A film címe: Black Tea (Fekete tea)
Ország: Nemzetközi koprodukcióban készült játékfilm (Franciaország-Mauritánia, Luxemburg, Tajvan, Elefántcsontpart)
Rendezte: Abderrahmane Sissako
A film, a néző első benyomásait tekintve egy romantikus, szerelmi történet. A helyszínek és a szereplők azonban alig egy negyedóra után sokakat ráébresztenek, hogy ez a kerettörténet, s ennél sokkal fontosabb a film szereplőinek háttere.
A Fekete tea ugyanis Guangzhouban (Kanton városában) játszódik, mely Kína harmadik legnagyobb városa és egyúttal tartományi főváros is. A Kanton városába emigráló, oda utazó, rövidebb-hosszabb ideig ott élő afrikai „enklávéról”, s helyi kínai lakosság némelyikéről szól a film.
Afrikaiak Kínában? Igen, az elmúlt két évtizedben (eltekintve a COVID járvány csaknem három évig tartó időszakától) az ország egyik legnagyobb kereskedelmi és ipari központjába folyamatosan érkeznek különböző afrikai országokból, hogy Kantonban letelepedjenek. Kanton külkereskedelme az elmúlt két évtizedben a korábbi tízszeresére nőtt, s ebben jelentős szerepe volt és van az Út és Övezet nemzetközi gazdasági programnak is.
A film két főhőse, Aya (a gyönyörű Nina Mélo játssza) és munkaadója, később szerelme, Cai (Chang Han a színész). Aya elefántcsonparti, s az esküvője pillanatában nemet mond jövendő férjének, majd egészen Kantonig utazik, hogy új életet kezdjen. Egy teakereskedő boltjában dolgozik, akitől megtanulja a teafű fermentálásától egészen a tea szakszerű elkészítésének módjait.
Két nagyon fontos dologról szól ez a film. Az egyik, a „Csokoládéváros” vagyis a kantoni, afrikaiak által lakott negyed és a helybeliek együttéléséről. Nem konfliktusmentesen, de kétségtelenül békésebben, mintha a „fehérek” által lakott országok bármelyikébe emigrálnának.
Kelet-Ázsiában (Kína, Japán, Tajvan Dél-Korea) a bőr sötét színe hagyományosan a szegénységet, a „piszkosságot” szimbolizálja, s ez Kantonban sincs másként. (Az afrikaiak által lakott városrész nevét egy taxisofőr adta, melyet azóta is használ a helyi média.)
A másik, a tea, melyhez nemcsak történelem, de fontos filozófia is köthető: a tea egész Kelet-Ázsiában különlegesen megbecsült termék. Nem véletlen, hogy a 16-17.században az európai országok némelyike (Hollandia, Anglia) teafüvet (majd az azt tároló kínai porcelánedényeket) hozott kelet-ázsiai útjaiból.
Egy elefántcsont-parti nő és egy kantoni férfi szerelme lassan bontakozik ki a filmen. Szép film ez, különösen azon nézőknek, akik jól ismerek akár Kínának bármely nagyvárosát, akár a szomszédos Japánt. Rengeteg utalás ugyanis csak ez utóbbi nézők számára érthető a filmben. Kár, hogy nincs a filmnek igazán egységes szerkezete, s emiatt inkább némi tanácstalanság a film hatása, mint művészi élménnyel történő gazdagodás.
Az eddig megjelent írások:
1. Kis dolgok, mint ezek (Small Things Like These)
2. A szent hét (Húsvét és Passover) – Săptămâna Mare
3. A dobozember (Hako Otoko, The Box Man)
4. Az üres sír (Das leere Grab)
Ferber Katalin (Berlin)
