Orbán Viktor bukott miniszterelnök szombaton bejelentette, hogy nem veszi fel parlamenti mandátumát, amit a Fidesz-lista első helyén szerzett. Természetesen mindenféle „nemzetmentő” és „újjáépítési” célokkal felcicomázva magyarázza a lépését, de a vak is látja, hogy másfajta okokból dönthetett így. Mik lehetnek ezek az okok?
Annak fényében, ahogy ő és nagybajszú alteregója, Kövér László durván, kíméletlenül és végtelenül cinikusan bánt a parlamenti ellenzékkel az elmúlt 16 év diadalittas országlása során, nem nehéz megérteni, hogy a hirtelen tehetetlenné vált szerepet nem akarta eljátszani. Egyszerűen képtelen lenne elviselni, hogy a mindenféle ocsmány jelzőkkel karaktergyilkolni próbált Magyar Péter csapata ugyanúgy bánjon vele, mint ő tette az eddigi ellenzékkel.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Ámításnak tűnik az is, hogy most a „nemzeti” jobboldal újjászervezését pont csak ő tudná elvégezni, aki a modern magyar történelem legnagyobb vereségébe hajszolta pártját. Ő, aki minden nyáron világbölcse világmagyarázatokkal traktálta alázatosan tapsikoló csatlósait – beleértve a határon túlról Tusványosra tolongókat is –, totálisan elveszítette a kapcsolatot a valósággal. Most, amikor éppen a legfiatalabb szavazók lelkesedése döntötte meg a hatalmát, hogyan lehetne Európa legnagyobb pocakú, korosodó vesztese a „megújulás” motorjává?
A 2002-es vereség után is a terepen politizált, de nem adta fel mandátumát. A parlamentből való mostani eltűnést tehát a „lentről való” építkezéssel magyarázni közönséges ámítás.
De számítás is lehet a dologban – a nagy magyar fordulat legsziniszteribb kormánycsele sem teljesen kizárható.
A magyar gazdaság romokban hever, állítja számos gazdasági szakértő, és az uniós pénzeket Orbán maga csak megalázó meghátrálással tudta volna megszerezni, valamint az orosz érdekek kiszolgálásáról is le kellett volna mondania. Ehhez a racionális áldozathoz – a nemzet érdekében – sem volt meg a lelkiereje, erkölcsi tartása. Inkább odavethette a kirabolt országot az általa tapasztalatlannak és kormányzásra képtelennek ítélt új politikai nemzedék karjaiba, hadd kaparják ki a gesztenyét a tűzből, hozzák vissza az eurómilliárdokat, állítsák újra fejlődési pályára az országot (akárcsak Bajnai Gordon tette). Mindez természetesen lemondásokkal és nehézségekkel jár, amibe – Orbán feltételezhető reményei szerint – az új kormány még siker esetén is belerokkanhat. És akkor majd jöhet vissza a „nemzetmentő” neo-Fidesz.
Akár ámít, akár számít – egyformán becsapja az országot. Ami persze semmiség annak tizenhat évi kifosztása után. „Figyeljék a kezemet, mert csalok!” – mondta Rodolfó, a legnagyobb magyar bűvész.
Orbán Viktor visszatekint (Fotó: Alexandros Michailidis/Shutterstock)
