Az Újvidéki Egyetemen zajló történések arra utalnak, hogy a hatalmat bitorlók soha nem válogattak az eszközökben, amelyek szánalmas hatalmuk megőrzésére voltak hivatva.
Sajnos ez most is így van, és az értelmetlen hatalmi pöffeszkedés mára átterjedt az akadémiai világra is. Sokáig a felsőoktatás volt az a szabad terület, ahol adva volt a lehetőség a gondolatok áramlásának, az érvek ütköztetésének. Mindez azért, hogy a jövő értelmisége megérthesse azt az alapigazságot, miszerint a vezető legkártékonyabb hibája, ha a saját maga által megállapított igazságot megmásíthatatlan valóságként próbálja elfogadtatni és ráerőszakolni a közösségre.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Fel kell végre ismerni, hogy az évtizedekig tartó párturalom kineveli a valamikori lelkes fiatalokból és a lappangó karrieristákból azt az emberfajtát, amely gátlástalanul tör a hatalmi pozíciókra.
Sok esetben felismerhető, hogy az egyetemi tanárok semmivel ki nem érdemelt felemelkedéséhez a mindent megnyomorító kontraszelekció volt a „siker kulcsa”, amelyben a józan gondolkodás nélküli parancsteljesítés és a hajlongó szolgalelkűség jelentették a fő tényezőket. Ezen sajnos az sem változtat, hogy az egyetemi tanárok többsége – meggyőződéses humanista lévén – az oktatás és a tudomány érdekében éjt nappá téve szolgálja a közösséget, a tudományt és a hallgatókat; a politikai nyomásnak engedő egyének ugyanis minden nappal szánalmasabbá teszik az egyetemi tanári kar arculatát.
A fenti gondolatokat Predrag Mihićnek, az Újvidéki Egyetem Bölcsészkarán kiemelten megbecsült egyetemi tanárnak az ellehetetlenítése váltotta ki. A kollégát huszonnégy év sikeres egyetemi tanári pályafutás ellenére, politikai parancsot teljesítve fosztotta meg érdemtelenül a titulustól az Újvidéki Egyetem kibővített Szenátusa – a törvényességtől teljesen eltekintve, titkos szavazással.
Ugyanakkor a Mihić professzor megválasztási feltételeinek teljesítését vizsgáló bizottságok – mind a kar, mind az egyetemi szakértői testület részéről – pozitív véleményt adtak az újraválasztásáról. Márpedig ezek a vélemények az egyetlenek és mérvadóak a megválasztás kritériumainak értékelésében. Ki kell emelni, hogy a minden tudományos érvet nélkülöző elmarasztalás Mihić nyilvános szerepléseit, közösségi oldalakon közzétett bejegyzéseit és a tiltakozó hallgatók támogatását hozta fel indokként arra, hogy a professzornak azonnal távoznia kell a munkahelyéről.
Elgondolkodtató, hogy a döntést hozó személyek között szerepelnek a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar vezetői is. A nyilvános szavazás hiányában csak remélhetjük, hogy ez ellen a teljesen törvénytelen döntés ellen szavaztak.
E kar esetében – amely a vajdasági magyarok kiemelt jelentőségű felsőoktatási intézménye – nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy létezésének az oktatási és tudományos tevékenység mellett az a kiemelt célja, hogy hadat üzenjen a közösséget emésztő, félrevezető hazugságoknak, a tömegeket ámító képmutatásnak és a hatalom részéről diktált közéleti szürkeségnek, mindig előtérbe helyezve a lebénító gyávaság elleni küzdelmet. A karon dolgozó professzoroknak meg kell értetniük hallgatóikkal: soha nem szabad megengedniük, hogy a politika által felkínált kedvező anyagi vagy társadalmi helyzet korrumpálja őket, és ezáltal feladják erkölcsös magatartásukat. Különben csak a mindent eltipró hatalom és a diktátorok szánalmas, bármire felhasználható kiszolgálóivá válnak.
Ne feledjük el: holnaptól bármelyik egyetemi tanár Mihić professzor sorsára juthat. A politika nyilvánvaló jelenléte az akadémiai döntéshozatalban ugyanis azt sugallja, hogy ma kifizetődőbb a közéleti passzivitásba süllyedni, mintsem felvállalni a véleményünket, és emiatt egy pillanat alatt munkanélkülivé válni.
Josip Lepeš
Malter: A kritikus gondolkodás módszeres kiszorítása 2027-ben is folytatódhat
