Elnézést kell kérnem az olvasótól, hogy egy rockjegyzetben ennyire személyes hangnemet ütöttem meg. Ígérem, hogy ez nem fog többé megtörténni, de most két fontos oka is van. Az egyik a személyes történet blues-vonatkozása, a másik meg az, hogy mindez egyáltalán közölhető. Valaha pártfüggetlen, polgári újságírásnak nevezték azt, amit művelni igyekszem, s ezen a téren, az adott körülmények tükrében a Szabad Magyar Szó megkérdőjelezhetetlenül az élen jár Vajdaságban, de jóval szélesebb térségben is. Újságírói pályafutásom során ennyire korrekt lappal és ennyire korrekt szerkesztőkkel még sosem működtem együtt.
Érdemes megjegyezni: a Szabad Magyar Szó léte annak a következménye, hogy a jelző nélküli Magyar Szóra a VMSZ „megvette a jogokat”. (Minő paradox, hogy a pártlap elődjét meg éppen Szabad Vajdaságnak hívták.) A Családi Kör viszont a hatalmi szóval megszüntetett Dolgozók munkáshetilap kényszerű utódaként jött létre. Mindkét új(abb) lap az objektív tájékoztatás bajnoka, márpedig egy újságírónak az a dolga, hogy mindenki számára közérthetően fogalmazzon, a lehető legnagyobb alázattal szolgálja népét, vagyis olvasóit, ne pedig a saját (defektes vagy sem) pöffeteg egóját fitogtassa.
Ez a digitális kiadvány „a legolvasottabb magyar napilap Vajdaságban”. Ez, illetve semmi ilyesmi nem lehet ma már véletlen. Az embereket, akik manapság a geolokációs adatok terében már nem nagyon lehet átverni (kivéve: fake news…), pénzszűkében is érzékelik a „borzasztó jólétet”, és érzékelik azt is, ki milyen szándékkal közelít feléjük, még ha lassan már fásulttá is kezdtek válni az igazságtalanságokra. Egy olyan országban, ahol az esély arra, hogy még rosszabb legyen, állandó jelleggel kísért. (Amikor ez az írás készült, még nem alakult meg az új szerb kormány, de abban, mint utóbb kiderült, amerikai tiltólistás figurák is szerepelnek, nem is egy. A két szék között ülés tipikus, „megélhetési politikusok” által vezetett kormánya így üzeni meg mindenkinek, hogy bármikor hajlandó tovább korrumpálódni és a borzalmasan agresszív Putyinnal stratégiai partnerséget kötni (hogy meg ne bukjon AV – audió-videó – keresztapa, hi-hi). Bennünket, a nemzettest kiszolgáltatott részét a legnehezebb, extrémül nehéz átverni egy olyan térben (pszichés, illetve fizikai-anyagi térben), ahol nap mint nap tapasztalható, hogy „Isten” Mercedest vezet (a Zabranjeno Pušenje egyik számának címe) és kénye-kedve szerint veszi „célháromszögbe” (ha-ha) alattvalóit, s miután átrohant rajtuk, a holttestek felett gúnyosan és diadalmasan kipöccint egy jó nagy köteg pl. kuvaiti dinárral egyenértékű „menő” valutát a bíró asztalára – mert még mindig nem sikerült teljesen megreformálni a miloševići időkből ránk maradt bírósági rendszert –, és teli szájjal hahotázhat, hogy ezt a bűntettét is jól megúszta – csak arra kell majd picit vigyáznia, hogy ne nagyon forduljon elő ismét.
Isten őrízzen a politikától, illetve attól, hogy azzal kapcsolatos tudatlanságom okán félinformációkkal mérgezzem az olvasót, azonban aligha akad itteni polgár, aki ne hallott volna az esetről. Legyen ez számomra jogerős felmentés a személyes történet közzététele nyomán.
Kubát Gábor
