A katonai szövetség lett az elmúlt hetek új hívószava a Balkánon. Az albán, horvát és koszovói védelmi miniszterek által aláírt együttműködésre Szerbia és Magyarország hasonló megállapodással kontrázott. Ezeket az egyezményeket – pontosabban egyetértési megállapodásokat – a hazai és a nemzetközi sajtó úgy tálalta, mintha katonai szövetségek jöttek volna létre, de ha jobban a dolgok mélyére nézünk, azt látjuk, hogy inkább egymásnak való üzengetésről van szó, mintsem új frontvonalak kialakításáról – írja a 444.hu-n Németh Ferenc Balkán-szakértő.
A március 18-án aláírt „katonai szövetség” – hivatalos nevén nyilatkozat a védelmi együttműködés megerősítéséről – lehetőséget biztosít az Albánia, Horvátország és Koszovó közötti kapacitásépítésre és a védelmi ipari együttműködésre. Hasonló a helyzet az április 1-jei magyar–szerb paktummal: építve a 2023-ban Palicson aláírt egyetértési megállapodásra a mostani egyezmény „operacionalizálja és pontosítja a Szerbia és Magyarország közötti stratégiai védelmi együttműködést”. A szándéknyilatkozat tartalmi elemei elsősorban a katonai-gazdasági kapcsolatok elmélyítését irányozzák elő. Nem lebecsülve e területek fontosságát, mindkét megállapodás esetében messze vagyunk egy tényleges és átfogó, a felek számára kötelező érvényű katonai megállapodástól.
Szerbia, ahogyan hasonló és fordított helyzetben a Balkánon illik, a szerbellenes front erősödését vizionálva emelte ideológiai szintre a megállapodást. Amíg Tirana, Zágráb és Pristina a regionális biztonság fokozásával indokolta az együttműködését, addig Szerbia annak megzavarását látja benne. A Belgrádban aláírt magyar–szerb dokumentum úgymond a kialakult helyzetet kívánja ellensúlyozni, vegyítve azt néhány praktikusabb elemmel.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter szerint a megállapodással Budapest a szerb haderő korszerűsítéséhez tud hozzájárulni, míg Aleksandar Vučić szerb elnök a haditechnikai együttműködés mélyítését jelölte ki iránynak, de kézzelfogható indoklás nem hangzott el, hogy mi lehet ennek a „katonai szövetségnek” az értelme.
Szerbia, a térség legnagyobb gazdasága saját bevallása szerint katonailag semleges politikát folytat, papíron elveti a betagozódást a katonai-politikai intézményekbe. Ennek ellenére 2006-tól a NATO Békepartnerség keretei között tart fent szoros kapcsolatot a szövetséggel, 2013-tól pedig az Oroszország köré épülő Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének tagja megfigyelői státusban. Előbbi a szerb haderő modernizációs törekvéseinek segítését, közös hadgyakorlatokat és oktatási tevékenységet foglal magába, amikből Magyarország nemcsak kiveszi a részét, hanem profitábilis lehetőségként is tekint rájuk.
Az elmúlt években Budapest előszeretettel adta el régi, évek óta a raktárakban porosodó katonai felszereléseit Belgrádnak, amelyet a szerb haderő modernizációja hajt.
A szintén NATO-tag Ankara sem szeretne kimaradni a fokozódó balkáni együttműködésekből, amit viszont Athén foghat fel fenyegetésként. Arról, hogy hogyan reagál minderre Törökország és Görögország, ITT olvashat bővebben.
Archív felvétel (MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
