A világsajtó tegnap Trump amerikai és Zelenszkij ukrán elnök botrányba fulladó találkozójára reflektált. Az Ovális Irodában lezajlott hangos szóváltás után törölték a két ország közötti nyersanyagszerződés aláírását. Egyelőre nem egészen világos, hogy ez a Trump-Zelenszkij találkozó összeomlása miatt történt, vagy Washington amúgy is erre készült – Trump kijelentései ugyanis teljesen megbízhatatlanok, hiszen az egyik percben ezt mondja, a másikban meg az ellenkezőjét. Három nehéz év után Ukrajna és az Egyesült Államok szoros szövetsége lenne logikus, de úgy tűnik, az amerikai és az orosz diktátor között alakul nagyobb összhang. Az amerikai–ukrán találkozót Trump helyettese robbantotta szét, amikor gorombán elkezdte Zelenszkij alázását, Trump pedig folytatta azt. Jut eszünkbe Babits Mihály Húsvét előtt című 1916-os verse:
„Ó, béke! / Legyen béke már! / Legyen vége már! / … / Ki a bünös, ne kérdjük, / ültessünk virágot, / szeressük és megértsük / az egész világot: / egyik rész a munkára, / másik temetésre: / adjon Isten bort, buzát, / bort a feledésre!
Babits ezt persze az első világháborút kirobbantó országból írta. Trump viszont nem olvas verseket, főleg nem békeszózatot, hanem nyerészkedni akar a megtámadott tragédiáján is. Ezért nem tudhattak megegyezni Zelenszkijjel. – Átlapoztuk a világsajtót Kijevtől Rio de Janeiróig és New Yorktól Budapestig.
A Kyiv Independent című hírportál így reagált:
„Hagyd, hogy ez elsüllyedjen. A háború sújtotta Ukrajna elnöke, az Egyesült Államok szövetségese lett a történelem első államfője, akit kidobtak a Fehér Házból. Nem egy diktátort, nem egy megszégyenült politikust, hanem Ukrajna elnökét; egy olyan országét, amely a 21. század leggonoszabb inváziójától szenved. Ez az az ország, amelynek az Egyesült Államok kormánya megfogadta, hogy békét hoz. Egy csúnya eszmecsere során az amerikai elnök és alelnöke közösen legrombították Zelenszkijt, amiért nem volt »elég hálás« az Ukrajnának nyújtott segélyért. De úgy tűnik, hogy az amerikai nép iránti hála egyáltalán nem az, amire Trump és Vance vágyott. Azt akarták, hogy vinnyogjon a kegyelemért és boruljon térdre Trump előtt. Csókolja meg a gyűrűjét.”
„Mi lesz most Ukrajnával?” A New York Times című, 1851-ben alapított 132 Pulitzer-díjas liberális napilap teszi fel ezt a kérdést, majd kifejti:
„Zelenszkij washingtoni látogatása előtt a legjobb forgatókönyv az volt, hogy Oroszország beleegyezik a tűzszünetbe, cserébe Ukrajna területének körülbelül 20 százalékáért, amelyet jelenleg elfoglalva tart. Ezzel több millió ukrán állampolgár – a megszállt területeken élők és a keletre elűzöttek – az orosz totalitarizmus uralma alatt maradna. Most ez az eredmény szinte lehetetlennek tűnik. Most a »legrosszabb forgatókönyv« birodalmában vagyunk, amelyben elképzelhető, hogy Putyin új offenzívát indít Ukrajna ellen – azzal a céllal, hogy teljes ellenőrzést gyakoroljon az ország felett, ezúttal az Egyesült Államok aktív támogatásával.”
A brüsszeli de Standaard című tradicionálisan keresztény-demokrata flamand napilap így vélekedik:
„A két elnök nyilvános vitája, akik közül az egyik az Oroszország elleni háborúban védekezik, a Nyugat végét jelzi. Ukrajnának és Európának most az Egyesült Államok katonai támogatása nélkül kell szembenéznie Oroszországgal. Mostantól helyénvalóbb »Donald Trump rezsimjéről« beszélni, mint Trump elnökségéről. Tegnap a világ élőben volt szemtanúja az első nagyobb összecsapásnak a való és a kitalált világ között, megtévesztő és őrült változata között, amelyet az utóbbit) Trump találta ki. Most minden Európán múlik. Ez az igazság pillanata, olyan jellempróba, amilyet 70 éve nem láthattunk. Ha Ukrajnát Putyinra és Trumpra hagynánk, Európa visszazuhanna a vazallus szerepébe. Tehát nincs más választás.”
A londoni The Economist című, 1843 óta megjelenő szociál-liberális hetilap azon a véleményen van, hogy:
„A kapcsolatok megromlása és Trump amerikai elnök azon állítása, hogy Ukrajna nem áll készen a békére, növeli annak a kockázatát, hogy az USA megszakítja a katonai és pénzügyi támogatását Ukrajna felé, miközben Oroszország továbbra is fenntartja a kezdeményezést a csatatéren. Nehéz elképzelni egy olyan diplomáciai pillanatot, amely ennyire rosszul sült el a közelmúltban.”
„Az ukrán elnök szokatlanul konfrontatív volt” – írja szemfényvesztő módon az amszterdami de Telegraaf című, legnagyobb konzervatív populista napilap, amely szokása szerint Trump oldalára állt:
„Azt mondta az amerikaiaknak, hogy túlságosan bíznak Moszkvában, pedig Putyin elnök gyakran megszegte ígéreteit. Ezt a kritikát rosszul fogadták. Trump még azzal is fenyegetőzött, hogy teljesen kilép a békepárbeszédből. Zelenszkij hozzáállásával és vádjaival láthatóan többet rombol, mint amennyit Starmer brit miniszterelnök és Macron francia elnök akart felépíteni a hét elején. Nem világos, hogy ez a jajveszékelés milyen hatással lesz azokra a biztonsági garanciákra, amelyeket Ukrajna kapni remél.”
A milánói Corriere della Sera című történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legolvasottabb olasz liberális napilap így fogalmaz:
„Ennek a fordulónak csak egy nyertese van: Putyin orosz elnök. A szóváltás és Zelenszkij »elbocsátása« a Fehér Házból. A sikertelen ásványüzlet. A sajtótájékoztató lemondása. Mindez ennél rosszabb nem is lehetett volna. Ukrajnát az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti legfontosabb, pótolhatatlan szövetségesét. Európa legrosszabb félelmeinek beteljesülését látja: Trump számára a szövetségek felcserélhetők. Miután Kijevet sorsára hagyta, most a transzatlanti tengelyen a sor? Zelenszkij nem szent, követett el hibákat is. Minden országnak joga van azonban megkérdőjelezni, hogy jól költötte-e el a segélyeket. De Trump módszerei elfogadhatatlanok, nem utolsósorban azért, mert Zelenszkij az európai állam- és kormányfők felvonulása után érkezett a Fehér Házba. Mindannyian arra kérték Trumpot, hogy adjon biztonsági garanciát Ukrajnának, és különféle módokon próbálták a NATO-hoz kötni. Kéréseik eredmény(telenség)e kudarc Ukrajna számára.”
A madridi El País című közép-baloldali napilap ezt írja:
„A Fehér Ház Ovális Irodájában élőben és újságírók előtt zajló verbális pofonok egy korszak végének a feltűnő szimbólumai. Brutális megerősítése ez az USA hirtelen irányváltásának. A jelentés világos. Nem csupán az Európától való amerikai elfordulásnak vagyunk tanúi, hanem az érdekek és értékek megosztottságának is. Az európaiak azzal szembesülnek, hogy az Egyesült Államok hajlandó más imperialista hatalmakkal összejátszani, hogy nagy károkat okozzon nekünk. Ez egy önkényes imperialista hatalom, amely megköveteli a hódolatot és a leigázás, illetve a kizsákmányolás elfogadását.”
A Rio de Janeirói O Globo című konzervatív napilap ezt írja:
„Világosnak tűnik, hogy Putyin orosz elnök folytatni akarja területi terjeszkedését, amint bármilyen jóindulatú bánásmódban részesül. Trump amerikai elnök azonban láthatóan ennek az ellenkezőjét hiszi: számára a béketárgyalások egyfajta kártyajáték, amelyben a legjobb lap nyer. Zelenszkij a nyilvánvalóval kontrázott, nevezetesen, hogy a geopolitika nem kártyajáték. De úgy tűnik, Trump nincs erről meggyőzve. Ez egy kicsit veszélyesebbé teszi a világot, mert senki sem fog megbízni egy olyan országban, amely így bánik történelmi szövetségeseivel. Európának, Kanadának és más demokráciáknak ezért az USA-tól való katonai függetlenségre kell törekedniük.”
„Lehullottak az álarcok” – írja a varsói Gazeta Wyborcza című bal-liberális napilap, és ezt fejti ki:
„Trump amerikai elnök megmutatta, hogy ígérete ellenére nem képes békét teremteni. A közvetítőnek tisztességesnek és pártatlannak kell lennie. Az Ovális Irodában Trump és Vance nem államférfiként, hanem gengszterként viselkedtek. Az egyetlen érdekük az ukrán erőforrások kifosztása volt. Miben különbözik ez a megközelítés az Ukrajnával kapcsolatos orosz megközelítéstől? Mostanra kiderült, kinek az oldalán áll a Fehér Ház ura. Lehullottak a maszkok, nincsenek többé illúziók.”
Az Egyesült Államok megszünteti az ukrán energiahálózat helyreállításának amerikai támogatását, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Az Egyesült Államok megszünteti az ukrajnai energiahálózat helyreállításának amerikai támogatását biztosító USAID-programot is – számolt be az NBC News.
A portál a USAID két tisztviselőjétől úgy értesült, a leállított program több száz millió dollárt fektetett volna be az oroszok által sújtott energiahálózat rendbetételébe. A segítségre nagy szükség lenne, ugyanis Ukrajna egyes régióiban az éjszaka folyamán áramszünetek vannak az energetikai létesítmények elleni orosz támadások miatt.
A USAID egyik tisztviselője az NBC News-nak azt mondta, a lépés mellesleg az Egyesült Államok tűzszünetre vonatkozó elképzeléseit is aláássa, azt üzeni ugyanis Oroszországnak, hogy [Washington] nem törődik sem Ukrajnával, sem a saját múltbéli befektetéseivel. »Oroszország kétirányú háborút vív Ukrajnában: egyrészt katonait, másrészt gazdasági háborút is. Megpróbálják szétverni a gazdaságot, a USAID pedig központi szerepet játszott abban, hogy [Ukrajna] ellenállóvá váljon, ide értve az energiahálózat megerősítését is. Hatalmas támogatást nyújtottunk az ukrán kormánynak a makrogazdasági válság elkerülése érdekében« – fogalmazott a tisztviselő.
A USAID ukrajnai jelenléte természetesen nemcsak az energiabiztonsági projekt leállásában fog drámai csökkenést mutatni – hívja fel a figyelmet az NBC News. Az Elon Musk fémjelezte amerikai kormányzati megszorítások előtt az ügynökség 64 fővel volt jelen a háború sújtotta országban, ez mostanra mindössze 8 főre csökkent. A USAID európai és eurázsiai irodája, amely az ukrajnai missziót is felügyeli, 115 alkalmazottat foglalkoztatott Washingtonban, ezen iroda személyzetét a két USAID tisztviselő szerint 29 alkalmazottra csökkentik.
Az amerikai külügy nem válaszolt az NBC News megkeresésére.”
Eszkaláció az Ovális Irodában, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Ez egy olyan jelenet volt, amit egészen a közelmúltig elképzelni sem lehetett: Volodimir Zelenszkij, a három éve Oroszország által megszállt Ukrajna elnöke péntek délután az Ovális Irodában ült, miközben az amerikai elnök és alelnöke úgy korholta, mint egy kisdiákot. J.D. Vance »tiszteletlennek« nevezte a vendéget, amiért »az amerikai média előtt« vitatta meg Amerika részvételét a béketörekvésekben, és feltette a kérdést: »Mondott-e már egyáltalán köszönetet?«
Néhány mondat után Donald Trump is bekapcsolódott a vitába Zelenszkijre emelt mutatóujjával: »Emberéletek millióit és a harmadik világháborút kockáztatod«, pedig Ukrajnának »hálásnak« kell lennie. Trump Zelenszkijt »kemény fickóvá« tette. Most az ukránnak meg kell állapodnia Putyinnal, »különben [Amerika] kilép«. Trump egy pillanatban meg is tiltotta Zelenszkijnek, hogy beszéljen, mondván, már »sokat beszélt«.
Ami csupán egy rövid, a Fehér Házban tervezett sajtókonferenciának kellett volna lennie a tárgyalások kezdete előtt, nyilvános dokumentum lett Ukrajna Oroszország elleni háborújának legfontosabb partnere és az Egyesült Államok közötti történelmi szakításról. Zelenszkij és Trump, akik láthatóan izgatottak voltak, ötven perc után elhagyták az Ovális Irodát. Alig fél óra múlva az ukrán elnök elhagyta a Fehér Házat is. Az amerikai sajtó később arról számolt be, hogy az ukránok folytatni akarták a tárgyalásokat, Trump azonban felszólította Marco Rubio külügyminisztert és Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadót, hogy távozásra kérjék őket.
Még mielőtt Zelenszkij beszállt volna a Nyugati Szárny előtti fekete limuzinba, Trump követte példáját a »Truth Social« nevű platformján. »Értelmes találkozás« volt, és »elképesztő«, ami az érzelmeken keresztül is meglátszott. De úgy találta, hogy Zelenszkij »nem áll készen a békére” amerikai részvétellel, írta Trump. »Nem tisztelte az Egyesült Államokat annak becses Ovális Irodájában.« Az ukrán »visszajöhet, ha készen áll a békére«.
[…] Vance volt az első, aki megvádolta Zelenskijt a tisztelet hiányával, és a helyzet így eszkalálódott. Vance, aki az Egyesült Államokban a nyilvánosság előtt gyakran lemarad Trump barátjától, Elon Musktól, az elmúlt napokban tudta, hogyan hívja fel magára a figyelmet. A Fehér Ház sajtóstábja egy későbbi nyilatkozatában kijelentette, hogy Trump és Vance »mindig kiáll az amerikai nép érdekeiért«, és soha nem engedi, hogy kihasználják őket. És az emailhez csatoltak néhány idézetet a heves szócsatából.
Zelenszkij nem tudta sokáig visszatartani magát Vance megjegyzései előtt. Az elején megnyugtatóan kijelentette, hogy Trump most »minden bizonnyal megállítja« Putyint. De Vance akarta az eszkalációt, és amikor az alelnök azzal vádolta Zelenszkijt, hogy a frontvonalban pazarolja az embereket, így válaszolt neki: »Járt már maga Ukrajnában, hogy megtudja, milyen problémáink vannak?« A vita ekkor már hangossá vált.
Trump tovább fokozta a retorikát, amikor azt mondta az ukrán elnöknek, hogy amerikai katonai segítség nélkül a háborúnak »két hét múlva vége lett volna«. Zelenszkijnek ez elég volt. Dühösen azt válaszolta, hogy ezt már hallotta – »Putyintól«. Csakhogy ő »három napról« beszélt. Trump viszont azt mondta: »Egyáltalán nem mutatnak hálát, és ez nem szép.« Zelenszkij vagy alkut köt, »vagy [mi, amerikaiak] kiszállunk«.
Ami Trump és Vance szájából pénteken elhangzott, az teljesen összhangban volt az orosz: »Ukrajna makacs, Zelenszkij elutasító, alkuereje nincs és tiszteletlen«. Vlagyimir Putyin orosz elnök nem is kívánhatott volna jobbat.
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
