A talajjavítás rendkívül kifizetődő befektetés, mivel többszörös hasznot hoz a társadalomnak – a mezőgazdasági hozamok növekedésétől kezdve az árvizekkel szembeni ellenálló képesség fokozásáig. Mivel azonban a beruházók számára nem térül meg gyorsan, alig foglalkozik vele valaki.
Ahogy a Klima 101 portál írja, a talajromlás (degradáció) rendkívül összetett jelenség, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak mind a közvéleményben, mind az állami és egyéb politikákban.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A talajromlás alatt „az erdőterületek és általában a vegetációval borított területek csökkenését, a talaj termőképességének romlását, a talajszennyezést, a vizek túlzott használatát és szennyezését, valamint az intenzív beépítést értjük” – fejti ki Ana Vuković Vimić, a terület egyik vezető hazai szakértője.
A talaj degradációjához a klímaváltozás is hozzájárul, elsősorban az egyre gyakoribb és intenzívebb aszályok révén. A csapadékrendszer megváltozása Szerbiában különösen az ország keleti és délkeleti részén kifejezett, ahol az alapvető éghajlati jellemzők is átalakulóban vannak.
A vajdasági termőföldek elveszítették szervesanyag-tartalmuk felét
A jelenlegi becslések szerint világszerte a jégmentes földterületek mintegy 40 %-a degradálódott, és a talajromlás, az elsivatagosodás, valamint az aszályok teljes éves költségét valamivel kevesebb mint 900 milliárd dollárra becsülik.
Szerbiában a kutatások azt mutatják, hogy Vajdaságban az elmúlt 60 év során az egykor kimagaslóan termékeny talaj szervesanyag-tartalmának mintegy fele elveszett.
Ahhoz, hogy ezt a kárt mérsékelni lehessen, meg kell kezdeni a talaj helyreállítását. Ilyen akciók már léteznek világszerte, és olyan állami vagy helyi projektekben nyilvánulnak meg, amelyek célja a talaj megújítása és a degradációs folyamat visszafordítása. Ezek magukban foglalják a fásítást, az erdőtelepítést, a természetalapú megoldások alkalmazását, valamint az úgynevezett regeneratív mezőgazdaságra való átállást.
A világszerte végzett többéves kutatásokon alapuló eddigi becslések azt mutatják, hogy a talajjavításba való befektetés rendkívül jövedelmező. A megtérülés mértéke a helyi viszonyoktól függ, de átlagosan elmondható, hogy a talaj megújításába fektetett minden egyes dinár tízszeresen térül meg.
Miért nem újítjuk fel akkor a talajt?
A probléma az, hogy az említett haszon a beruházók számára gyakran „láthatatlan”. Az intenzív mezőgazdaság ugyanis nemcsak azért kifizetődő, mert nagyobb hozamot hoz, hanem azért is, mert az ára egy részét – a tönkretett talajt – rejtett módon a környezet és a tágabb társadalom „fizeti meg”, méghozzá hosszú éveken keresztül.
Ugyanígy, a piaci logika szerint a talajjavításba való befektetés pusztán költségnek tűnik, mivel a haszna ugyanilyen módon „rejtett”, vagyis közösségi jellegű.
Fotó: Pixabay
