Lapzártánk után rúgta össze csúnyán a port Washingtonban Elon Musk és Donald Trump, így ezzel a nem mindennapi csetepatéval itt nem foglalkozunk. A világsajtó az elmúlt héten nagy figyelmet szentelt Ukrajna orosz katonai repülőterek elleni nagyszabású támadásának, a Gázai övezetben uralkodó helyzetnek, a dél-koreai elnökválasztásnak (ahol a baloldali jelölt, I Dzsemjong győzelme nagyon tetszhet Kim Dzsongunak, Észak-Korea örökös elnökének) a lengyel elnökválasztásnak (ahol az ellenkezője történt), de az utóbbiról mi már beszámoltunk, valamint a holland kormánykoalíció összeomlásának, amit a menekültpolitika-vitában a szélsőjobboldali populista Geert Wilders okozott. – Átlapoztuk a világsajtót Amszterdamtól Szingapúrig és New Yorktól Tokióig.
Ukrán dróntámadás-hullám béketárgyalások előtt
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap ezt írja:
„A támadás az ukrán–orosz tárgyalások második isztambuli fordulója előtti napon történt. Nem véletlen, hogy Ukrajna éppen ebben a pillanatban hajt végre nagyobb támadást, amelyet már több mint egy éve tervezett. Röviddel az első jelentések után Zelenszkij ukrán elnök bejelentette, hogy országa milyen alapon kívánja folytatni a tárgyalásokat. Az ukrán küldöttség, amelyet ismét Umerov védelmi miniszter vezet, azonnali, feltétel nélküli tűzszünetet, az összes fogoly szabadon bocsátását és az Oroszországba elrabolt ukrán gyermekek visszaszolgáltatását fogja követelni. Hogy az eszkaláció mit jelent a mai tárgyalásokra nézve, nem világos.”
Az Oroszország elleni ukrán támadások jogosak, írja az amszterdami De Telegraf című konzervatív-populista napilap:
„Egy merész műveletben Ukrajna mélyen Oroszország belsejében csapott le. A példátlan dróntámadás 40 orosz katonai repülőgépet ért el. A drónokat állítólag teherautókkal csempészték be Oroszországba. A célpontok között négy légibázison stratégiai bombázók is voltak, néhány ezer kilométerre a frontvonaltól távol. [. . .] A több mint három éve tartó háborúban Ukrajnának hosszú ideig tartózkodnia kellett az orosz területek elleni támadásoktól nyugati szövetségesei sürgetésére, akik az eszkalációtól tartottak. A látványos dróntámadás, amelyet legitim katonai célpontok ellen irányítottak, teljes mértékben az önvédelemhez való jog körébe tartozik. A megriadt nyugati politikusok túl sokáig akadályozták Ukrajnát e jog gyakorlásában.”
Dróntámadás bizonyítja Kijev elszántságát, írja a New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó konzervatív napilap az ukrán dróntámadásról:
„Ukrajna merész dróntámadása ezen a hétvégén az orosz hátországban lévő katonai bázisok ellen a kreativitás és az elszántság ragyogó példája. Ukrán források szerint az országnak sikerült drónokat csempésznie Oroszországba, azokat a légibázisok közvetlen közelében letelepítenie, és számos repülőgépet megsemmisítenie. Ezen repülőgépek közül állítólag olyan bombázók is voltak, amelyek cirkálórakétákat lőttek Ukrajnára, és amelyek közül néhány nukleáris fegyverrel is ellátható. [. . .] Ezek a dróntámadások nem változtatják meg a háború menetét, de azt mutatják, hogy Ukrajna képes csapást mérni messze az orosz határokon belül is. Az állítólag 18 hónapja tervezett művelethez szükséges hírszerzési információk szintén aggodalomra adnak okot a Kreml számára. Kapott-e Ukrajna Oroszország ellen segítséget? [. . .] Oroszország továbbra is előnyben van a tűzerő tekintetében, különösen a rakéták esetében, amelyeket Ukrajna fogyatkozó légvédelmi rendszereinek kell elfogniuk. Donald Trump amerikai elnök kormánya azt mondja, hogy meg akarja állítani a gyilkolást. De ennek a legjobb módja az lenne, ha több légvédelmi rendszert szállítanánk Kijevnek.”
A Gázai övezet folytatódó tragédiája
Európa végre kezd magához térni, jegyzi meg a londoni The Guardian című független napilap vendégkommentátora a Gázai övezet kapcsán:
„A több tízezer halálos áldozat és iskolák, illetve kórházak elleni támadások sorozata látszólag nem volt elég. De a humanitárius segélyek blokádjával és az etnikai tisztogatásra való nyílt felhívásokkal együtt Izrael intézkedései végül túl súlyossá váltak ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk vagy igazoljuk őket. Az elmúlt hetekben szokatlanul erős nyilatkozatok, diplomáciai figyelmeztetések és szankciókkal való fenyegetések özöne érkezett az európai fővárosokból. Ezen fejlemények közül a legfontosabb az EU–Izrael Társulási Megállapodás lehetséges felfüggesztése lehet, amely Izraelnek preferenciális hozzáférést biztosít a világ legnagyobb egységes piacához. Az EU külügyminisztereinek május 20-i találkozóján 17 tagállam egyértelmű többsége támogatta a holland javaslatot, ami egyértelműen arra utal, hogy az EU-ban a dinamika megváltozott.”
„Izrael egyre nagyobb nyomás alatt áll különösen a gázai polgári lakosság szenvedéseinek fényében” – írja a szingapúri Lianhe Zaobao című pro-pekingi baloldali napilap ezt hangsúlyozva:
„Még Németországban is egyre hangosabbak a kritikus hangok. Izrael közelmúltbeli felelőtlen cselekedetei ismételten megkérdőjelezték a nemzetközi közösség toleranciáját. Izrael elveszítheti a szimpátiát.”
Igaz, hogy Berlin hangnemet változtat Izraellel kapcsolatban – de a befolyása nem olyan nagy, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Amikor Gideon Saar izraeli külügyminiszter a napokban Berlinbe utazik, új politikai környezetben fogja találni magát. A Gázai övezetben kibontakozó humanitárius katasztrófa és a háború sújtotta palesztin területen egyre nyíltabban fenyegető kitelepítés és pusztítás fényében Friedrich Merz szövetségi kancellár és Johann Wadephul külügyminiszter hangnemet váltott és példátlan egyértelműséggel bírálta Izrael politikáját.
Az, hogy a dolgok idáig fajulhattak és fajultak is, elsősorban Benjamin Netanjahu kormányának a hibája: a Hamász elleni jogos küzdelmet, amellyel Izrael a terrorszervezet katonai képességeit akarta megsemmisíteni és saját polgárait megvédeni, egyre inkább egy ezen túlmutató romboló hadjárattá alakította át, szabotálva minden politikai megoldási kísérletet, és fokozatosan megfosztva a palesztinokat a megélhetésüktől.
[…] Bárkinek, aki őszintén akarja értékelni a konfliktust, tartózkodnia kell attól, hogy biztonságos távolságból erkölcsi feddéseket fogalmazzon meg: bármelyik izraeli kormány mindent megtett volna a Hamász katonai megsemmisítésére az október 7-i szörnyű mészárlások után – és ha beleképzeljük magunkat Izrael népének helyzetébe, nehéz elítélni valakit, aki évtizedekig tartó terror és erőszak után elveszíti a hitét a békés megoldásban. A világ minden tájáról érkező hangos elítélések amúgy sem sokat tettek a palesztin civilekért, az izraeli közvélemény azonban megerősítette azt a régi érzést, hogy a nemzetközi közösség mindig is a palesztinok oldalán állt, és nem hajlandó megérteni az izraeliek félelmeit.
A biztonság szempontjából jobban szolgálná az országot, ha kompromisszumot találna szomszédaival – erről már régen folytattak tanácskozásokat Izraelben. Másrészt viszont a szolidaritás nem jelenti azt, hogy Németország kritikátlanul átveheti Izrael álláspontját. A német kormánynak világosan ki kell jelentenie, hogy elismeri és elítéli a hadviselés túlkapásait, és hogy nem akar bűnrészessé válni a nemzetközi jog elleni bűncselekményekben, legyen szó akár az éhezésről és a pusztításról Gázában vagy akár az egyre agresszívabb földszerzésekről Ciszjordániában.
[…] A realista nézőpont azt a tényt is magában foglalja, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnököt nem lehetne meggyőzni politikájának megváltoztatásáról, függetlenül attól, hogy mekkora nyomást gyakorol rá Berlin. Csak hatalmas szövetségese, Washington tudná ezt kikényszeríteni tőle. Izraelben azonban az emberek minden bizonnyal felfigyelnek arra, amikor a hangnem megváltozik a legmegbízhatóbb barátaik körében – amúgy sem sokan maradtak közöttük.”
Elnökválasztás Dél-Koreában
A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 millió és este 1,55 millió kiadású, harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali, liberális napilap véleménycikkében ezt írta:
„A választás győztese, I Dzsemjong teljesen az irányítása alatt tartja pártját. Már abszolút többséggel rendelkezik a parlamentben. A nép támogatásával I Dzsemjong most olyan elnök lesz, akinek nagyobb hatalma lesz, mint bárkinek Dél-Korea történetében. I rendkívül szegény családból származik, az általános iskola után gyárban kellett dolgoznia. Kemény tanulmányi évei után emberi jogi ügyvéd lett, mielőtt a politikába lépett volna. A választási kampányt politikai ellenfeleire irányuló sértések és visszaélések jellemezték – és ismét bebizonyították a dél-koreai társadalomban uralkodó súlyos megosztottságot. I-nek most be kell bizonyítania, hogy képes leküzdeni ezeket a megosztottságokat és képes más irányba terelni a politikát.”
A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap megjegyzi:
„Dél-Korea történelmének második legmagasabb választási részvétele azt bizonyítja, hogy az ország számos állampolgára le akart számolni a megbuktatott Jun-szuk-jol elnökkel és politikai táborával. I Dzsemjong választási győzelme most lehetőséget kínál egy új kezdetre és a Kínával való kapcsolatok pragmatikus megközelítésére. A választás győztesének nyilatkozatai arra utalnak, hogy nem fog feltétel nélkül amerikai katonai szövetségese oldalára állni, hanem ehelyett a nagyhatalmak közötti egyensúly megtalálására törekszik.”
A tajpeji Lianhe Ribao című kormánypárti napilap megjegyzi:
„A legyőzött Kim Mun-szu soha nem tudta lerázni magáról azt a stigmát, hogy Jun-szuk-jol, a parlament által hivatalából eltávolított elnök táborának tagjaként tartják számon. Egyoldalúan hadiállapotot hirdetett. Kimet tovább gyengítette az a tény, hogy az előző kormánypárt megosztottnak mutatkozott, és soha nem állt egységesen jelöltje mögé. A választás győztesének, I Dzsemjongnak viszont még a vesztegetéssel és hivatali visszaéléssel kapcsolatos többszörös vádak sem árthattak. Most érdekes lesz majd azt látni, hogyan fog Trump amerikai elnök reagálni ennek a jelöltnek a választási győzelmére, aki nem akar konfrontációt választani Észak-Koreával.”
Hollandiának nem kell a magyar modell?
A menekültpolitikáról szóló vitában Geert Wilders jobboldali populista kormánykoalíciója összeomlott. Az amszterdami De Volkskrant című közép-baloldali napilap a következőket írja erről:
„A Szabadságpárt (PVV) vezetője továbbra is azt hiszi, hogy miniszterelnök lehet. Csak remélni lehet, hogy nincs senki más a parlamentben, aki ezt jó ötletnek tartja. [. . .] Sok múlik most a közelgő választási kampányon. Geert Wilders a vonakodó hágai elit áldozataként akarja beállítani magát. Ha a jobbközép pártok ugyanolyan kevés ellenállást tanúsítanak, mint a legutóbbi választáson, akkor akár meg is úszhatja ezt. Vagy nem. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, ezeknek a pártoknak – különösen a (konzervatív-liberális) Szabadságért és Demokráciáért Néppártnak (VVD) – félre kellene tenniük a gátlásaikat, és világossá kellene tenniük, hogy a jövőben csak olyan pártokkal fognak együttműködni és kormányozni, amelyek gyakorlatilag képesek erre, amelyek valóban demokratikusan szerveződnek, és akik tiszteletben tartják a holland jogállamiságot és a nemzetközi jogrendet.”
Wilders kiábrándulhat, így kommentálja a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap is a populista politikus drasztikus lépését:
„Wilders új választásokat akar, ez nyilvánvaló. Természetesen abban reménykedik, hogy legközelebb még jobban fog teljesíteni, mint 2023-ban. Akkor egy homogénebb koalíciót vezethetne – kormányfőként. Ez egy szörnyű gondolat, de talán az országnak át kellene esnie rajta. Mert jó esély van rá, hogy ez az európai iszlámofóbia Zampanója gyorsan elveszítené a kormányzati munka varázsát. Egy Wilders-kormány kockázata három okból is kezelhető lenne. Először is, Hollandia egy stabil alkotmányos állam, működő intézményekkel és éber civil társadalommal. Kétségtelenül véget vetnének az állam magyar modell szerinti autoriter átszervezésének. Másodszor, Hollandia nem sziget. Különösen a migráció terén a szomszédokkal és az Európai Unión belüli együttműködés kulcsfontosságú a sikerhez. Wilders kétségtelenül ezt is megtanulná. Harmadszor pedig, a széttöredezett politikai környezet újra és újra kompromisszumokra kényszerít. A durva, korlátlan uralom lehetetlen – akik figyelmen kívül hagyják a konszenzust, végül elszigetelődnek.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
