a kisebbségi kérdéskörben is. „Sokszor az a benyomásunk, hogy
Szerbia jelenlegi vezetése nem is akar igazán csatlakozni az EU-hoz,
hanem csak az előcsatlakozási forrásokat akarja szipolyozni.” A kisebbségi kérdésekre szűkítve ez azt jelenti, hogy Szerbia papíron eleget kíván tenni a feltételeknek, de a gyakorlatban nem akarja alkalmazni a vállalt kötelezettségeket.
A szervezet már kapott visszajelzést a felügyelőség részéről, hogy a beadványuk alapján elindult az ellenőrzés Zombor, Hódság, Verbász és Kúla község területén, az útirányjelző táblák esetében viszont nem történt semmi. A témában a szerb Közlekedésügyi Minisztériumot is kereste a Szegeder, de cikkük megjelenéséig nem válaszoltak a kérdéseikre.
