Huszonöt éve az oromi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vezetője, és majdnem ennyi ideje dolgozik tanítónőként a helyi Arany János Általános Iskolában. Tiszta szívvel és szeretettel űzi hivatását, ahogyan az egyesület útját is így egyengeti. Nyitott, rugalmas, szereti a múltat a jelennel ötvözni, és végtelenül büszke mindarra az örökségre, amit elődeink ránk hagytak. Interjú Kádár Judittal.

Mikor és hogyan került a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület élére? 

– Huszonöt éves voltam, amikor a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vezetője lettem. A helyi közösség akkori elnöke kért fel erre, és be kell vallanom, egyetemistaként mindez először nagy falatnak tűnt, aztán idővel beletanultam. Ennek immár több mint negyedévszázada, ma pedig már el sem tudnám képzelni az életem az egyesület nélkül. A hagyományőrzés és a magyar kultúra ápolása már gyermekkoromban központi szerepet játszott az életünkben. Édesapám a falu szülöttje volt, ő mindenben támogatott, ahogy édesanyám is, aki horgosi születésű. Mind a ketten nyitottak voltak a világra, és arra tanítottak bennünket is, hogy legyünk azok és segítőkészek. Számukra is fontos volt, hogy adjanak, hogy többé tegyék azt a közeget, amiben élnek, léteznek. 

Az egyesület elnökeként mi az elsődleges célja?

– Mindezt továbbadni, vagyis meg szeretném mutatni a fiataloknak, hogy mennyire fontos, hogy megőrizzük az örökségünket. Ez egy nehéz feladat ebben a digitális világban, ahol a legtöbben úgy vannak vele, hogy a mobiltelefon egy jó társ. Pedig a világ az olyan, amilyenné tesszük. Ez pedig azt is jelenti, hogy nekünk kell odasimulnunk a természethez, megvigyázni a környezetünket, ápolni a hagyományainkat, gondozni a tudásunkat, legyen az elméleti vagy épp gyakorlati. Fontos, hogy büszkék legyünk, és szeressük azt, ami a sajátunk, ami a miénk, ami általunk lett olyan, amilyen. Egy egyesületnek, azt hiszem, ez a legfontosabb dolga.

Ami az egyesület működését illeti, mit kell mindenképpen kiemelni?

– Az egyesület tevékenységeinek a Kultúrotthon szolgál helyszínül, ez régen is így volt, és most is így van. Olvasóköröknek, népdalköröknek, néptánccsoportoknak, színjátszó csoportoknak, kézimunkázó csoportoknak adott és ad a mai napig otthont. Emellett bemutatók, bálok, születésnapok, esküvők és különböző ünnepségek színhelye is egyben. Ezen túl a könyvtártermünk is remekül funkcionál, sok-sok gyermek és felnőtt könyvet megtalálhatnak nálunk, amelyeket kicsik és nagyok egyaránt ki tudnak kölcsönözni. Az egyesület továbbá rendszeresen képviselteti magát a helyi és környékbeli kulturális eseményeken is. Működik egy sakk-kör is a faluban, ami leginkább a férfiak körében népszerű, bár az elmúlt időszakban a gyerekek és az anyukák is örömmel vetették bele magukat a logikai játszmába. Nagyon örülnénk, ha a közeljövőben a Kultúrotthon átesne egy teljes körű felújításon, nagy szükség volna rá.

A másik nagyon fontos helyszín ez a tájház, ahol most is tartózkodunk.

– Ezt mintegy 15 évvel ezelőtt hoztuk létre, magát a házat egy idős házaspártól vettük meg pályázat útján, és ugyanebből a pályázatból sikerült felújítanunk is. Akkor azt a nevet adtuk neki, hogy Élő Tájház, mégpedig azért, mert ez az a hely, ahol a múlt és a jelen találkozik. A tájházban található értékeket a faluban, illetve a környező településen élők vagy épp elhunytak rokonai, hozzátartozói ajándékozták az egyesületnek, felvonultatva ezzel a múltat. A parasztházhoz tartozó új épület pedig alkalmas arra, hogy különböző táboroknak, foglalkozásoknak, találkozóknak, kóstolóknak adjon helyet, életben tartva ezzel a jelent. A szép, nagy, tágas udvar, a fedett terasz és a konyhaként kialakított új épületrész az, ami ezt a bizonyos jelent testesíti meg.

Úgy tudom, lassan a község minden településén lesz/van tájház. Mitől különleges az oromi?

– Egyrészt a központban található, könnyen megközelíthető, közel van az iskola és az óvoda is, így a gyerekek és a tanárok egyszerűen, akár egy 45 perces óra keretében is megtekinthetik. Másrészt a turisták, a falubeliek és a távolabbról érkező rokonok számára is bármikor megtekinthető. Kapuja bármikor, bárki előtt nyitva áll. Emellett az egyesületen belül működő kisebb egyesületek, csoportok számára is tavasztól őszig otthonul szolgál. És nem utolsósorban a tárlat is nagyon különleges, sok-sok egyedi darab található benne, a népviseletektől kezdve a régi szerszámokon, könyveken, hímzett ágyneműkön, terítőkön át a bögrékig. De a kiránduló gyerekeknek és kísérőiknek is érdekes lehet.

Mennyire nyitottak az egyesület által szervezet eseményekre az oromiak? Milyen ez a közösség?

– Az oromiak egy része nagyon nyitott, van egy erős mag, akik minden eseményen megjelennek, kiveszik a részüket a szervezésből és öregbítik a falu hírnevét. És természetesen, mint mindenhol, olyanok is vannak, akik kevésbé aktívak. Sajnos a fiatalok jó része vagy Magyarországon, vagy külföldön telepedett le, azok viszont, akik itt maradtak, lelkesek, segítőkészek, befogadók, fontos számukra a hagyományos értékek megőrzése. Az önkormányzaton túl a helyi közösség anyagi támogatásával és a különböző pályázatok segítségével sikerült olyan programokat megvalósítani, amelyek minden korosztály számára egyaránt vonzóak. Az egyesületek fejlődésnek indultak, szélesíteni tudták a tevékenységüket, és ezzel feltették a község térképére Ormot. Ez a falu mindig is a szorgalmas, dolgos emberekről volt híres, a környező tanyavilágban élők töltötték meg annak idején, és tették olyanná, amilyen ma is: egy szerethető, kicsi, ám annál színesebb közeggé. 

Bizonyára az itt élőknek, dolgozóknak köszönhető, hogy példaértékűek az oktatási intézményeink, a közintézményeink, az egyesületeink, a templomunk, és az utcáink is rendezettek. Busszal és vonattal könnyedén el tudnak jutni innen úgy Szabadkára, mint Zentára vagy Magyarkanizsára, az összeköttetés ugyanis jó. Reméljük, hogy mindez a fiatalok számára is egyre vonzóbb lesz. Persze ehhez nagy szükség volna arra is, hogy olyan munkahelyek jöjjenek létre, amelyre azt mondják, hogy anyagilag megfelelő. Szerencsére egyre többen vannak olyanok is, akik jelenleg külföldön vannak, de itt szeretnének majd belátható időn belül letelepedni.

És ha már közösség, nem mehetünk el a Malomfesztivál mellett sem.

 – Így van, a Malomfesztivál mára a falu egyik ismertetőjelévé vált. Évről évre egyre többen vesznek részt rajta határon túlról és innen egyaránt. Színes, érdekes, közben laza, jó energiákkal bíró rendezvényről beszélünk, amit Orom a magáénak érez. Azok a fiatalok, akik ezt egykor megálmodták, nem hiába voltak kitartók, meghozta a gyümölcsét. Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy sokáig tartott, mire a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek sikerült úgy csatlakoznia ehhez a fesztiválhoz, hogy az a saját és a fesztivál működési rendjének, értékeinek is megfeleljen. Ma már elmondhatom, tudjuk, hol a helyünk ebben az egészben. A tájház udvara például otthont ad a sátrazók egy részének, az egyesület tagjai sütnek-főznek rájuk, sőt, mi magunk is kitelepülünk a fesztiválra, zenélünk, énekelünk, kézműves-foglalkozásokat tartunk, barátkozunk és ott segítünk, ahol tudunk. Itt három napon át mezítláb, szabadon mindenki önmagát adhatja, itt nem számít, hogy ki honnan jött, mivel foglalkozik, hogy néz ki, mindenki elfogadó és egyaránt befogadó. Mindenki azt a bizonyos gyökeret, az értéket keresi. Azt hiszem, most már azt mondhatom, végre mi, oromiak is felnőttünk a „feladathoz”.

A szerző felvételei

_____________________________________________________________

Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!

A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:

  • a felugró reklámok,
  • az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
  • a mellégépelések.

A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.

Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!

U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!

Címkék: Orom tájház Kádár Judit