Kezdő újságíróként az akkori szerkesztőségem kiküldött Németországba, a labdarúgó-világbajnokságra. Huszonévesen először jártam olyan nagy sporteseményen, de a közszolgálati hetilapban a munkaadóim úgy gondolták, hogy „érdemes kiküldeni a gyereket”, tanuljon, szerezzen tapasztalatokat. Ezért ma is hálával említem akkori főnökeim nevét. Papírokkal, pénzzel, paripával és jónál jobb tanácsokkal is elláttak. Az akkori Jugoszlávia ellenséges emigrációja igencsak aktív […]
A cikk folytatódik, de a tartalom eléréséhez PLUSZ előfizetés szükséges. Ha már van előfizetése lépjen be az azonosítójával, ellenkező esetben válasszon csomagjaink közül.
