A nyilvánossághoz való jog nemzetközi napját 2002-ben hozták létre. Szerbiában azonban ez a nap is a jogok, szabadságjogok elnyomásának és az információhoz való hozzáférés nehézségeinek légkörében telik – erre a közös következtetésre jutottak a Belgrádban megrendezett „Az információszabadság jövője” konferencia résztvevői.
Ana Toskić Cvetinović, az egyik felszólaló külön kiemelte, hogy a nyilvánossághoz való joggal kapcsolatos törvény több mint 20 éves alkalmazását illetően Szerbiában két időszakot lehet megkülönböztetni – annak alkalmazásának első 10 évében még aktív munka és fejlesztés zajlott e téren, az állami és a civil szektor ekkor még együtt dolgozott a terület fejlesztésén, az elmúlt 10 évet viszont a visszafejlődés, a szabályozásokkal való visszaélés és az intézmények bezárkózása jellemezte.
Elmondta, hogy a civil szféra továbbra is nyitott az e téren való együttműködésre és fejlődésre, azonban az állami intézmények felelősségvállalása elmarad. Ezt jól jelzi az is, hogy az Államigazgatási és Önkormányzati Minisztérium, bár többször kapott meghívást, nem reagált a konferencián való részvételre.
Kristina Obrenović, a konferenciát szervező „Partneri Srbije” szervezet kutatója rámutatott, hogy a minisztérium efféle magatartása jól szemlélteti a hatalom hozzáállását, azaz, a kapcsolódó törvények alkalmazásának, és a politikai akarat hiányát.
Az újságírói kérdések is gyakran megválaszolatlanul maradnak
Slavoljupka Pavlović, a közérdekű tájékoztatásért és a személyes adatok védelméért felelős biztos főtitkár-helyettese rámutatott, hogy a biztoshoz érkezett panaszok azt mutatják, hogy az újságírók által küldött közérdekű adatigénylésekre az állami szervek tendenciózusan nem válaszolnak, a kérdéseket elutasítják.
„A biztos intézményének álláspontja az, hogy az újságírói megkereséseknek, újságírói panaszoknak abszolút elsőbbséget kell élvezniük, mert az újságírók a nyilvánosság érdekében írnak” – mondta Pavlović.
A szerb kormány a legzártabb intézmény
Nemanja Nenadić, az Átlátszó Szerbia szervezet programigazgatója szerint az intézmények visszaélnek hatáskörükkel. A legzártabb intézményként a Szerb Köztársaság Kormányát említette, amely mindig azt kéri a kérdések beküldőitől, hogy pontosítsák a kérdésüket, még akkor is, ha az teljesen világos, csak azért, hogy időt nyerjenek, és hogy aztán megtagadják a tájékoztatást.
„A szervezetünk például négy éve pereskedik a Közigazgatási Bíróságon annak érdekében, hogy információt szerezzen a belgrádi repülőtér koncessziójáról. Kérdés, hogy ezek az információk megérkeznek-e valaha hozzánk” – mutatott rá Nenadić.
