Bevallom, én azok közé a kételkedők közé tartoztam, akik azt gondolták, hogy november elsején, az újvidéki vasútállomás előtetője leszakadásának az évfordulójára összegyűlt embereken a hatalom bosszút akar állni. Nem tudom, mi indíthatta el bennem ezt a gyanút – talán az elmúlt hetven, esetleg negyven vagy huszonöt, de mindenképpen az utolsó tizenegypár év politikai gyakorlata. Azt akarom mondani, hogy nem vagyok egy összeesküvés-szövő ember, mert majd háromnegyed évszázada szemlélem a körülöttem zajló eseményeket.
Én azt láttam, hogy az újvidéki megemlékezés előtt valami disznóságra készül az egyszemélyes hatalom. A 16 halott a társadalom áldozata és szégyene – azé a társadalomé, amely békeidőben hajlandó elfogadni a háborús retorikájáról elhíresült uralkodót, sőt istenné téve őt le is borul előtte, és csatlakoznak hozzá(juk) az itt felejtett kisebbségek is.
Az egyesek által joggal gyilkosságnak nevezett újvidéki tragédia miatt nemzeti gyásznapot hirdettek. Mikor? Előző este, amikor senki sem várta. Szerintem a miniszterelnök is meglepődött, hogy kormánya ilyen döntést hozott a múlt péntek este. De nem az a célom, hogy politikai intrikákat, ármányokat szőjek, ez a bulvársajtó szintje: félrevezetni az embereket, elterelni a figyelmüket. Teszi is szaporán, ahogyan fizetik. A jelek szerint busásan.
Az elnök újabb rendkívüli szózatot intézett a nemzethez. Kezét tördelve azt mondta: tévedett! Bocsánatot kért, amiért időnként botor, oktondi szavakat használt. Gondolom, arra célzott, hogy a lázadó diákokat, na meg a polgárokat terroristának, usztasáknak, árulóknak, külföldi bérenceknek, parazitáknak nevezte. Egy önmagába szálló, bűnbánó elnököt láthatott a nemzet, a nép – kulturális, etnikai vagy csak polgári közösségre gondolva, mert Szerbiában még mindig többet jelent a kulturális, etnikai hovatartozás, mint a polgári közösség etnikát, kultúrát és erkölcsöt egybeolvasztó kohója. Hölgyeim és uraim, a XXI. században vagyunk!
Ezt nem engedik megérteni az istenadta néppel, mert akkor ránk tör a nyugati demokrácia ördöge színes forradalom képében. Én mai napig várom a világsikert, elnökünk könyvét, amit többször bejelentett arról, hogy hogyan győzte le a színes forradalmat. Igazán érdekel mi, is a színes forradalom, hol, kik, miért, hogyan, minek, kinek csinálják?
Újvidék, Mindenszentek este. Már sajnálom, hogy halottjaim látogatását a halottak napjára tettem az esetleges útblokádok és az esetleges kellemetlenségek miatt – láttunk már rá példát. Kiderült, hogy korábbi félelmeimnek semmi oka, nincs incidens, csak Mindenszentek csendje meg gesztenyeillat a temetőben.
Meg 100 ezer ember az újvidéki hidak alatt, akik jöttek csendben Novi Pazarból, Valjevóból, Szabadkáról, Topolyáról… Akiket nem érdekelt, hogy aznap mise volt, egyházi emlékünnepség az újvidéki ortodox székesegyházban és a belgrádi Szent Száva Székesegyházban, ahol az állam első emberei gyújtogatták meg a gyertyákat.
Újvidéken százezernyi ember tisztelgett csendben az áldozatok emléke előtt. Béke poraikra!
Öreg Dezső
Fotó: Mina Delić
